Késő avar kori övkészlet Báta-Furkópusztáról

Régészeti gyűjtemény

Leltári szám: 2016.9.1-16.

Az övkészletet 2015 tavaszán találta a Bátához tartozó furkópusztai erdőben Csíkos Zoltán. A leleteket becsületes módon behozta a szekszárdi múzeumba és ezt követően az anyag restaurátor kézbe került és a tisztítások után tetszetős kollekció vált belőlük. A megtalálást követően kétszer is helyszíni szemlét tartottunk a lelőhelyen, de több leletet nem találtunk, néhány emberi csontot kivéve. Az erdő egy masszív dombon helyezkedik el, a puszta határában, attól keletre. A csontok és leletek a domb középmagasságában kerültek elő. A fák új ültetésűek, 10-15 évesek lehetnek. Nem zárható ki, hogy a korábbi erdő kitermelésekor a gyökerek kiszántásával kerültek a leletek a felszín közelébe. Mélyebben talán még találhatók érintetlen sírok, szondázást ez idáig nem végeztünk. Az is lehetséges, hogy magányos sírral van dolgunk.

Az övkészlet

Az előkerült övkészlet 16 darabból áll. Öt db bronzból öntött, kerek veret (madár/skorpió alakkal), két db bronzból öntött liliomos kisszíjvég, egy db bronzból öntött, aranyozott kisszíjvég, két db bronzból öntött kis övveret, két db bronzból öntött, áttört lyukvédő, egy db bronzból öntött, aranyozott, áttört indadíszes propellerveret, egy db bronzból öntött, áttört indadíszes nagyszíjvég, egy db bronzból öntött övcsat és egy db vas övbújtató alkotja a leletegyüttest.

Az övkészlet minden darabja a késő avar kori műhelyek nyomait viseli magán. A liliomos kisszíjvégek, a vágott levelű spirális indamotívumos öntött propellerveret és nagyszíjvég, a füles felfüggesztésű aranyozott kisszíjvég is az avar kor utolsó harmadában, a 8. századában készültek. Ez utóbbi, időben a hozzánk legközelebb álló darab, melyet valamikor a Kr. u 790-es években készíthettek, és feltehetően a 9. század elején kerülhetett a földbe a társaival és viselőjével együtt.

A készlet két darabja, a propellerveret és az egyik kisszíjvég is aranyozott volt. A propellerveret teljes külső oldalán jól megmaradt az aranyozás (néhány helyen, a hátlapján is látszik az átfolyás). Az emberalakos kisszíjvégnek mindkét oldala aranyozva volt, de itt több helyen kikezdte az idő vasfoga a bevonatot.

A nomád övek a társadalmi rangról, származásról árulkodtak. Az aranyozott övvereteket előkelők viselték. Az igazi aranyveretes övek az uralkodói, kagáni család és annak szűkebb környezetének birtokában lehettek. Aranyozott övvereteket az avar korban, 68 lelőhelyről ismerünk, mintegy 130 sírból. Ezekből csak 80-85 esetben volt a teljes, vagy a csaknem teljes övkészlet aranyozva, tehát nem kell meglepődnünk, hogy a furkópusztai leletegyüttesnek is csak a már fentebb említett két darabja aranyozott. A nagyszámú, több ezres öntött övgarnitúra között elenyésző számban található tehát aranyozott övkészletek, noha lelőhelyeik a Kárpát-medencét egységesen kitöltik. A garnitúra legszebb darabja az aranyozott kisszíjvég. Az áttört szíjvégen egy ember alak körvonalazódik ki, egy nehezen meghatározható állat felett. A szíjvég fül részét két egymással szembe forduló állatfej képzi. A szíjvég egyik legjobb párhuzamaként az egyházaskérit (vrbicait) lehet említeni. Az ember alak testtartása mindkét szíjvégen azonos. Nagyban hasonlít még a ruházatuk, fejfedőjük és az övük is. Mindkét esetben egy-egy nehezen kivehető állatalak látható a szíjvég alsó részén. A fülrészen, a furkópusztain egymással szembe forduló kutyafejek, míg az egyházaskérin lófejek láthatóak. A mártélyi nagyszíjvéghez hasonlóan (mely a kerüneai szarvast elfogó Héraklészt ábrázolhatja), itt is mitológiai háttere lehet a kirajzolódó képnek. A tárgy ikonográfiája alapján feltételezhető, hogy Héraklész és a Hidra küzdelmét láthatjuk viszont a tárgyon.

Héraklész és a lernai hidra

Héraklész tizenkét feladata közül másodikként azt kapta, hogy győzze le a kilencfejű Hidrát. A szörny az argoliszi Lerna város melletti mocsárban élt. Héraklész megtudta, hogy a Hidrát egy hatalmas rák is segíti, ezért ő is segítőtársat vett maga mellé, unokaöccsét, Iolaoszt. A lernai mocsár mögötti erdőt felgyújtotta, hogy elvágja a Hidra menekülési útvonalát, majd a tűzben izzított nyilaival támadást indított ellene. De mivel a nyilak nem okoztak sérülést, csak felbosszantották a Hidrát, az Héraklészre vetette magát, aki rögtön levágta egyik fejét, de helyébe kettő nőtt. A rák ekkor a Hidra segítségére sietett, de amikor Héraklész lábába vágta ollóját, Iolaosz agyoncsapta. A meglepett Hidra kereste segítőjét, de nem találta. Ekkor Héraklész egy lángoló fadarabbal leégette egyik fejét és nem nőtt új helyébe. Ezzel rájött a megoldásra. Sorra vágta le a fejeket, Iolaosz pedig tűzzel pusztította el az új fejek csíráit. Így teljesítette a hős a második feladatot.

