Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2023.31.1-4.

I. Ferdinánd dénárok, 4 db, eredetileg rolniban

Verési év: 1541/1542/1545/1547

Előlap: FERDINAND D G R VNG, négyosztatú pajzs

Hátlap: PATRONA VNGARIAE, Madonna a gyermekkel (K-B verdejel)

Referencia szám: H-935

Átmérő: 1,55/1,54/1,54/1,57 cm; súly: 0,62/0,55/0,60/0,54 g

A Cikó melletti Széplak falu 1402-ben tűnik fel a forrásokban, amikor a pápa az esztergomi egyháznak adta. 1428-ban a széplaki Szent István király templom plébánosa szerepel a forrásokban, egy 1435-ös oklevél pedig kétszer is említi védőszentjével együtt. 1452-ből okleveles forrásban szerepel a széplaki plébános. Egy 1498-as oklevélben ismét említést tesznek a széplaki plébánosról. Az 1553-as évben 5 porta, 53 adózó szerepel az adóösszeírásban, 1554-ben 31, 1565-ben pedig 53 adózó volt feltüntetve. 1729-re a falu már elpusztult, a templomból már csak a romok maradtak meg.

A lelőhelyen 2019-ban végzett régészeti terepbejárás alkalmával előkerült pénzérmék alapján a falu a 12. századtól a 16. század végéig létezett. A legkorábbi érmék II. István veretei (1116–1131). Az Árpád korból még II. Béla (1131–1141), III. Béla (1172–1196), IV. Béla (1235–1270) és V. István (1270–1272) érméi datálják a települést. A vegyesházi királyok korából Mária királynő (1382–1387), Zsigmond (1387–1437), V. László (1444–1456) és II. Lajos (1516–1526) pénzei kerültek elő. A török időszakot I. Ferdinánd (1526–1564), Szapolyai János (1526–1540), Miksa (1564–1576) és Rudolf (1576–1608) érméi fémjelzik. Ez utóbbiak sorába illeszkedik az erszénylelet, melyet Vincze Péter múzeumbarát fémkeresős talált. A pénzleleteknek ez a típusa egy személy hétköznapi használatra magánál tartott pénzek együttese, melyet elveszített vagy elrejtett. Műszeres lelőhelyfelderítés során több száz érem kerül begyűjtésre egy-egy lelőhelyről több ezer négyzetméternyi területről, de ezek különböző korúak és nem egyszerre kerülnek a földbe Az erszényleletek esetében a 10–20 darab érem egy-két méteres körön belül kerül elő. A nagyobb darabszámú kincsleletek és a szerényebb tételű erszényleletek egyik legjellemzőbb eleme az összetapadt érmék. Ezek az összekorrodálódott pénzek csak zárt térben, edényben, erszényben tudnak összetapadni. Az ezüstpénzekben természetes úton jelen levő vagy hozzá kevert réz és bronz ötvözőanyagok az érintkezés során reakcióba lépnek egymással, korrodálódnak és ez az anyagkiválás „összeragasztja” az érméket, ez által bolygatás, szántás, kapálás stb. után is egyben maradnak. Ha a pénzérmék egymáson lapjával helyezkednek el, felületük nem csak részlegesen tapad össze, akkor rolniban lehettek eredetileg és így is kerültek a földbe, illetve így is kerülnek elő a terepbejárások során, mint ahogy ez esetben is történt.

Szöveg: K. Tóth Gábor

Fotó: Retkes Tamás

Felhasznált irodalom

Békefi Remig: A czikádori apátság története. Pécs 1894.

Budapest történetének okleveles emlékei III (1382–1439). Összeállította Kumorovitz L. Bernát. Budapest 1987.

C.  Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században II. rész. A sasadi tizedper 1452–1465 közötti „krónikája”. Budapest 2015. (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8.)

Hegedűs László: Kelet-Tolna települései (1500–1686). Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6 (1997) 115–208.

K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai. Szekszárd 2015.