TAFTSELYEM RUHADERÉK A 19. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL(restaurálatlan)

Iparművészeti gyűjtemény: Ltsz.: 2014.1.1.

Kora: 1855 körül

Méretei: mellbőség: 86 cm; derékbőség: 62 cm; eleje közepe hossza: 28 cm, ujja hossza: 24 cm.

Eredetileg halvány mustársárga taftselyemből készült, több részből szabott, testre simuló, halcsontokkal merevített kézzel varrott női ruhaderék. Derékvonala elől középen hegyes szögben mélyen lenyúlik, hátul egyenes. Nyakkivágása ívesen mélyen dekoltált. Hátának közepén fűzéssel záródik. Rövid bevarrott ujja vízszintesen ráncolt, alján kettős fodor. Bélésében gomblyukak a felgombolható hosszú ujjakhoz. A derék fehér pamutvászonnal bélelt, mellénél vattázott. A derék eredeti színe csak egy belső varrásszegélyben fedezhető fel. Taftselyme kifakult és bepiszkolódott, ahogy bélése is foltos, fakult, gyűrött, néhol szakadt. A derék vonalán a zsinóros paszpólos szél-eldolgozás mellett cérnanyomok vannak, melyek szerint szoknya volt hozzávarrva. A jobb hátának felső részén öltésnyomok és ráncolás nyomai láthatók, melyek a vállvarrásnál tovább nem haladnak. Ez azt jelenti, hogy egy korábbi ruhából készítették. Talán újabb átalakításra készülve a ruhát részben szétfejtették. A bal ujját kibontották. A húzott rész és a kettős fodor megmaradt, de hiányzik a vattázott pántja, a karöltő zsinóros paszpólja és a vászon bélése. A derék két oldalrésze szintén ki van fejtve, de nem maradtak meg. A halcsontokat kihúzták, a háta közepének halcsontjait kivágták.

A ruhaderék restaurálási javaslata képet ad arról milyen aprólékos munka egy-egy 19. századi ruha helyreállítása. Először is öltésről öltésre szét kell bontani. A tapasztalt és dokumentált technikákat, megoldásokat kell majd később alkalmazni az összeállítás során. A hiányzó oldalrészek, a felvágott hátaközepe és a kihúzott halcsontok miatt a derekat teljesen szét kell fejteni. A vizes tisztítás sem oldható meg bontás nélkül, mert a vászon bélés zsugorodhat, és a mellrész vattázását is el kell távolítani. Ez után következhet a pontos szabásminta levétele. Majd a mosószeres tisztítás után a taftselyem hiányait, szakadásait foltok aláhelyezésével lehet kiegészíteni. A két hiányzó oldalrészt a mellékelt maradék anyagokból lehet rekonstruálni. A hiányzó béléseket új, hasonló vászonból kell elkészíteni. A hiányzó halcsontok helyére igazi halcsont hiányában vászonnal bevont műanyag merevítőt lehet helyezni. Az összeállításhoz, kiegészítéshez és a későbbi kiállításhoz szabóbábú szükséges, melyet a derék formájára és méreteire kell megfaragni. A ruhaderék szoknyával együtt ad képet a viselet egészéről. Divatképek alapján rekonstruálható a szoknya formája, mérete, szabása. Anyaga a derék selyméhez hasonló színű hernyóselyem taftból kell készüljön. Az alsószoknyák és az abroncs méreteit is a divatnak megfelelően kell kialakítani. A restaurálás és a szoknya rekonstrukciójának elvégzéséhez kb. 200 óra szükséges. A ruhaderék feltételezhetően a Garay családtól származik. Garay Zsuzsa 1961-ben ajándékozott a múzeumnak helytörténeti jelentőségű tárgyakat, köztük egy „régi sárga selyemblúzt.” A ruhát gondosan őrizték az iparművészeti gyűjteményben, azonban valószínűleg szétfejtett állapota miatt korábban nem került beleltározásra. Mivel a múzeumunkban csak három 19. század közepi női ruhát őrizünk, a nagy jelentőségű lenne, ha elsőként közülük ez a selyem ruhaderék kerülne restaurálásra, s ezzel a nagyközönség számára is bemutathatóvá válna.

A szöveget Kralovánszky Mária textilrestaurátor leírása alapján összeállította: Lovas Csilla

Grafika: Frankné Sági Apollónia

Fotó: Kralovánszky Mária