A szekszárdi múzeum történetében meghatározó szerepet játszó személyek közül most Csalog Józsefet emeljük ki, annál is inkább, mert március 13-án születésének 125. évfordulójára emlékezhetünk. Pancsován született, a Vajdaságban. (Ma Szerbia területén található.) A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos oklevelet 1926-ban. Bölcsészdoktorátust a budapesti egyetemen archeologiából, földrajzból és az ókori keleti népek történetéből kapott. 1928–1930-ban kortársaihoz hasonlóan önkéntes gyakornok, ő a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán.

Fontos momentum volt életében, hogy a Magyarországon, 1933 őszén rendezendő ősrégészeti konferencia kapcsán szükség volt arra, hogy a szekszárdi múzeum anyagát új elvek szerint rendezzék át. A múzeum olyan kiváló őskori régészeti anyaggal rendelkezett, amelynek megtekintése fontos volt az Európából érkező szakemberek számára. A múzeum tevékenysége Wosinsky Mór halála után nélkülözött olyan személyt, személyeket, akik a gyűjtemény megfelelő gondozására elegendő idő tudtak volna szánni. Kovách Aladár halála után Hadnagy Albert, a vármegye főlevéltárnoka töltötte be az igazgatói tisztet, ő egyéb kötelezettségei miatt a gyűjtemények gondozásának nem igazán tudott eleget tenni. Wosinsky Mór időszakában, a múzeum alapításának korszakában másfajta muzeológiai elvek érvényesültek a kiállítások rendezésében. Ekkor a gyűjtemények összes darabját elhelyezték a kiállításokban. Az 1930-as évekre másfajta elvek kezdtek érvényesülni a kiállításrendezésben. Így fontos volt, hogy az ideérkező tudományos kutatók számára egy megújult formában mutassák be azt a szenzációs anyagot, amit a múzeum birtokolt. Így nem kevés egyeztetés után Csalogovits József került a múzeumba, ennek az anyagnak a rendezésére.

A Tolnamegyei Ujság „Középeurópai régészkongresszus tagjai Szekszárdon” címmel tudósította az olvasóit a konferencia itteni programjáról. Az esemény fontossága kiderül abból is, hogy Szekszárd és a vármegye vezetői látták vendégül a konferencia résztvevőit.

„A régészek megszemlélték Dunaföldvár római castellumát, az őskori földvárat, a dunakömlődi castellumot, Tolnán a római castrumot és estefelé érkeztek Szekszárdra, ahol elfoglalták a Szekszárd Szállóban lefoglalt szállásaikat, majd vacsorára a Szekszárdi Kaszinó emeleti termében gyűltek össze, ahol velük együtt jelen volt dr. Hagymássy Zoltán főispán, dr. Holub József egyetemi tanár, vitéz Vendel István polgármester, Bodnár István, a Kaszinó igazgatója, dr. Bolgár Kálmán törvényszéki bíró, a Kaszinó gazdája, dr. Künsztler Károly árvaszéki ülnök és dr. Csalogovits József archaeológus, a szekszárdi muzeum átrendezésével megbízott gyűjteményegyetemi tisztviselő.

A régészeket a vacsoránál dr. Hagymássy Zoltán főispán németül, a régészek nemzetközi nyelvén üdvözölte a vármegye és Szekszárd nevében és a kedves köszöntőre Dr. Goessler Péter [1872–1956] stuttgarti egyetemi tanár válaszolt, míg később dr. Syme Ronald oxfordi 1903–1989] egyetemi tanár mondott pohárköszöntőt a magyarokra. A társaság a szekszárdi szőlősgazdák által rendelkezésre bocsátott jobbnál jobb borok mellett a legjobb hangulatban éjfélig maradt együtt. – Dr. Csalogovits kalauzolása mellett vasárnap reggel megtekintették a muzeumot, amelynek nemcsak őskori gyűjteményétől voltak elragadtatva, hanem meglepetéssel tanulmányozták a római kori anyag unicumait is. A muzeumból kimentek a Szigeth pusztára, ahol a castrumot tanulmányozták, majd Őcsényt és Decset keresték fel, ahol gyönyörködtek az eredeti ősi népviseletben. Szekszárdra visszatérve megköszönték a szives fogadtatást, majd egy részük Lengyelre ment át az őskori telepre, másik részük pedig Várdombra, ahonnan Dunaszekcsőn keresztül utaztak Pécsre. Pécsről kedden reggel mentek vonaton Eszékre.” (Tolnamegyei Ujság 1933. szeptember 27-ei tudósítása)

A múzeumunk gyűjteményében egy 1936. évi jelentésben maradt fenn két fotó a múzeumról. Az egyiken a folyosót láthatjuk, a másik képen pedig az egyik régészeti kiállítási termet. A római és népvándorláskori leleteket bemutató termet láthatjuk, az új típusú vitrinekkel.

A jelentések alapján az átrendezést Csalogovits József sikeresen, rendkívül alaposan elvégezte. A múzeum további története szempontjából igen lényeges, hogy Csalogovitsot 1934-ben kinevezik múzeumőrré. Az 1946-ig tartó időszakban rengeteg ásatást folytat, köztük Decs-Ete mezővárosét, de sok helyen néprajzi gyűjtést folytatott. Külön hangsúlyt folytatott a ma közművelődés néven nevezett tevékenységre, hogy megismertesse a közvéleményt a múzeumi munka eredményével. A Tolnamegyei Újság hasábjain rendszeresen találkozhattak a korabeli érdeklődők cikkeivel. Ezek ma is fontos forrásként szolgálnak számunkra.

Szöveg: Vizi Márta

Források:

Bodó Sándor – Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 2002. 150-151.

Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum hetven éve (1895–1965). Szekszárd, 1966. (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 5.)

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzeum I. A kezdetek. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXX (2008) 473–550.

Vizi Márta: Dr. Csalogovits József és a Tolnavármegyei Múzem II. 1934–1946. A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve XXXI (2009) 269–356.

https://www.wikiwand.com/hu/Csalog_J%C3%B3zsef