HÓNAP MŰTÁRGYA   szeptember   Serleg és plakett Újkortörténeti gyűjtemény Serleg Leltári szám: 2017.22.6. Magasság: 24 cm Átmérő: 11 cm Plakett Leltári szám:2017.22.7.2. Szélesség: 6 cm Hosszúság: 8 cm Plakettdoboz Leltári szám: 2017.22.7.1. Szélesség: 10 cm Hosszúság:13 cm   Iparművészeti igénnyel készült díszserleg ezüstszínű fémötvözetből. A kehely alján és a talpazat tetején bronz, levelet mintázó díszítés. A serleg alsó és felső részét egy hasáb köti össze, melynek mind a négy oldalát egy-egy zománckép díszíti: a kassai dóm, Rákóczi álló alakja, Kassa város címere, körülötte felirat Országos Dalosünnepély Kassa 1939, illetve MDEOSZ felirat és jelvény. A serleg alján felirat: MDEOSZ tiszteletdíja, szállította Boczán Károly Budapest VIII. Csokonai u. 8. A serleghez készült plakett bronzból készült, középen a város címere. Felirata: Kassa Szab. Kir. Város. A nagyságos fejedelem városában a hazatérés után tartott első Dalosünnep emlékére 1939. A plakettet, amit ugyancsak Boczán Károly szállított, bőrből, bársonyból és selyemből készült díszdobozban helyezték el. A tárgyak 2017-ben ajándékozás révén kerültek a gyűjteményünkbe, dr. Galicz Tibornénak köszönhetően, aki édesapja, Partos (Petz) Hubert hagyatékából adományozta a Szekszárdi Daloskörhöz köthető relikviákat a múzeumunknak.   A Szekszárdi Daloskör 1933-ban alakult két kórus, a Szekszárdi Polgári Daloskör és a Szekszárdi Iparosdalkör egyesülésével. A fúzió kezdeményezője Petz Hubert (1891-1974), aki a Pécsi Püspöki Tanítóképzőben szerzett tanári és kántori oklevelet. Pályáját egy Baranya megyei, sváb többségű kistelepülésen, Hásságyon kezdte, innét került Szekszárdra, ahol a belvárosi római katolikus templom kántorává választották. Ideérkezését követően öt évig éneket tanított a Garay János Gimnáziumban, az iskola kórusával az országos középiskolai versenyen I. díjat nyert. Petz Hubert nemcsak a diákoknak, hanem a felnőtteknek is szervezett kórust, 1923-tól tíz éven keresztül vezette a Szekszárdi Polgári Daloskört. Az I. világháború utáni évtizedben Szekszárdon élénk zenei élet folyt, több kórus is működött, az említetteken kívül az 1861-es alapítású Szekszárdi Dalárda, amely Németh Gyula evangélikus lelkész karvezetésével érte el a legnagyobb sikereit. A Szekszárdi Daloskör megalakulását követő időszakban a Dalárda többször szüneteltette működését, így ezekben az években a városi ünnepségeken, kulturális rendezvényeken kizárólag a Petz Hubert vezette kórus képviselte a helyi dalkultúrát. A versenytárs nélkül maradt kórus sikerét nagymértékben segítette, hogy elnökének a város polgármesterét, vitéz Vendel Istvánt választotta meg. A karnagy és a jórészt földművesekből és iparosokból álló tagság érdeme viszont az, hogy számos szakmai díjat is elnyertek. Már a megalakulás évében részt vettek a Budapesten megrendezett Országos Dalosversenyen, ahol a népdal kategóriában I. díjat szereztek. További elismerést nyertek 1934-ben Siófokon, 1935-ben Pécsett, 1936-ban Mohácson, 1938-ban Székesfehérváron, 1939-ben Kassán, 1940-ben Győrött. A kiállított serleg és plakett a Kassai szereplésükhöz kötődik. 1939-ben a Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége (MDEOSZ) a Felvidék visszacsatolásának megünneplésére június 24-én és 25-én Országos Dalosünnepet szervezett Kassán. A rendezvényen a Szekszárdi Daloskör egyedüliként képviselte a város mellett egész Tolna megyét is. Utazása előtt egy héttel tartotta a kórus zászlószentelő ünnepségét, a felavatott, Szekszárd város címerével díszített selyemzászlóval, indult aztán különvonaton Kassára, ahol egy nagyszabású rendezvényen vett részt. Összesen 167 dalárda 8500 dalossal vonult Kassa utcáin, színes zászlóik alatt. A kassai program elengedhetetlen része volt a Rákóczi sírja előtti tisztelgés is, ahol a kórus elnöke, vitéz Vendel István polgármester tartott hazafias beszédet. Petz Hubert részt vett a vármegyeházán tartott Dalosszövetségi közgyűlésen, ott vette át a most bemutatott serleget és plakettet. A Szekszárdi Daloskör 1942-ig folytatta tevékenységét, a háború után viszont már nem alakult újjá. Petz Hubert kórusmozgalom iránti elkötelezettségét ugyanakkor továbbörökítette fiára, dr. Partos Jánosra, aki 1965-ben megalapította és haláláig vezette a Szekszárdi Madrigálkórust.   Felhasznált irodalom: Kaczián János: Szekszárd művelődés- és sporttörténete, In: Szekszárd város történeti monográfiája. II. köt. szerk: Dobos Gyula Szekszárd é. n. Molnár Imre (szerk): A magyar muzsika könyve, Bp. 1936 Vitéz Vendel István: Szekszárd megyei város monográfiája, Szekszárd 1941. Szöveg: Gaál Zsuzsanna Grafika: Vicze László Fotó: Retkes Tamás      

• 
• 
• 
• 
• 
•