A Hónap Műtárgya október   Nikolsburgi 18. századi kegyérem Simontornyáról   Régészeti gyűjtemény, gyarapodási napló száma: 434-2020.   A tárgy leírása: ovális alakú, öntött, vékony, sárgarézből készült. Felső részén félkör alakú, apró, kerek lyukkal ellátott nyúlvány látható, benne vékony, kerek átmetszetű kis karikával, mely a felfüggesztést szolgálta. Enyhén deformálódott, sérült, hiányos. Méretei: 3,2×2,8 cm. Függesztőfül hosszúsága: 0,5 cm. Karikaátmérő: 0,6 cm. A kegyérem egyik oldalán ovális keretbe foglalva a loretoi Madonna látható díszes ruhában, kezében a kisded Jézussal. Két oldalán angyalok, felettük egy-egy füstölő. Másik oldalán a nikolsburgi Loreto kápolna látható a DOMUS LAURETANA NICOLSPURG ENS?B felirattal.   2019–2020-ban a Wosinsky Mór Megyei Múzeum megelőző feltárást végezett Simontornyán K. Németh András vezetésével, ahol az ásatás során török, illetve kuruc kori erődítés maradványát, feltehetően a várhoz tartozó külső palánkszerkezet egy részét tártuk fel. A palánkszerkezet mellől a 2020-as ásatási évadban négy kegyérem került elő, melyből most egy Csehország területéről származó darabot mutatunk be. A kegyérem egyházilag megáldott, segítő kegyelmet közvetítő, keresztény szimbólumokat ábrázoló medál. A kegyérmek megáldását, búcsúval ellátását és terjesztését 1587-ben V. Sixtus pápa engedélyezte, részben az ereklyék elaprózódása és széthordása ellen, részben a szentek tiszteletének terjesztése érdekében. Ez utóbbiban nagy szerepe volt a Rómában működő szerzetesrendi központoknak és misszióiknak. Magyarországról a 16. századból már ismertek kegyérmek, de elterjedésük a 17–18. században élénkült meg. A török hódoltság utáni korszak hazánkban a katolikus egyház újjáépítésével, felekezeti megosztottsággal, erős Habsburg valláspolitikai nyomással a barokk vallásosság jegyében folyt le. Virágkorukat élték a vallásos társulatok, felélénkült a szentek, főként Mária kultusza, melynek következményeként számos kegyhelyet, templomot felújítottak és búcsúhelyeket alakítottak ki. Ezen szent helyek felkeresése, a zarándoklatok lettek a kor egyik legmeghatározóbb vallási formái. A zarándoklatok és búcsúünnepek alkalmával a kegyhelyeken emlék- és kegytárgyakat tudtak magukhoz venni a hívők. melyet az eredeti szentnek tekintett tárgyhoz érintve, szentelménnyé váltak. Így az eredeti tárgytól átvett tulajdonságokkal vittek magukkal ezeket egészséget, bűnbocsánatot remélve. Nikolsburgban (Mikulov) Dietrichstein bíboros indíttatására, a Mária-kultusz iránti személyes tisztelete jeleként – tanulóévei alatt járt is Loretoban – pápai engedéllyel 1623-ban kezdték el építeni a loretoi kápolnát Giovanni Giacomo Tencalla tervei alapján, ahol az eredeti kegyhely Madonnájának másolatát helyezték el. Az iratok alapján két Madonna-szobor is volt, a régebbi, melyet a bíboros hozott Loretoból 1624-ben, a kápolna, a másik a Szent István-templom tulajdonában. A bíboros 1625. augusztus 25-én kelt oklevelében előírta, hogy minden Mária-ünnepen tartsanak körmenettel egybekötött szentmisét a loretoi Szűzanya tiszteletére. 1636-ban a kápolna fölé építették a Szent Anna templomot, mely a Dietrichstein család temetkezőhelyéül is szolgált. 1673-ban, az évforduló alkalmából egy hónapon át tartó zarándoklatot hirdettek augusztus 15-től szeptember 15-ig (Mária halálának és mennybevételének ünnepétől a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepéig), mialatt 113 felvonulást tartottak és 32.486 ember fordult meg a templomban. 1784-ben a templom kigyulladt és vele együtt a loretoi kápolna is súlyosan megrongálódott. 1845–1852 között a templomot Heinrich Koch tervei alapján újjáépíttették, de a kápolna maradványait rossz állapota miatt elbontották. Ettől kezdve kizárólag magáncélú temetkezési helyként működött tovább és a régi templom kegy- és használati tárgyait nyilvánosan elárverezték. A nikolsburgi kegyérem érdekessége, hogy sem a cseh nyelvű szakirodalomban, sem a helyi, Mikulovi Regionális Múzeumban nem található ilyen darab. Ugyanakkor párhuzamként két darab kegyéremről tudunk. 2016–2017-ben az olomouci (Olmütz) Palacký Egyetem épületének felújítási munkálataikor a helyi régészeti hatóság a feltárás során a Szent Péter és Pál-templom körüli temető részletét tárta fel, ahol két sírból is került elő a simontornyaival megegyező kegyérem. Magyarországról Nikolsburgba vezetett hivatalos zarándokútról nem ismerünk írásos forrást, az egyéni történetekről pedig ritkán maradt fenn adat, így a kegyérem Simontornyára kerüléséről nem tudunk biztosat, azonban vannak források arról, hogy az évszázadok során több cseh, morva nemzetiségű személy megfordult a városban.   Felhasznált irodalom Balcárek, Pavel: Italové – první piaristé v Kroměříži. Studie Muzea Kroměřížska 1989, 29–36. Bálint Sándor – Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza – Ungarische Wallfahrer. Geschichte und Ethnographie der Wallfahrt in Ungarn. Budapest 1994. Brichtová, Dobromila: Kostel sv. Anny na barokních vedutách Mikulova. RegioM 2010. Sborník Regionálního Muzea v Mikulově 89–96. Brichtová, Dobromila, K historii loretánského kostela sv. Anny a hrobního kostela Povýšení sv. kříže v Mikulově – The History of Loretto Church of St. Anna and Burial Church of Feast of the Cross in Mikulov. RegioM 2014. Sborník Regionálního Muzea v Mikulově (2015) 42–50. Szentgáli Károly: A kegyérmek ismeretének alapjai. Az Érem 10 (1942) 237–285. Tüskés Gábor – Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a XVII–XVIII. században. Budapest 2001.   Szöveg: Vindus Melinda Fotó: Retkes Tamás          

• 
• 
• 
• 
•