Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2021.1.1.

Tű hossza: 14,7 cm

Gömbtag átmérője: 2,7 cm

A tavalyi 2020-as év elején Mészáros Péter ajándékaként egy aranyozott ezüstből készült fátyoltű került a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészeti anyagába. A tű Cikó és Ófalu határában a 17. században elpusztult Eszterpusztán került elő, a rezgőtűk csoportjába tartozik, melyek a tűkön lévő kis csüngődíszek mozgásáról kapták a nevüket. Az eszterpusztai fátyoltű hossza 14,7 cm, gömbtagjának átmérőjű 2,7 cm, két darab vékony falú, áttört félgömb alkotja (1-2. kép). A két félgömb között borda, a tetején négyágú csúcsos dísz található.  A felső- és alsó részén négy-négy csüngős tag volt eredetileg, a felső részről egy kiszakadt, az alsó részről is hiányzik kettő. A csüngőket foglalatos vörös kövek díszítik. A gömbtesten szintén négy-négy foglalatos kő helyezkedik el a gömbdísz alsó és felső felén. A gömb felületét, fonatmintás íves vonalak díszítik. Ezek a gömbtesten lévő köves foglalatok körül homorú ívű rombusz alakzatot alkotnak, melyet egy kör alakú fonat fog közre. A rombusz csúcsi és a körvonal találkozásainál egy-egy gyöngyöt utánzó gömböcske található. A rombusz keretein belül, szimmetrikusan négy apró kör alakú fonatdísz helyezkedik el, melyek tengelyében található a foglalatos kő (3. kép). A csöngőtagok nem rombusz alakzatból indulnak ki hanem homorú háromszöget alkotó fonatminta közepéből. A háromszöget, boltíves fonat fogja közre, a háromszögek csúcsai és a boltívek metszéspontjában itt is egy-egy gyöngyutánzat található. A csüngőtagok elnyújtott téglalap formájúak, melyeknek az alja egyenesen, derékszögben levágott a teteje viszont íves (4. kép).

A 16-17. századi temetőkből viszonylag nagy számban kerülnek elő hajtűk. Az egyszerűbbek bronzból készültek, de vannak díszesebb példányok is, nemesfémből, filigrándíszítéssel, ékkővel. Előfordul, hogy egy-egy sírból egyszerű és díszes, nemesfémből készült tűk vegyesen kerülnek elő. Keltezésükre támpont az 1882-ben előkerült bánffyhunyadi kincslelet, melyben nem csak díszes tűk voltak, hanem Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben és 1625-ben vert pénzei is.

 A sírokból előkerült tűkkel kontyot, vagy fátylat rögzíthettek. Mind a konty, mind a fátyolviseletre vannak írásos adataink is. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című, 1736-ban írt munkájában a székely asszonyról ezt írja: „Minden lófő vagy darabant embernek az felesége nagy kontyot viselt, abban nagy két tőt szúrt fel, mintha két szarva lett volna; az konty felől való része az tőnek hólyagos volt… némelyeknek az hólyagja aranyas, az többinek olyan volt az micsodás tőle kitölt…” Wilhelm Dillich 1600-ban a fátyolhoz hasznát tűkről így ír: ,,Fátyolukat fejük körül csavarják, s nagy gömbös tűkkel szúrják le.”

