2013. július - Tajtékpipa2013. július - Tajtékpipa

Megnevezés: Tajtékpipa Iparművészeti Gyűjtemény Leltári szám: 62.108. Méret: külső hossz: 27 cm, szájátmérő: 7,3 cm. Gyűjtőhely: Szekszárd, vétel útján jutott múzeumba. A szekszárdi múzeum 2013. július hónap műtárgya egy nagyméretű tajtékból faragott pipa. A pipa teste alul hasasodik. Talpa enyhén ívelt kiképzésű, rajta ornamentális díszítés helyezkedik el. A pipanyak hátterében és szárának oldalán várfal vehető ki, ágyúcsövekkel. Az előtérben három lovon ülő alak helyezkedik el. A központi, bicorn kalapos figura jobb kezével a kardját húzza ki hüvelyéből, kabátján kokárdát visel. A tőle jobbra lévő, tábornoki válljelzésű férfi feléje hajol, haja zilált, jobb kezét kinyújtva távolba mutat. A lovak összetört ágyukon és lövedékeken tapodnak. A harmadik férfi félig háttal foglal helyet. Keleti ruhát visel, fején fezt hord. A pipanyak hátterében három piramis sejlik fel. A szájperem ezüstjén félkörívben vésett, felirat: den 29t Juli 837. Egyik oldalán IN beütött mesterjegy, másik oldalán elmosódott 13-as finomságú ezüstre utaló bécsi ezüstjegy látható. A felső felirat átellenében karcolt „Tib. E.” betűk olvashatók ki. Ezüst kupakja letörött és elveszett, zsanéros nyitószára a pipa belső oldalán megmaradt. A csutoraszár-nyílást körülvevő ezüst lemez sima, peremén domborított virágminta fut körbe, a szájperem lemezéhez hasonlóan. A pipakészítés a magyar kézművesség és iparművészet nagy hagyományokkal rendelkező, nemzetközileg számon tartott ága. A dohányzással a magyarok a 16. század végén, a 17. század folyamán ismerkedtek meg a törökök és a nyugati zsoldosok révén. Hazánkban a török típusú cseréppipák készítése és tovább fejlesztése figyelhető meg. A 18-19. században Debrecenben, Selmecbányán és Körmenden, Tolna megyében Bonyhádon folyt jelentős pipagyártás. Nagyon sokféle anyagból készült ez a dohányzási eszköz. A legelterjedtebb és legolcsóbban előállítható cseréppipák mellett ismerünk csont-, kő-, üveg-, porcelán és fémpipákat, de Amerikában kukoricacsutkából is gyártanak pipafejeket. Manapság a leggyakrabban használt alapanyag jó hőálló tulajdonsága miatt a cserjés hangagyökér, a briar, vagy bruyère. A 17. század végén egy különleges követ fedeztek fel a pipakészítők, a habkönnyű tajtékot. Ennek az ásványnak a legnagyobb lelőhelye a kisázsiai Anatóliában található, Európa elsősorban innen szerezte be alapanyagát. A tajtékkövet, németül meerschaumot, más nevén magnézium-hidroszilikátot képlékeny állapotban bányászták. Az anyag levegőn megkeményedik, ám amikor beáztatják, meglágyul és könnyen faraghatóvá válik. A meerschaum porózus ásvány, amely a pipázás során magába szívja a dohány alkotóelemeit, és színe fokozatosan aranybarnává változik. A régi, jól bejáratott tajtékpipákat különleges színük miatt nagyra értékelik. A faragott tajtékpipa a munkaigénye miatt nagyon drága volt, tehát a pipázásnak ez a módja főúri körökben terjedt el. A hazai pipametsző mesterek munkáikon gyakran ábrázoltak kiemelkedő történelmi személyeket, eseményeket, valamint a népéletből vett jeleneteket, hiszen a pipa - azon túl, hogy az élvezetet szolgálta, készítőjét és tulajdonosát is jellemezte. Megmutatta a férfi ízlését, tekintélyét, társadalmi rangját, sőt, politikai állásfoglalását is. A korabeli pipák sok információval szolgálhatnak a 18-19. századi magyar mindennapok életéhez. A jó pipa tulajdonosa büszkesége volt. Külön bútordarab, a pipatórium szolgált a legszebb színűre kiszívott, legfinomabban megmunkált példányok díszes elhelyezésére. A férfiúi szoba egyik fő helyén állt a pipatórium a gyönyörű faragott pipákkal. A pipák a szoba díszét alkották, de használták is őket. A