A lottó a középkorban indult hódító útjára, és egyszerű számsorsjátékból komplex szerencsejáték-rendszerré fejlődött a 21. századra. Magyarországon már a 16. században feltűntek a különböző sorsjátékok, afféle vásári szórakozásként. Az osztrák és cseh tartományokban 1761-ben állami monopóliummá tették az úgynevezett genovai lottót és 1763-ban egy császári pátens Magyországon is bevezette a játékot. Az első lottósorsolást 1770. szeptember 2-án tartották Budán, akkoriban a játékot – amelyen 90 szám közül sorsoltak öt nyerőszámot – lutrinak nevezték. A kiegyezés után már törvényekkel szabályozták a lottójátékot, és 1868-ban hazai kézbe került a lottó, létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság. Más államokhoz hasonlóan 1897-ben Magyarországon is megszüntették a számsorsjátékot, helyette osztálysorsjátékot vezetve be. Évente két osztálysorsjátékot szerveztek. Minden sorsjáték százezer sorsjegyből állt, ötvenezerhez nyeremény is kapcsolódott, amelyeket hat osztályba soroltak be. A sorsjáték felügyeletét a pénzügyminisztérium látta el. Az osztálysorsjátékok és államsorsjátékok rendszerét 1950-ben szüntették meg. 1949-ben kibocsátották a tervkölcsönt, és a békekölcsönt, amelyet 1955-ig minden évben meghirdettek. A szerencsés kisorsoltak a békekölcsön kamatai helyett a névérték sokszorosát nyerték.

1946-ban több európai országban bevezették a sportfogadást, amely Magyarországon is gyorsan meghonosodott.  A totót 1947-ben vezették be hazánkban, 1956. december 29-én pedig kormányhatározat született a lottó bevezetéséről. A 130 éves lutri gyakorlatához hasonlóan az 1957-től megjelenő lottó esetében is 5 nyerőszámot sorsoltak a 90 számból. A lottósorsjegyeket 1957. február 13-tól kezdték árusítani és 1957. február 20-ára már több, mint százezer szelvényt adtak fel. Egy lottósorsjegy ára 3,30 forint volt, ugyanannyi, mint a totó fogadásban a minimális fogadás ára. A nyertes számokat szerencsegömbből sorsolták minden csütörtökön.  1957. március 7-től június 6-ig csütörtök esténként, június 14-től 1987. február 27-ig péntek délelőtt, majd 1987. március 5-től 1991. február 28-ig csütörtök este, majd 1991. március 8-tól újból péntekenként volt a lottósorsolás. A nyilvános húzásokat vidám műsor kíséretében tartották meg. Kabos László alakította Lottó Ottót, a számsorsjáték kabalafiguráját, aki a sorhúzások alkalmával szórakoztatta a közönséget.

Az első évtizedekben a lottójátékot tárgynyeremény-sorsolások tették még izgalmasabbá. Általában havonta volt nyereményhúzás, kiegészítve évenként néhány rendkívüli sorsolással is. A mintegy 250 sorsoláson több, mint negyedmillió nyereménytárgyat osztottak szét a nyertesek között. Gazdára talált többek között 505 öröklakás, 590 gépkocsi, 224 családi ház és üdülő. A legtöbb öröklakást (60 darab) 1958-ban sorsolták ki, a legtöbb gépkocsit (56 darab) 1964-ben, és a legtöbb családi házat (43 darab) 1974-ben. Az első húsz évben kisorsoltak továbbá 2112 motorkerékpárt, 5531 mosógépet, 19045 televíziókészüléket, valamint bútorutalványok és egyéb vásárlási utalványok ezreit. A rendszeres tárgynyeremény-sorsolások időszaka 1991. 10. játékhetétől szűnt meg, mivel az áruhiány megszűnt, a tárgysorsjátékok sokat vesztettek vonzerejükből.