Nagyban hasonló tűk több lelőhelyről is előkerültek. A Balassagyarmat – Bercsényi utcai gömbtagos fátyoltű aranyozott ezüstből készült. A gömbdísz felső tagján négy levélből álló kivágás látható melyek közé négykarmú rekeszekbe egy-egy gránátkövet követ foglaltak. A négylevelű kivágások alatti függőleges karikákba egy-egy páros vízszintes bevágással tagolt lemezes csüngőt, lakatdíszt helyeztek (5. kép). A Bercsényi utcában a 26. sz. ház előtti gerincvezeték szakaszon előkerült Mátyás kori 1488 körül vert ezüst obulus és az ettől nem messzire előkerült II. Ulászló (1471-1516) pfennig, a hajtűt fenntartásokkal a 15. század végére a 16. század elejére datálja. Bárdudvarnokon a 291. sírban eltemetett nő koponyájánál hét darab ezüstből illetve bronzból készült tűt találtak. Öt tű végén kis kéttagú gömböcske volt. A hatodik tű feje kisebb méretű aranyozott gömb volt. A legnagyobb, hetedik tű végén nagyméretű aranyozott gömb helyezkedett el, melynek két fele között borda, a tetején csúcsos dísz látható, a foglalatokban tizenhat darab kék és fehér kő volt. A foglalatok egyik fele nem közvetlenül a gömbön, hanem az arról lógó kis lapocskákon, csüngőkön lett kialakítva (6. kép). Tág időhatárok közé a 16-18. századra keltezhető. A Kaposvár 61. úti temető, 772. sírjából két fátyoltű került elő, ezek közül az egyik rezgőtű volt (7. kép). A 773. sírból a három darab fátyoltű közül kettő csüngős tagokkal volt díszítve (8. kép). A fátyoltűs sírok közeléből a 770. sírból II. Mátyás (1608-1619) dénárja került elő. Ez a 17. század első felére keltezheti az említett sírokat. Utolsóként említésre méltó még a Drégelypalánkon talált kincsleletet egyik hajtűje melyen szintén csüngős díszek találhatóak és nagyban hasonlít az eszterpusztaihoz, de a leletekkel kapcsolatban további támpontunk nincs (9. kép).

Datálás szempontjából kevés információnk van és ezek közül is kevés a megbízható adat. A balassagyarmati tűt Mátyás obolusa és II. Ulászló pfennigje alapján a 16. század elejére, a kaposvári temető fátyoltűs sírjait (772, 773. sírok) II. Mátyás dénárja alapján pedig a 17. század elejére keltezhető. A bárdudvarnoki és drégelypalánki tűk sajnos pontosabb kormeghatározáshoz nem nyújtanak segítséget. Hasonló, de csüngők nélküli fátyoltűk a bánffyhunyadi leletcsoport alapján a 17. század első felére keltezhetőek, a szintén csüngő nélküli tolnai kincsleletben fellehető hajtűk pedig a 16. század legvégére. Érdemes megjegyezni, hogy a 16. századi lakat díszes gyűrűkkel ellentétben, a díszítéseiben nagyon hasonló rezgőtűk csüngői – a balassagyarmatin kívül – nem lakat formájúak, hanem elnyújtott, felső végén lekerekített téglalap alakúak. Úgy tűnik, hogy a legkorábbi példányok lakat formájú csüngődíszei az idők folyamán stilizálódtak, elvesztették eredeti formájukat. Régészeti adatok alapján tehát a 16. század elejétől a 17. század első feléig voltak divatban a gömbtagú fátyoltűk, így az eszterpusztai fátyoltűt is erre az időszakra lehet datálni, ennek is inkább a második felére.

Szöveg: K. Tóth Gábor

Fotó: Retkes Tamás

Grafika: Vicze László

Irodalom:

Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Budapest 1927.

Bárdos Edith: Középkori Templom és temető Kaposvár határában II. Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987) 5-82.

K. Németh András: Cikó–Eszterpuszta „eltemetett” temploma. Várak, kastélyok, templomok VII (2011) 6. 11-13.

Kövér Béla. A középkori sodrony-zománcz kérdéséhez. Archaeologiai Értesítő 12. (1892) 33.

Mérai, Dóra: The True and Exact Dresses and Fashion. Archaeological Clothing Remains and Their Social Contexts in Sixteenth- and Seventeenth-Century Hungary. Archaeolingua Central European Series 5. Oxford, 2010.

Aradi Csilla és Molnár István: Bárdudvarnok – Barát-domb. Régészeti kutatások Somogy megyében 2018–2019-ben. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 7. (2020) 183-232.

Vaday Andrea – Hancz Erika: Középkori temető és telep részlete Balassagyarmaton. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 26. (2002) 49-80.