Címeres kályhacsempe az ozorai várkastélyból

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: OZ.2006.399.1. (1–3. kép)

Lelőhely: Ozora-vár, a nyugati várfal előtt

Leírás: téglalap alakú kályhacsempe jobb felső sarkának töredéke. Kiegészített, restaurált. Fehérre égő, enyhén szemcsés agyagból készült. A színoldalán a fehér anyagon fűzöld mázzal borított. A hátoldalon az eredeti töredéken a készítő ujjának simító nyomai. A hátoldala mázatlan. A hátoldalon megfigyelhető a letörött, szalagszerű rész töredéke. Itt megfigyelhető a rózsaszínű agyag, amely fehérre égett át.

Tolna megye északi szélén fekszik Ozora. A község középpontjában áll a várkastély négyzetes, középudvaros épülettömbje (4. kép). Az épületet négyzet alakban fal veszi körül, sarkukon kerek tornyokkal megerősítve. A várkastély hazánk kiemelt műemlékei sorába tartozik. A vár jelentős maradványai maradtak meg, számos átépítés nyomait hordozva. Az Esterházyak kastély-, majd magtárépítésének köszönhetően őrződtek meg a 15. századi maradványok. Az épület – változó funkcióval ugyan – még századunk hatvanas éveiben is használatban állt. Jelenleg a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. üzemelteti.

A hónap műtárgya az 1960-as évek eleje óta tervezett, majd 1980 óta dr. Feld István vezetésével folytatott műemléki-régészeti kutatás során előkerült kályhaleletanyag jelentős darabja.

1416-ban ad Zsigmond király engedélyt a firenzei származású Filippo Scolari részére, hogy magyarországi birtokai bármelyikén, de különösen Ozorán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt építtessen. A felépült épület jegyeit tekintve a hazai, 15. század első felére jellemző késő gótika hatása a döntő.

Az Alpoktól északra fekvő területeken, így a Kárpát-medencében is egy speciális fűtőberendezés, a kályha jelent meg a 14. század második felében. A kutatások során előkerült kályhacsempéket, valamint a szemeskályhákhoz tartozó darabokat kályhaként felépítve használták. A vizsgálatok során a magyarországi kályhásság fejlődésének, divatjának megfelelő típusokat határozhattam meg.

Ennek kapcsán megállapítható, hogy a felépült várkastélyban a korszakra jellemző ún. Zsigmond-kori csempetípusokból álló kályhák állhattak (5. kép). Az épület fűtésére Ozorai Pipo korában a reprezentatív terekben a cserépkályhák, az egyéb terekben inkább szemeskályhák szolgáltak. A csempekályhák típusait a most bemutatott címeres csempe kivételével a királyi várakban, főúri lakóhelyeken használták fel kályhaépítésre. Az Ozorán használt darabokról már korábban készítettem áttekintést.

A kályhák alsó, hasáb alakú része négyzetes formájú, zöld, barna, sárga ólommázas, préseléssel készült, domborműves ábrázolásokkal díszített csempékből épült fel. Az ozorai kályhákat alkotó csempéken egy várat, a nyúl és a sün versengését bemutató mesejelenetet, és címereket is láthatunk. Egy Zsigmond-címeres példányon a Sárkány Lovagrend jelvénye övezi a címerpajzsot. A kályha felső, hengeres része téglalap formájú, szintén színes mázas, zárt, préselt előlapú, valamint dongás hátú, gyakran áttört mérműves csempékből készült. Felül általában háromszög formájú csempéket helyeztek el, az egyik téglalap alakú, pártázattal lezárt ozorai párkánycsempén hosszú nyakú, szárnyas-farkas sárkányalakot láthatunk A korszak szokása volt, hogy a királyi, főúri kályhákat jellegzetes, a tulajdonosra utaló díszes, címeres kályhacsempével is ékesítették.

A csempe a típus szokásos egyenes keretével készült. Ezen belül helyezkedik el a felül és oldalt egyenes, alul lekerekített címerpajzs. A pajzsban bal haránt négy-négy sáv látható. A Richental-krónikában fekete-arany sávok láthatóak a Scolari-címeren. A csempe azonban egyszínű, zöld mázzal borított.

A jobb felső, szélesebb sáv kissé szélesebb a többinél, sárkányábrázolással egészül ki. A sárkány a Sárkány Lovagrend ábrázolásain is jelen van. A firenzei Scolari-palota homlokzatán a sárkány a címerpajzs tetején látható. A jobb felső sávban lévő sas lábánál látható ferde, vágott sáv utal a címerpajzs további részére (2. kép).

Bemutatott darabunk, bár töredékes volt, a töredék jellegzetessége miatt biztonsággal állítható, hogy Filippo Scolari címerét ábrázolja, kályhacsempére alkalmazva. Nagy valószínűséggel a kályha szoba közepe felől látható oldalán került beépítésre. Ez minden bizonnyal a kályha alsó, hasáb alakú részének felső szélén lehetett.

A Zsigmond-kori kályhát alkotó csempék típusaihoz sorolható egyedi csempe (több töredéket nem találtunk az eddigi kutatások során) bizonyítja, hogy bár általánosan létező csempetípusok elterjedésével számolhatunk, mégis bizonyítható, hogy egyes esetekben egyedi, a tulajdonosokhoz köthető darabokkal is számolnunk kell. Ezek az adott épület tulajdonosának reprezentációs igényét elégítették ki, amennyiben saját címérével ékesítette még a cserépkályhát is.

Restaurátor: Lészkó Ildikó ny. restaurátor

Fotók: Gere László

Szöveg: Vizi Márta

Felhasznált irodalom

Feld István: Kutatás – dokumentálás – rekonstrukció. Műemlékvédelmi Szemle 1999/1–2, 27–56.

Prajda Katalin: The Coat of Arms in Fra Filippo Lippi’s Portrait of a Woman with a Man at a Casement. Metropolitan Museum Journal 48 (2013) 73–80.

Vizi Márta: Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk. Terei György – Kovács Gyöngyi – Domokos György – Miklós Zsuzsa – Mordovin Maxim. Budapest 2011, 307–322.

Vizi Márta: Előzetes jelentés az ozorai várkastély kutatása során előkerült kályha leletanyagról. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXXVIII (2015) 41–73.

Vizi Márta – Gere László: A fűtés és a világítás tárgyi emlékei a 15. század első feléből. In: Csodálatos castello. Az ozorai vár története. Szerk. Ritoók Pál. Budapest 2015, 19–21.