tajtékpipa-metszés fénykora a 19. században volt. Ekkor nagy számban és különlegesen magas színvonalon készítettek egyedi megrendelésre is pipákat Bécs, Pest, Buda és Óbuda tajtékmetsző műhelyei. Megannyi politikus és művész pipázott ebben az időben. Megmaradtak egyebek közt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc, valamint Petőfi Sándor, Arany János, Madách Imre, Gárdonyi Géza és Babits Mihály tajtékpipái. A pipázás divatja Magyarországon a reformkorban érte el tetőpontját. Utóbb szinte jelképévé vált a vidéki nemesi életmódnak. A pipázás a 19. század derekától a dohánymonopólium bevezetése, a magyar dohánytermesztés változásai, a régi pipadohányok eltűnése folyamatával párhuzamosan szorult vissza a szivarral és a cigarettával szemben. Nehezen illeszkedett a modern, gyors életritmusba. Előbb a polgárság kezdte elhagyni. A parasztságnál a pipa a dohányzás élvezete mellett a tekintély, a felnőtté válás különös jele, elmaradhatatlan tartozéka volt. A magyar parasztság csak az I. világháború után kezdte elhagyni tömegesen a pipázást és áttérni a cigarettázásra. Tajtékpipánk ábrázolásában könnyen ráismerhetünk Napóleon egyiptomi hadjáratának egyik ütközetére, a piramisok csatájára, illetve a szereplőkben a későbbi császár mellett Desaix tábornokra (1768-1800), valamint az ellenfél Murad bejre. Az egyiptomi hadjáratot személyesen Bonaparte Napóleon (1769-1821) tábornok vezette Egyiptom és Szíria ellen 1798-1801 között. Célja az volt, hogy megtörje az angolok indiai uralmát. A francia hajóhad Alexandriában kötött ki, 1798. július 1-jén. Bonaparte Alexandriából a Nílus mentén Kairó felé nyomult, ami nagy nehézséggel járt. Július 13-án Chébreisse mellett Murad, a mamelukok fejedelmének lovas hadával találkozott. Fáradt csapatait négyszög alakzatban állította fel, az expedíciót kísérő tudósokat és a teherhordó szamarakat a négyszög közepére parancsolva. „Katonák, e piramisokról 40 évszázad tekint le rátok!” Ezekkel a közismert szavakkal buzdította seregét Napóleon az ütközet előtt. A „piramisok csatájában” a szuronyoknak rontó mameluk lovasságot sortűzzel letiporta és szétverte, ezt követően pedig a piramisok szomszédságában lévő törököktől is védett táborukat foglalta el július 21-én, ahol a franciák mérhetetlen kincsekre tettek szert, mivel a mamelukok, szokásuk szerint, arannyal és ékszerekkel díszítve vonultak a csatába. Négy nappal a csatát követően Napóleon bevonult Kairóba, ahol azt a hírt kapta, hogy Nelson a francia hajóhadat az Abukiri-öbölben megsemmisítette. Ez a váratlan esemény sem zavarta meg Bonapartét terveiben, sőt, erőteljesebb tevékenységre serkentette. Desaix tábornok Szediman mellett kivívott győzelme Felső-Egyiptomot is megnyitotta a franciák számára. A franciák egyiptomi hadjárata sikertelenül végződött, de a tudomány óriási sikereket köszönhet a franciáknak. Kezdetét vette az egyiptológia, a modern Európa rácsodálkozott az egyiptomi kultúra hagyatékára. A kiállított pipa minden bizonnyal Bécsben készült 1837-ben. Erről a német nyelvű felirat mellett a bécsi ezüstjegy is tanúskodik. Érdekes, hogy a francia császárt az egyik legnagyobb ellenfele, a Habsburg Birodalom fővárosában halála után 16 évvel megmintázták. Ehhez hozzájárulhatott a francia császár ekkor már töretlenül növekedő nimbusza is. Nyugat-Európából számos Napóleon ábrázolást ismerünk tajtékpipákról. Magyarországon a 19. század elején készült egy Napóleon győri bevonulását megörökítő pipa, melyet a Rösch gyűjtemény őriz. A Wosinsky Mór Megyei múzeum legszebben metszett tajtékpipája a Vármegyeháza emeletén rendezett „Régi Vármegyeháza világa” című állandó kiállításán szerepel. Szöveg: Ódor János Gábor Grafika: Frankné Sági Apollónia