A Wosinsky Mór Megyei Múzeum 2022 nyarának végén Madocsa Község Önkormányzata megbízásából a falutól keletre, a Duna közelében (1. kép) egy kora Árpád-kori templom alaprajztisztázó feltárását végezte el helybeli lakosok – köztük Baksa Ferenc polgármester és több képviselőtestületi tag – tevékeny közreműködésével, akik többek között a kézi munkaerőt (valamint a múzeum munkatársai és közösségi régészeti önkéntesei számára a finom ebédet) is biztosították.

A templom és a körülötte fekvő falu a Duna egykori mellékága mellett, egy enyhén kiemelkedő göröndön fekszik; egy 14. századi oklevél egyenesen a Dunában (bizonyára annak ágai között) fekvőnek mondja a birtokot, amelynek határában vizafogó tanya is volt. A templom helye régebbről ismert: már a 19. század végén említették az itt látható épületmaradványokat, amelyeket két évtizeddel ezelőtt sikerült terepbejárással is azonosítani. A templom körül fekvő elpusztult falu a felszínen gyűjtött kerámiatöredékek és fémtárgyak, érmék – amelyek sora első királyunk, Szent István denárjával indul (2. kép) – alapján a 10–12. században létezett, és a középkor későbbi évszázadaiban már nem volt lakott (a mongol hadak útvonalát ismerve elképzelhető, hogy a tatárjárás során pusztult el). A későbbi írásos források és az újkori térképek alapján a települést Körtvélynek hívták.

Az épület alaprajzát talajradarral Lóki Róbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa mérte fel 2019-ben (3. kép). A radarkép alapján egy rendkívül kis méretű, 8,7×6,1 méter legnagyobb külső méretű, egyenes szentélyzáródású, enyhén trapéz alakú hajóval rendelkező templom rejtőzött a földben. Feltárásunk célja annak megállapítása volt, hogy az alaprajz milyen módon maradt meg: a földben alapfalak vagy törmelékkel visszatöltött alapozási árkok vannak, illetve ezek milyen mélységben találhatók. A templom hossztengelyében egy hosszabb kutatóárkot húztunk, kettőt pedig erre merőlegesen: az egyiket a nyugati zárófalra, a másikat pedig a hajó és a szentély találkozásánál.

A szántás alatt közvetlenül jelentkeztek a templom löszkonglomerátumból és kevesebb tört mészkőből épült, sóderos mészhabarcsba rakott alapfalai. Az építőanyag között római kori téglatöredékek is előfordultak. Az alapozási árkokban többnyire megmaradtak az alapfalak, azokat nem hordták el, nem termelték ki teljesen a templom pusztulása után. Az alapfalak kelet felé haladva egyre kisebb magasságban őrződtek meg, mert a templomnak helyet adó domb ebbe az irányban erősen lekopott. Az északi hajó- és szentélyfal találkozásánál alapozás helyett csak a törmelékkel visszatöltött alapárkot találtuk meg, a szentély keleti falánál pedig már csak egyetlen sor kő maradt meg az alapozási árok alján, helyenként pedig már az alapárok alját is elérte a szántás. (Ennek megfelelően felmenő falat és járószintet sehol nem tudtunk megfigyelni.) Az alapfal legjobban – 35 cm magasságban – a nyugati oldalon maradt meg, ahol egy rövid szakaszon teljesen mélységében kibontottuk (4. kép).

A feltárás a geofizikai felmérésen kimutatott alaprajzot lényegében nem módosította, csak a pontos méreteket és a falak fizikai jellemzőit tette pontosabbá. A templom főbb méretei: teljes külső hossza 878 cm, legnagyobb külső szélessége a hajó keleti falánál 590 cm, azaz a geofizikai felmérés eredményéhez képest mindössze 10–20 centiméter a különbség. Érdekesség, hogy a templom hajórésze kissé trapéz alakú (ahogy a talajradaros felmérés is jelezte): a keleti oldalon valamivel szélesebb, mint a nyugatin. A hajó belső hossza 420 cm, szélessége 406–420 cm, belmérete kb. 17,5 m², azaz kisebb, mint egy átlagos mai lakószoba (5–6. kép).

A templomon belül egyetlen sírt találtunk, melléklete nem volt (7. kép). A falakon kívül további négy temetkezést észleltünk, de nem bontottuk ki őket. Érdekesség, hogy mindegyik sírban gyermek vagy fiatalabb ember nyugodott. Feltárásunk nem sok leletet eredményezett: közülük kiemelkedik egy, az alapozás habarcsába ragadt vonalkötegdíszes kerámiatöredék, valamint a kidobott földből begyűjtött S végű bronz karikaékszer (8. kép).

A templom a korszakban is szokatlanul kis mérete és hajójának csaknem pontosan négyzetes volta, valamint a körülötte gyűjtött érmék alapján a kora Árpád-koron belül is feltehetőleg a 11. században épülhetett, s mint ilyen, jelenlegi ismereteink szerint Tolna megye egyik legkorábbi falusi templomának számít.

Az államalapítás után talán nem sokkal később épült templomocska a helyiek számára is különös jelentőséggel bír. A madocsai önkormányzat tervei közt szerepel, hogy a templom megmaradt alapfalait – amelyet a mezőgazdasági művelés lassan, de biztosan megsemmisít – történelmi emlékhellyé alakítja.

K. Németh András