2024. április

Középkori bronz kenettartó tégely a tamási várból

Lelőhely: Tamási-Várhegy

Gyarapodási napló száma: 2018-311.

Méret: hosszúság: 7,7 cm, szélesség: 4,6 cm, magasság 4,5 cm (magasság a füllel együtt: 5,4 cm), fül szélessége: 1,2 cm, súly: 277,75 gramm

Bronzból készült, három, felfelé enyhén szélesedő, hengeres rekeszből álló, egybeöntött edény töredéke; az egyik rekesznek nagyjából a fele hiányzik. A hengerek találkozásánál azok között függőleges, enyhén kiugró borda fut végig. Az egyik henger felső részéből két, felül vízszintes helyzetű lyukkal ellátott, ferde nyúlvány emelkedik ki, amelyek eredetileg a fedél fülének csuklós pántját fogták körül (1a-c. kép). A szemközti oldalon a két hengeres rész között, a perem alatt íves lezárású, kiugró tag, amelyre egykor a fedél záródott. Mindkét megmaradt henger alján egy-egy (egészen apró, illetve nagyobb) utólagos lyuk. Az edényt – a megmaradt, hasonló példányok alapján – eredetileg háromkaréjos, csuklós záródású fedél borította, amelynek belső felére a különböző szentségek nevének latin kezdőbetűit vésték; O: oleum [cathecumenorum] (keresztelendők olaja); I: [oleum] infirmorum (betegek olaja); C: [sancta] chrisma (krizma).

A tárgy egy szentelt kenet – olaj és krizma (olaj és balzsam keveréke) – tárolására szolgáló liturgikus edény (előfordul krizmatartó vagy szentelolajtartó [tégely, szelence] néven is). A hét szentség közül a keresztség, a bérmálás, a betegek szentsége és az egyházi rend felvétele során használtak keneteket, amelyeket a püspökök szenteltek meg Nagycsütörtökön. Rogier van der Weyden németalföldi festő a 15. század közepén készült, A hét szentség című képén látható, amint egy püspök – kezében kenettartó edényt tartva – megken egy fiút (3. kép).

Hasonló tárgyat Magyarországról tudomásom szerint eddig mindössze egyet közöltek. Az ismeretlen lelőhelyről származó, a 15. századra keltezett kenettartó az egykori Delhaes-gyűjteményből jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ennek kidolgozása egyszerűbb a tamási példányénál, a hengeres rekeszek közti bordák hiányoznak róla. Tudomásunk van továbbá egy másik, még közöletlen darabról is, amely Kisoroszi határában került elő, talán egy elpusztult középkori kolostor környezetében. Hasonló szerkezetű kenettartó tégelyeket Európából több helyről is ismerünk (2. kép).

Mivel a kenettartó edény a római katolikus liturgia jellegzetes kelléke, így hasonló tárgyak felbukkanása elsősorban egyházi épületek környezetében lenne várható. Ezért is meglepő kissé, hogy az itt bemutatott példány a tamási középkori vár területén került elő. A vár valószínűleg a 13. században épült, de csak 1315-ben említi először írásos forrás. 1339-től Kőszegi János fiai kapták meg, egyikük leszármazottai immár Tamási néven 1444-ig birtokolták. A Tamásiak kihalása után a Héderváriaké, majd Werbőczi Istváné lett, 1545-től 1686-ig pedig török kézen volt. Maradványait 1776-ban robbantották fel, hogy építőanyagát újrahasznosítsák. A várról keveset tudunk, hiszen csak 1934-ben volt területén egyetlen, egy napig tartó ásatás erről is csak egy újságcikk tudósít. Az utóbbi években közösségi régészeti kutatás keretében számos alkalommal végeztünk a várban műszeres leletfelderítést, elsősorban Kántor Miklós és Sándor Lajos részvételével; a tárgyat 2018-ban utóbbi kutató találta meg a vár árkában.

Bár elképzelhető, hogy a várban volt kápolna, ahol egy hasonló tárgynak helye lehetett, erről ugyanakkor nem maradt fenn írásos adat. Egy 19. századi feljegyzés szerint a vár lerombolásakor egy közel 10 kilogrammos harangtöredéket is találtak. Ez is utalhat kápolna létére, hacsak nem mindkét tárgy másodlagosan, beolvasztásra szánt nyersanyagként vagy zsákmányként – leginkább a török hódoltság idején – került a várba.

Felhasznált irodalom

K. Németh András: Tamási és határa a középkorban. In: Tanulmányok Tamási történetéből. Őskor, római kor, középkor, törökkor. Szerk. Torma István. Tamási 2015, 97–184.

Lovag Zsuzsa: Mittelalterliche Bronzegegenstände des Ungarischen Nationalmuseums. Budapest 1999. (Catalogici Musei Nationalis Hungarici. Seria Archaeologica 3.)

Lovag Zsuzsa: A liturgia felszerelési tárgyai – klenodikumok és paramentumok. In: A liturgikus művészet kézikönyve. Szerk. Szakács Béla Zsolt. Budapest 2018, 406–464.

Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Budapest 2007. (Varia Archaeologia Hungarica XXII.)

Torma István: A tamási vár története. In: „Gondolják, látják az várnak nagy voltát…” Tanulmányok a 80 éves Nováki Gyula tiszteletére. Szerk. Kovács Gyöngyi – Miklós Zsuzsa. Budapest 2006, 281–290.