Az első sorsolásra 1 505 546 darab szelvény érkezett játékba, a sorsolást 1957. március 7-én tartották Budapesten. Telitalálat nem volt, heten értek el négy találatot. Nem sokkal az első sorsolás után sor került az első vidéki számhúzásra is, mégpedig Szekszárdon. A sorsolások alkalmával ezrek voltak jelen a helyszínen és százezrek követték rádióközvetítésen keresztül az eseményeket. A színpadon a sorsolási kerék mellett foglaltak helyet a sorsolási bizottság tagjai, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság szakemberei és a pénzügyminisztérium kiküldötte, valamint egy közjegyző, aki a soroslás szabályszerű lebonyolításáért felelt. A közönségből választották a sorsolások számhúzóit Fortunára bízva a döntést kilétüket illetően. Miután az öt számhúzó kihúzta az öt számot a gömbből és természetesen meggyőződtek arról, hogy minden szabályosan zajlott le, továbbították a nyertes számokat a Rádiónak és a Magyar Távirati Irodának. Így történt ez az első vidéki számhúzáson is 1957. június 12-én, amikor a 19. játékhét nyerőszámait húzták ki Szekszárdon a Városi Kultúrházban.  A pénzügyminisztérium Czéh Lajost, az OTP szekszárdi fiókjának vezetőjét nevezte ki a sorsolási bizottság ellenőrző tagjává. A pénzügyőrség Tolna megyei parancsnoka szintén a bizottság tagja volt az állami közjegyző mellett.

A szekszárdi sorsolás jól sikerült, és ezzel kezdetét is vette a vidéki lottóhúzások sora. 1960. március 18-án Paks került sorra, a járási művelődési házban húzták ki a 12. játékhét nyerőszámait.  A településen nagy volt az izgalom, mindenki igyekezett szerencsét próbálni így nem csoda, hogy tízezer lottószelvényt adtak fel azon a héten a helyiek. Péntek délelőtt zsúfolásig megtelt művelődési ház nagyterme és még az udvaron, sőt az utcán is tolongtak az emberek. A kiadott belépőjegyekből kisorsolták a számhúzókat. Az első kisorsolt a 801-es belépőjegy tulajdonosa, egy kéményseprő volt. A tömeg örömmel fogadta, hiszen köztudott, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. Ez aztán a biztató jel! De nem örülhettek sokáig, mert kiderült, hogy a fiatalember otthon felejtette a személyi igazolványát, és mivel nem tudta igazolni a személyazonosságát kiesett a számhúzók közül. Az első számhúzó Szőcs Györgyné volt, aki a 12-es számot emelte ki az üveggömbből. Tumpek Ferencné húzott másodiknak, a 48-as számot bal kézzel választotta. Poppel Lőrincné következett, az ő száma a 70-es volt. Zerza József sorsolta a negyedik számot, a 29-est, az utolsó t, a 71-est pedig Bognár Lajos húzta. A közönség soraiban előkerültek a szelvények, mindenki izgatottan kereste a találatokat. A paksiak nagyon sajnálták, hogy végül nem a balszerencsés kéményseprő sorsolta a számokat, mert minden bizonnyal nekik is nagyobb szerencséjük lett volna általa. De Fortuna már csak ilyen, a kéményseprők is jól tudják, hogy a szerencse forgandó.

Képek:

• A balszerencsés kéményseprő (1. kép)
• A sorsolási bizottság tagjai ellenőrzik a számokat az üveggömbbe helyezés előtt (2-4. kép)
• Zsúfolásig megtelt a járási művelődési ház Pakson (5-11. kép)
• Az első számhúzó, Szőcs Györgyné kihúzza az első számot, a 12-t (12-13. kép)
• A harmadik számhúzó, Poppel Lőrincné kihúzza 70-es számot (14-15. kép)
• A sorsolás végén előkerülnek a szelvények. Vajon hányat sikerült eltalálni? (16-18. szám)
• Az Országos Takarékpénztár egyik Totó-Lottó autója felkeresi a mezőn dolgozó munkásokat (19-21. kép)

Irodalom:

Potoczki Zoltán: A lottójövedék magyarországi története In: PRO PUBLICO BONO – Magyar Közigazgatás, 2017/2, 220 –237.

https://bet.szerencsejatek.hu/jatekok/otoslotto/jatektortenet (utolsó letöltés: 2022. 12. 12.)

Források:

Tolna Megyei Népújság 1957. január 6. (II. évf. 5. sz.) 2.

Tolna Megyei Népújság 1957. január 22. (II. évf. 18. sz.) 4.

Tolna Megyei Népújság 1957. február 1. (II. évf. 27. sz.) 3.

Tolna Megyei Népújság 1957. március 7. (II. évf. 56. sz.) 4.

Tolna Megyei Népújság 1957. április 19. (II. évf. 92. sz.) 4.

Tolna Megyei Népújság 1957. július 11. (II. évf. 161. sz.) 1.

Tolna Megyei Népújság 1957. július 12. (II. évf. 162. sz.) 1.

Tolna Megyei Népújság, 1960. március 19. (V. évf. 67. sz.)  1.

Fotók: Jantner János (WMMM Újkortörténeti archív fotó gyűjtemény)

Szöveg: Mácsainé Iván Éva