Böhm Pál: Cigányleány

WMMM Képzőművészeti gyűjtemény

Ltsz.: 56.228

Méretek: 21 x 16 cm , díszes korabeli keretben

Falemez, olaj, jelezve jobb középen: Böhm P.

Böhm Pál festőművész (Nagyvárad, 1839 –München,1905).

Rajzkészségét apjától örökölte, aki a nagyváradi püspökségi uradalom mérnöke volt. Ifjabb korában több mesterséget kipróbált volt asztalos, rézműves, díszletfestő. Először Haan Antaltól tanult festészetet. 1862-ben Bécsbe utazott, ahol a Belvedere képtárának festményeiről számos másolatot készített. 1865-ben hazatért, Aradon telepedett le, ahol arc- és oltárképfestésből élt. Rövid ideig festőiskolát is működtetett, melynek legkiválóbb tanítványa Paál László volt. 1867-ben a fővárosba költözött, ahol rendszeresen részt vett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain. Főként táj- és életképeket festett, témát az Erdélyben, a Bánságban és az Alföldön tett utazásai során látottak szolgáltattak számára.

1871-ben egy ösztöndíj segítségével Münchenbe utazott. Hamarosan keresett festővé vált a romantikus népi életképeivel. Az alföldi halászok, földművesek életének ábrázolása mellett a vándorcigányok életformájának bemutatásával aratott sikert. A bajor fővárosban szoros barátságba került Mészöly Gézával. Az 1870-es évek elején több alkalommal hazatért a Tisza vidékére. Finomrajzolatú, gondos szerkezetű, gazadagon színezett képeinek forrását a Szolnokon készült képek és vázlatok adták. 1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig. A paraszt- és cigányzsánerek specialistája lett. Műtermében megteremtette a magának a magyar miliőt. „Udvarán árván őgyelgett az a tépett ponyvás, rongyos kasú szolnoki szekér, melynek pittoreszk váza vegyest a puszta közepén egyedül gunnyasztó vityilló düledező sziluettjével annyiszor töri meg képein a láthatárnak messzeömlő vonalát. A boronától a szőlőkapáig a magyar parasztudvar minden kelléke tarka egyvelegben feküdt a szekér körül, fenn a műterem falán tiszaparti hálók filigránja, gyékények, fonott kosarak, vedlett subák, tarisznya, tilinkó, honvágyat ébresztve a leányvári komp, a nyirkos, békakuruttyolós éjszakák után.” – írta nekrológjában a fiatalabb pályatárs Olgyai Viktor. A későbbi években újabb hazai élmények és látogatások híján festészete veszett frissességéből, egyhangúbb, mesterkéltebb lett, a műkereskedelemben azonban ugyan olyan elismert maradt.

Böhm Pál életképei ma is népszerűek és gyakran szerepelnek a műkereskedelemi aukciókon. Legtöbbször festői elemekkel megtűzdel sokalakos epizódok a cigányok életéből. Portrék azonban ritkábban bukkannak fel Böhm művei közül. A 19. század végén készült a Cigányleánycímű mellképe, kisméretű, mahagóni fára festett, ovális olajfestmény. A leány nyakában színes virágos kendő, hosszú haját hátul egybefogva viseli. Alakja kissé jobbra dől feje balra fordulva és a messzi távolba tekint. Nem valódi arckép, hanem ún. ideálportré, az egzotikus női szépséget megjelenítő ábrázolás. A kis festmény szépségét a finom ornamentális díszű és különleges, bonyolult szerkezetű kerete is emeli.

Irodalom: Olgyai Viktor: Böhm Pál. In: Művészet, 1905. 3.

Szöveg: Lovas Csilla

Fotó: Retkes Tamás

Grafika: Frankné Sági Apollónia