A festőművész eljegyzése

Miklósi M. Ödön festőművész növendék és Tóth Margit, Tóth Antal szekszárdi pékmester leánya 1906. június 14-én jegyezték el egymást. Az ünnepi alkalomból a pár fotósorozatot készíttetett Szigeti József műtermében. A felvételek a festő hagyatékában maradtak fenn.

A fényképész kitett magáért, két háttér előtt öt különböző beállításban fotózta le modelljeit. Margit pedig még át is öltözött, négy képen könnyű, csipkés, nyári ruhát, míg egy fotón elegánsabb ruhát és kalapot visel. Utóbbi beállítás egész alakos, a távolba néző fiatalok a kastélylépcsőt ábrázoló háttér előtt egymásba karolva állnak (1. kép). Margit fehér, különleges, bogyós csipkével díszített, magas nyakú, buggyos ujjú blúzt visel, nyakában hosszú aranylánc lóg. Lefelé bővülő, selyemszalaggal szegett felső szoknyája rövidebb, alatta földig érő, rakott szoknyát hord. Derekát széles selyemöv karcsúsítja. Sötét haja kontyba fogva, rajta lapos kalap, amit alulról szalagok és egy nagy masni díszít. Kezein csipkekesztyűt, jobb csuklóján karperecet visel, kezében szív alakú japán legyezőt tart. Mellette áll határozott tekintetű, vőlegénye, széles karimájú kalappal a fején. Sötét mellényt és nyitott felöltőt visel, gomblyukában nagy, fehér virággal. Mindezt egy világos, csíkos nadrág egészíti ki. Bal kezét zsebre teszi, jobbjában a kesztyűit és a sétapálcáját tartja. A háromnegyed alakos képen a férfi öltözete azonos az előzővel, de kabátja gomblyukába egy kis szegfű van tűzve (2. kép). A leány könnyű, csipkés nyári ruhát vett fel és kontya felett szalagokkal, virágokkal díszített szalmakalapot visel. A pár egymásba karol, Margit bal kezén megcsillan a jegygyűrű. A következő két beállításnál a hölgy egy nád karosszékben foglal helyet, jegyese mellette áll. Az első változaton fekete-fehér foltos, nagy testű kutya ül mellettük a bal oldalon (3. kép). A másikon a pár elé egy festőpaletta formájú fehér alakzatot montírozott a fotográfus, talán azzal a céllal, hogy a művész majd belerajzoljon (4. kép). Az ötödik kép a fiatalok kettős portréja: kissé balra fordulnak, arcuk háromnegyed profilból látszik. Margit laza kontyba tekert hajába egy rózsa van tűzve, nagy barna szemeivel kissé melankolikusan néz a távolba. Ödön jegyese mögött áll, jobb kezét a lány vállára teszi, csak néhány ujja látszik a képkivágatban (5. kép).

Az eljegyzéskor már mindketten huszonöt évesek voltak. Valószínűleg egy régen fellobbant szerelem kötötte őket össze. Hiszen miért várt volna ilyen soká a férjhez menéssel a szépséges Margit, ha nem Ödön iránt érzett szerelme miatt? A kor felfogása szerint Margit már vénlány volt, miközben módos, iparos szülők gyermekeként jó partinak számított, s biztosan akadt volna korábban is kérője. A férfi pedig festőművésszé akart válni, így tanulmányai befejezése előtt nem gondolhatott a nősülésre. Ödön 1906-ban az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző harmadéves művésznövendéke volt. A házassággal ezért még további másfél évet kellett várniuk, mivel Miklósi ősszel kezdte meg negyedik tanévét a mintarajziskolában. Úgy tervezte, hogy az ötödik évfolyamot is elvégzi, ahová be is iratkozott, de feltehetően ezt már nem fejezte be, mert családot alapított. A pár házasságkötésére 1908. február 9-én került sor. A menyasszony házassági tanúja keresztapja, Adler N. János (1836–1931), a város tekintélyes vállalkozója, a vőlegényé rokona, Lauschmann Ödön hivatalnok volt. Esküvői képüket ismét Szigeti József műtermében készítették el. A két fennmaradt fotón a menyasszony fehér selyemruhát visel, fején különleges mirtuszkoszorúval díszített földig érő fátyol, kezében művirágcsokor van. A vőlegény elegáns, hosszú kabátot visel, gomblyukába nagy mirtuszdíszt tűzött (6–7. kép).

Az ifjú házasok a menyasszony szüleihez költöztek, a 645. számú házba (Széchenyi u. 22.). Itt született 1908. november 12-én első és egyetlen, felnőttkor megért gyermekük, Margit. Sokkal később, 1920-ban jöttek világra ikerfiaik, akik azonban csak pár napot éltek. Miklósi Ödönnek és vele családjának nehéz sors jutott. A művész ambíciói és a mindennapi élet szükségletei sokszor kerültek ellentétbe az évek során. A megélhetését részben a budapesti lapokba rajzolt karikatúrák, de legfőképp a portréfestés és rajzolás biztosította. A pasztellportrék nagy mestere volt, karakteres férfiportrékon és a finom női arcképeken a modellek személyiségét is érzékenyen jelenítette meg. Feleségéről is többször készített pasztellportrét (8. kép). A művész keze alól életképek, tájképek és csendéletek is nagy számban kerültek ki. Kezdetben fővárosi tárlatokon is részt vett, Szekszárdon pedig többször rendezett reprezentatív kiállítást. Miklósi Ödön apja 1916-ban megvásárolta a tisztviselőtelepen Boda Vilmos (1837–1916) bíró, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő villáját (Munkácsy u. 14.), ahová a művész és családja is odaköltözött. Itt éltek egészen a feleség haláláig. Miklósi Ödönné Tóth Margit ötvenkét évesen, 1933. december 7-én rákos betegségben halt meg. A nekrológja mélységesen vallásos, a családjáért élő asszonyként jellemezte. Eljegyzésük és házasságkötésük alkalmából készült fényképeik a kitartó szerelem és a huszonötévig tartó házasság emlékei.

Lovas Csilla