Héraklész avar szíjvégen

Az aranyozott szíjvégünkön megfigyelhető alak fején és testének jó részén a hős által, az első feladatában legyőzött, nemeai oroszlán bőre látható, melyet páncélként hordott magán, mivel a nagymacska bőre sérthetetlen volt. Az arc előtt jól kivehető az oroszlán orra, a tarkó tájékán annak füle, a fej tetején pedig minden bizonnyal a vadállat sörényét láthatjuk. Az alak hátán folytatódik a bunda, a bal karján végig húzódik az oroszlán bal mellső lábának az irhája, a mancsával együtt – ez utóbbi is jól látható. Az emberi alak derekán kettős katonai öv vehető ki. Az alak bal lába térdben behajlított, a bal kézfej az oroszlánmancs alatt, ha rosszul is, de kivehető. A karral párhuzamosan, felfelé, a Hidra nyaka és feje rajzolódik ki. A szörnynek három lába látható. Az egyik a szíjvég keretének támaszkodik ugyanúgy, mint az egyházaskéri szíjvég esetében. A nyakának folytatásában lefelé látható a bal mellső lába. Az ember alak bal lábfeje alatt látható a vízi szörny bal hátsó lába. A kép alsó részén, középen helyezkedik el a rák, a Hidra segítőtársa. A Hidra hasi és hátsó lába feletti részen egy-egy háromszögű domborulat látható, melyek a rák ollóit jelképezik. A rák Héraklész lábába akarta vágni az ollóját, ezért is van a szíjvégen látható alak bal lába.

Az ábrázoláson szereplő alak az oroszlános fejfedő (?) miatt leginkább Héraklésszal azonosítható. A Hidra és a rák alakja eléggé elmosódott, ebből kifolyólag más állat is lehet a szíjvégen, de mindenképpen valamelyik feladatának teljesítése közben láthatjuk az ókori hőst. Az övkészlet kerek övveretei is a mondakör elemeit hordozhatják. Ezeken a vereteken egy elég nehezen kivehető, stilizált állat képe látható. Vagy egy hátrafelé forduló madár rajzolódik ki a szemünk előtt (sztüphaloszi madarak, Héraklész hatodik feladata), vagy egy skorpió. Madaras ábrázolás, ha nem is gyakran, de előfordul avar övvereteken, viszont olyan alakban, mint ezeken az övvereten, a korábbiak egyikén sem található. Visszahajló alakja miatt akár skorpió is lehet a vereteken domborodó állat, az avar motívumok között azonban skorpiót keresve sem találunk. Ez az állat megvan viszont a Szent Péter trónját díszítő csontlemezek egyikén, a Héraklész tizenkét feladatát ábrázoló lemezek alatti állatok között. A Héraklész és a skorpió közötti összefüggés még máig sem tisztázódott, de a két eset közötti hasonlóság mindenképpen figyelemre méltó. Felvetődhet, hogy mit keres egy görög alak egy avar kori szíjvégen? Az avar leletanyagban az emberábrázolás elenyésző, az itt tárgyalt szíjvég motívumkincse, idegen – bizánci vagy karoling – hatásról tesz tanúbizonyságot, nem sajátja az avar ötvösművészetnek. A hős, Eurüsztheusz királytól kapott tizenkét feladatának ábrázolása különben – számos antik mitológiai jelenettel együtt – igen hosszan, a java középkorig élt a bizánci és részben az európai kultúrában, mint azt a már említett Szent Péter trónján található 9. századi Héraklész-ciklus esetében is láthattuk. Így egy kicsit kevésbé furcsább, hogy egy 8. század végi, 9. század eleji avar leleten is megjelenik a mondai hérosz.

K. Tóth Gábor

Irodalom:

Bollók Ádám: Kép és képnélküliség a Kárpát-medencében a 6-10. században. Archaeologiai Értesitő, 138 (1). pp. 213-237.

Fancsalszky Gábor: Állat- és emberábrázolás a késő avar kori öntött bronz övvereteken. Opitz Archaeologica 1. Budapest, 2007.

Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. 1937, Budapest.

Kiss Gábor: A késői avar aranyozott övdíszek. (Die spätawarenzeitlichen vergoldeten Gürtelbeschläge.) Somogyi Múzeumok Közleményei 11 (1995) Kaposvár, 1995. 99-126.

Szenthe Gergely: Egy antik hős a hideg északon, avagy Héraklész és az avarok. Blog. 2015. http://mnm.hu/hu/cikk/egy-antik-hos-hideg-eszakon-avagy-heraklesz-es-az-avarok

Szalontai Csaba: Késő avar kori liliomos övveretek. Somogyi Múzeumok Közleményei 11 (1995) Kaposvár, 1995. 127-143.

Weitzmann, Kurt: The Heracles Plaques of Sz. Peters Cathedra. In The Art Bulletin. vol 55, No. 1 (Mar., 1973), pp. 1-37.