Hónap műtárgya 2022. március   Női háziruha a 19. század közepéről   Iparművészeti gyűjtemény, leltári szám: 2020.1.1. Méretek: derékbőség: 58 cm; mellbőség: 80 cm; felsőrész hossza: 31 cm; szoknya hossza: 88 cm, szoknya bősége: 420 cm Anyag: selyem, gyapjú, pamut és len Restaurálta Moór Anikó okleveles textilrestaurátor 2021-ben A projekt  megvalósulását  Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A ruha könnyű, vékony félselyem szövete élénk színű, nyomott mintával díszített. Az anyagon natúr alapú színes virágfüzérsáv váltakozik barna-okkersárga, mozaikszerű háttéren hajlított csúcsú könnycseppmintával. A ruha felsőrésze testhez simuló, bélelt, nyakkivágása elöl kissé V alakú, dereka szűkítőkkel karcsúsított. Az ujjai felül szűkek, majd könyöktől tölcsér alakban bővülnek, ún. pagoda fazonúak. Az ujjak alját – feltehetően utólag – széles barna bársony paszpóllal díszítették. A felsőrész a sűrűn ráncolt szoknyával egybeöltött. A szoknyarésznek nincs bélése, alsószoknyával viselték. A ruha minden része kézzel varrott. Az öltözet feltehetően a Perczel családtól származik, akiktől több 19. századi nemesi férfi viseletet őriz a múzeum. A Perczel család az egyik legjelentősebb Tolna megyei középbirtokos nemesi família volt. A nemzetség a 18. század közepén telepedett le a megyében, és a 19. században is megőrizte jelentős közéleti szerepét, országos és megyei szinten egyaránt. A család női tagjairól kevesebbet tudunk, ismerjük az anyakönyvi adatokat, néhány arcképet és fotográfiát, de az élettörténetüket, életmódjukat kevés forrás vagy emlék örökíti meg. Korunkra a Magyarországon fennmaradt, 19. századi női viseletek döntő többsége díszruha vagy elegáns utcai viselet. A mindennapi használatra szánt otthoni ruha kevésbé számított megőrzendő értéknek, így nagyon kevés maradt fenn. A korabeli divatképek is ritkán mutattak be otthoni használatra szánt ruhát. A háziruhát, vagyis – az angol terminológiát használva – a délutáni ruhát otthon, családi körben hordták, de ebben az öltözetben már férfi látogatót is fogadhattak. Ez a női háziruha tulajdonképpen egy nemesasszony vagy leány magánéletébe enged bepillantást. A ruha különlegessége az anyag keleties mintája. A perzsa-indiai eredetű hajlított csúcsú, csavarodó könnycsepp alakot formázó, ún. „paisley” minta európai nevét a skóciai Paisley városában működő szövőüzemről kapta. A jellegzetes motívum a 19. század első felében divatos, keletről importált, drága kasmír sálak fő díszítőeleme volt. A 19. század közepén a hengernyomott anyagokon is megjelent, ezáltal hozzáférhetővé vált ez az egzotikus mintakincs a kevésbé tehetős rétegek számára is. Ez a házi viselet – mintája és szabása miatt – magyarországi viszonylatban ritkaságnak számít. Nemcsak egy 19. század közepi vidéki nemesasszony ízlésvilágát tükrözi, hanem egy európai divattrendet is, valamint megmutatja, hogy egy luxuscikken (a kasmír sálakon) megismert keleti minta hogyan terjedt el Európában a hengernyomott anyagokból készült öltözékeken. Szöveg: Lovas Csilla Fotó: Retkes Tamás

• 
• 
• 
•