Miklósi M. Ödön: Rubinstein Mátyás portréja

Képzőművészeti gyűjtemény, gyarapodási napló száma: 40/2019

Leírás

Idősődő, jobbról balra fésült őszülő hajú, ápolt szakállú, félig jobb profilból ábrázolt férfi portéja. Merev, állónyakú inget, fekete mellényt és felöltőt visel. A fény balról világítja be. Bal oldalt háttérben ablak, félig elhúzott barnászöld függönnyel. Bal válla mögött egymásra helyezett könyvek láthatóak. Bal alsó sarokban „Miklósi M. Ö.”szignó. A képet széles, sima, befele ívelődő profilú, aranyozott keretben helyezték el. Olaj, vászon. Méret: 85×65 cm, a vászon 80×60 cm-es.

A kép története

Friedmann Tamás, a szekszárdi Zsidó Hitközség elnöke 2019 januárjában értesítette arról a múzeumot, hogy Somló Tamás budapesti lakos Szekszárdon kíván elhelyezni kiállítás céljából egy tulajdonában álló, dr. Rubinstein Mátyás főrabbit ábrázoló festményt. A képet 2018-ban restaurálták, felderített története a következő. Somló Tamás Tolna megyei származású szülei: Somló (Schwarcz) Pál, és Somló Pálné született Seligmann Klára Faddról, az egykori zsinagóga melletti kántorlakásból egy összetekert vászonfestményt vittek magukkal Budapestre, és ez került restaurálásra. A hosszabb ideig tartó összetekert állapot vízszintes törésnyomokat hagyott, melyek a képen a mai napig látszódnak. Sokáig nem tudták, kit is ábrázol a kép, csak annyit, hogy egy jeles rabbit, azonban Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbi egyetlen ismert fotójának megtalását követően ez nem volt kérdés. A fotó egy 1930-ban megjelent könyvhöz készült. A festmény a fotóval körülbelül egyidős, ráadásul ugyanazon beállításban és ruházatban mutatja a hatvanas éveiben járó Rubinsteint, vagyis 1930 táján készülhetett. Alkotója szignója alapján Miklósi M. Ödön, a kiváló szekszárdi festő volt, aki szinte a város és a megye egész elitjét megfestette megrendelésre. Azt nem tudjuk, hogy a holokausztot követően mikor és hogyan kerülhetett a kép Faddra, miközben elveszett az információ, hogy kit ábrázol.

Rubinstein Mátyás (1867?, Dunapentele – 1944, Auschwitz)

A Magyar Zsidó Lexikon szerint 1867-ben, más adatok szerint 1868-ban született Rubinstein Dunapentelén, de 1865 és 1862 is előfordul születési dátumaként a forrásokban. Egyetemi tanulmányait 1882 és 1893 között az Országos Rabbiképző Intézetben és a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. 1892-ben szerzett a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori címet. Disszertációjának címe: A bibliko-talmudikus higiene. Cikkei megjelentek az Egyenlőségben, Egyetértésben, Budapesti Hírlapban, a Tolnavármegyében, a Magyar Izraelben, az Imot Évkönyvben, a Revue des Etudes Juives-ben, a Magyar Zsidó Szemlében láttak napvilágot, beszédei a Magyar Zsinagógában. Külön kiadott beszédgyűjteményei: Háborús imák s beszédek. 1894-ben avatták rabbivá. 1895-től a mindszenti, 1897-tól az orosházi, 1902-től Ungár Simont követően a szekszárdi izraelita hitközség főrabbija. Nagytudású, képzett pap, lelkesszavú hitszónok volt, aki nemcsak hívei, de a város legszélesebb rétegeinek nagyrabecsülését kiérdemelte. Szolgálatának 25. évfordulóján 1927-ben a vármegye, a megyeszékhely vezetőin kívül a protestáns egyházak helyi vezetői tisztelegtek nála. A szekszárdi képviselő-testületbe több alkalommal választották be. Rubinstein a megőrzött hagyomány szerint jó viszonyt ápolt a zsinagógával szomszédos múzeumépületben lakó Csalog József igazgatóval és Németh Gyula evangélikus lelkésszel.

