Hónap műtárgya 217. december   Új edénytípus Magyarországon: a fazékkemence   Nagyméretű fazék alakú hordozható kemence lepénykenyér sütésére   Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2008.02.005. Méretek: Peremének átmérője 32 cm, magassága 50 cm, talpánál 20 cm.széles Lelőhely: Bonyhádon a Tesco áruház építésekor az altalajba ásva került elő 2007-ben (BTQ005J1) Állapota: restaurált, kiegészített Anyaga: Szürkésbarna, kézi korongon készült, kaviccsal és homokkal soványított kerámia   A Bonyhád mellett épülő Tesco áruház építésekor végzett megelőző régészeti feltáráson 2007-ben egy szokatlan jelenséget figyeltünk meg. A dombok lábánál lévő középkori település közvetlenül a Pécsre vezető út mellett volt, így az átvonuló török hadak teljesen elpusztították. Az ásatás során a látszólag bolygatatlan altalajban egy mélyen beásott, talpára állított, nagyméretű fazék alakú edényt bontottunk ki. Körülötte semmilyen gödörre, házra utaló folt nem látszott, úgy tűnt, teljesen egyedül, mindentől elkülönülve helyezték oda. A feltárás során megfigyeltük azt is, hogy érdekes módon nem a külső része volt kormos, mint az a főzőedényeknél megszokott, hanem a belső oldalán. Egy újabb beruházás miatt 2015-ben folytatódott az egykori Bonyha területének feltárása és akkor már a gödrök betöltésében, házak omladékában több alkalommal is sikerült megfigyelni az erős, kavicsos soványítású, nagy peremátmérőjű és a szokatlanul vastag falú edényekhez tartozó töredékeket. Ezekben a beásásokban a többi leletanyag egyértelműen a 16-17. századra keltezhető, kézi korongon készült cserépbográcsok, sütőharangok, fazekak, korsók darabjai, úgynevezett bosnyák kerámia volt. A Balkánon ma is használják ezen kerámiatípusok jelentős részét, azonban a bonyhádi edény használatának módjára a Kaukázus déli, Grúziához tartozó oldalán találtunk példát. Imereti tartományban ma is hordozható, nagyobb fazékhoz hasonló alkalmatosságban készítik a kenyeret és az utak mellett mindenfelé árult jellegzetes, édes kalácsokat is. Kutaisziban a múzeumban őrzött példányon jól látható, hogy külső oldalát vesszőfonat vette körbe. Ez nem a külső, a hőszigetelést növelő sározás felerősítésére szolgált, hanem a sütő személy védelmét célozta, nehogy megégesse magát, amikor a kemence fölé hajolva a nyers tésztát felcsapta a felforrósított belső oldalra. A könnyen felfűthető kis kemence hőtartását az erősen kavicsos soványítású, vastag fala biztosította. A kemence belsejét az aljára szórt rőzsével fűtötték fel. A néprajzi párhuzamok alapján jól látható, hogy a 16-17. századi leletek között feltárt, belső oldalukon megégett különleges edények és töredékeik funkciójuk alapján a lepénykenyér sütésére szolgáló, hordozható fazékkemencének határozhatók meg. Mint azt a Dél-Dunántúl török korra keltezhető egyéb leletei is mutatják, ezek a sajátos fazékkemencék nyilvánvalóan a számos keleti elemet magába olvasztó, új népesség eltérő táplálkozási szokásait, igényeit szolgálták.  Szabó Géza  

• 
• 
• 
•