A mellékelt felvétel a kölesdi hadikórházban készült, amely 1914–16 között működött dr. Zavaros Gyula helyi körorvos Sió parti nyaralójában. A legalább 15 sebesült katona ellátására létrehozott szükségkórház berendezéséről és a sérültek ellátásáról a helyi lakosok gondoskodtak, az egészségügyi ellátást dr. Zavaros Gyula biztosította. A csoportképen sebesült katonák és vöröskeresztes ápolónők láthatók. A nővérek hófehér, egyszerű szabású vászon egyenruhát viseltek, bal kezükön vöröskeresztes karszalaggal.

A Nemzetközi Vöröskereszt alapítója Henry Dunant svájci üzletember, aki az akkori kor legvéresebb csatájának tartott észak-olaszországi solferinoi ütközetet (1859) követően önkéntes segélycsapatokat szervezett a sebesült katonák mentésére. Javaslatára a fegyveres konfliktusokat szabályozó genfi egyezményben (1864) 12 ország küldöttei állapodtak meg a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli, nemzeti hovatartozástól független védelméről. Az első vöröskeresztes társaságok 1864-ben, a genfi egyezményt követően jöttek létre, a mozgalomhoz idővel számos ország csatlakozott. A szervezet megkülönböztetésére valamennyi ország egységes emblémát használt, a hófehér alapon vörös keresztet, amelyet nemcsak az egészségügyi személyzet ruháján tüntettek fel, de a sebesülteket szállító mentőkocsikon, járműveken, a sérülteket ápoló kórházakon, létesítményeken egyaránt.

A vöröskeresztes mozgalom a századfordulóra világszerte elterjedt. Feladatköre idővel bővült, szerepet vállalt a hadifoglyok felkutatásában, a rokkant és elhunyt katonák családjainak támogatásában, a természeti katasztrófák áldozatainak segélyezésében.

Hazánkban 1881-ben gr. Károlyi Gyula szervezésével alakult meg a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete, amelyet követően országszerte jöttek létre vidéki fiókegyletek. 

A Tolnamegyei Közlöny 1894-ben dr. Dulánszky Nándor pécsi megyéspüspök a vöröskereszt szervezet mind szélesebb körben való kiépítését szorgalmazó körleveléről tudósít. Dombóváron, Dunaföldváron, Hőgyészen, Pakson, Szekszárdon már az 1890-es években is működtek vöröskeresztes fiókegyletek. Megalakulásukat követően rendszeresen szerveztek jótékonysági célú zenés táncestélyeket, hangversenyeket, az összegyűlt adományokat pedig közcélra ajánlották fel. Alkalmanként ápolónőképző tanfolyamokat is indítottak féléves turnusokban.

A vöröskeresztes mozgalom megyei kiépülését az első világháború gyorsította fel. A főispán 1913–14-ben hadikórházak, tábori kórházak felállítását szorgalmazta körleveleiben. Iskolákban, egyesületek létesítményeiben megyeszerte jöttek létre szükségkórházak a világháború kitörését követő első hónapokban, de számos tehetős család is felajánlotta otthona egy részét a sérült katonák ellátására.

A Nemzetközi Vöröskereszt ma a legnagyobb humanitárius szervezet a világon, amelynek keretében önkéntes és hivatásos szakemberek, orvosok, ápolók, civilek vesznek részt a háborús túlélők mentésében, a természeti katasztrófák sújtotta területeken élők és a szociálisan hátrányos helyzetűek megsegítésében.

Szöveg: T. Konkoly Lilla

Fotó: Sebesült katonák és vöröskeresztes ápolónők Kölesden 1915-ben