Magyarország német megszállását követően kerültek kialakításra országosan a gettók. Szekszárdon vitéz Vendel István szekszárdi polgármester a megyében egyedüliként, de országosan is párját ritkítóan nem jelölt ki a település területén gettót. Az alól nem tudott kitérni, hogy ún. csillagos házba költöztessék össze az érintetteket. Szekszárdon mintegy 40 házat jelöltek ki erre a célra, szétszórva a városban. Az összeköltöztetés 1944. május 12–15. között történt meg. Május 31-én reggel elvitték a zsidókat a megye gettóiba (Tamásiba, Dombóvárra, Pincehelyre, Paksra és Bonyhádra). Onnan június legvégén és július elején szállították el az embereket koncentrációs táborokba, főként Auschwitzba. Az első visszatérő már 1944. decemberében felbukkant Szekszárdon. Az elhurcolt 450 szekszárdi emberből kevesebb, mint 100 ember élte túl a holokausztot. Odaveszett híveinek nagy részével együtt dr. Rubinstein Mátyás is. Mindösszesen két zsidó család élte túl veszteség nélkül a vészkorszakot. A Zsidó Tanács és a helyi Hitközség újjáalakult ugyan ideiglenesen, azonban az 1945 után kezdődő és 1956-ig tartó kivándorlás miatt végül eladták a mór stílusban épült zsinagógát.

Miklósi M. Ödön (1881. szeptember 10., Szekszárd – 1942. április 18., Szekszárd)

Festő, illusztrátor. Mutschenbacher Ödön és Bartha Mária fia. Az időközben Miklósira magyarosított Ödön Linhárdt Ignác izraelita kántortanító ecsetgyakorlataitól jutott el Csók Istvánhoz. A budapesti Mintarajziskolában tanult, majd az Iparművészeti Főiskolán és 1907–1908-ban a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát tovább. Mesterei Krenner Viktor, Zemplényi Tivadar és Vajda Zsigmond voltak. Egy holland attasé jóvoltából Hágából kapott ajánlatot, de nem tudta megszokni és hazajött Szekszárdra, ahol elsősorban portréfestészetből élt meg elég alacsony színvonalon. Képeit naturalista stílusban készítette. 1905-től állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Karikatúrái számos lapban jelentek meg. Termékeny grafikusként gyakran egy teljes vicclapot saját maga töltött meg rajzaival. Felesége Tóth Margit volt. Elsősorban olaj- és pasztellképeket alkotott, portréi mellett tájképei is jelentősek. A szekszárdi múzeum számos grafikáját és festményét őrzi.

Összegzés

A Somló család által múzeumba juttatott kép a második ismert ábrázolása Szekszárd egykori nagyrabecsült, tudós főrabbijának. Az ajándékozás révén a kép múzeumunk kevés zsidó témájú városi műtárgyainak számát gyarapítja.

Tárgyfotó: Retkes Tamás

Szöveg: Ódor János Gábor

Felhasznált irodalom

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában. WMMÉ XXXII (2010) 453–538.

Németh Judit: Kol Nidré. Szekszárdi Vasárnap 2004. július 18., 5.

Ruzsa Éva: Király nélküli királyság – a Horthy-korszak. In: Szekszárd, ahol élünk. Szerk. Viliminé Kápolnás Mária. Szekszárd 2018, 284–331.

Szilágyi Mihály: A szekszárdi egyházak történet. In: Szekszárd város történeti monográfiája II. Szerk. Dobos Gyula. Szekszárd 1989, 229–246.

Szilágyi Mihály – Schweitzer József: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól 1944-ig. Tolna megyei Levéltári Füzetek 2 (1991) 51–95.

Tolna megyei fejek. Szerk. Hirn László. Budapest 1930.

Tóth Nándor: Miklósi M. Ödön. Tolnai Napló 1955. január 30., 6.

Töttős Gábor: Történelmi séták Szekszárdon. Szekszárd 1986.