A hónap műtárgya   június    „Nemzeti Ereklye” – Irredenta plakett Nagy-Magyarország vármegyéiből származó földet tartalmazó rézszelencével   Újkortörténeti gyűjtemény leltári száma: 69.27.1. mérete: 12 x 9 cm   Irredenta plakett, az elcsatolt vármegyék földjéből néhány szemet tartalmazó réztokkal, melyen Nagy-Magyarország alakú kivágás található. Felirat a táblán: „NEMZETI EREKLYE – HATVANHÁROM VÁRMEGYÉNK VÉRREL, VEREJTÉKKEL ÁZTATOTT FÖLDJÉBŐL, HŰSÉGGEL ŐRIZZÜK E NÉHÁNY PORSZEMET. 1000 ÉVES JUSSUNK, IGAZSÁGUNK MEGSZENTELT PECSÉTJE EZ.” A megyék földjéből egy-egy porszemet megőrző szelence körül a Szózat egyik emblematikus sora olvasható: „EZ A FÖLD MELYEN ANNYISZOR APÁID VÉRE FOLYT.” A plakett hátoldalán egy körpecsét látható, melynek felirata a következő: „ŐFELSÉGE JÓZSEF KIR. FŐHERCEG VÉDNÖKSÉGE ALATT ÁLLÓ ORSZÁGOS MAGYAR HADIMÚZEUM EGYESÜLET”.  Történelmünket végigkíséri a vallási ereklyék és a nemzeti jelképek tisztelete, hiszen ezek nemzeti identitásunk szerves részét képezik. A Nagy Háborút követő időszakban, az impériumváltások és a trianoni békediktátum okozta trauma következtében még inkább előtérbe került a magyar nemzeti ereklyék tisztelete. Számos olyan tárgy került kereskedelmi forgalomba, amely nemzeti témájú képeket, szövegeket közvetített. A cél az volt, hogy minél több magyar ember számára elérhetővé tegyék az alapvető identitásképző szimbólumokat, ezáltal személyes élményanyaggá változtassák azokat. Ilyen, tömegesen megjelenő irredenta tárgyak voltak az emléklapok, kitűzők, plakettek, emlékérmek, oklevelek, kitüntetések, vagy bélyegek. Ezek közül a tárgyak közül való az az irredenta plakett, amelyet júniusban a hónap műtárgyának választottunk. A hátoldali pecséten szereplő Országos Magyar Hadimúzeum Egyesületet a Magyar Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum alapította 1924-ben. Az 1929-ig fennálló egyesület fő feladatai közé tartozott a hadi személyek, események és színhelyek kultuszának ápolása, emlékezetének nyilvános, ünnepélyes és maradandó jellegű megörökítése.  Az irredenta plakett a tömegek számára könnyen elérhető változata volt annak a nemzeti ereklyének, amelyet az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület által kibocsátott okmánynak, amelyet a hatvanhárom vármegye címerével díszítettek és a plaketthez hasonlóan földdel töltött szelencével láttak el. Ez az okmány két méretben volt elérhető, a kisebb változat magánszemélyeknek készült, a nagyobbat pedig hivatalok vásárolhatták meg. Érdekesség, hogy a Nemzeti Ereklye egy díszpéldányát a Nemzeti Ereklye Országos Bizottsága a korszak ünnepelt hősének Lord Rothermere-nek adományozta. Az angol lord azáltal vált népszerű közéleti személyiséggé Magyarországon, hogy saját lapja Daily Mail hasábjain közölte a Párizs környéki békeszerződések éles bírálatát.  Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések nem vették figyelembe az etnikai határokat. A területek elcsatolásával és a jóvátételek aránytalanságával megalázták a vesztes államokat, ezzel megteremtették a későbbi konfliktusok alapját. A legyőzöttek a súlyos feltételeket diktátumként kezelték. A revízió vágya szinte azonnal jelentkezett és jelentős erőnek bizonyult, főként Németországban és Magyarországon. Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4.-én, a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastélyban írták alá a győztes nagyhatalmak Magyarországgal a békeszerződést, amely számos egyéb rendelkezés mellett rögzítette Magyarország határait. Magyarország területe – Horvátországot nem számítva – 283 ezer km2-ről 93 ezer km2-re, lakosainak száma 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent.  A békeszerződést a magyar társadalom égbekiáltó igazságtalanságként fogta fel. Június 4-én az üzletek, iskolák zárva maradtak, a napilapok gyászkerettel jelentek meg, Budapesten százezrek tüntettek. Az országzászlót ettől kezdve csak félárbocig vonták fel. Ez ismétlődött meg november 13-án, amikor a nemzetgyűlés tárgyalta és elfogadta a békeszerződést, melyet végül 1921. július 26-án hirdettek ki és iktattak törvénybe (1921. évi XXXIII. tc.) A trianoni békeszerződés sokkolta a magyar társadalmat. Egyértelmű volt az össztársadalmi elutasítás.  A revízió vágya áthatotta a társadalom minden rétegét és a revánspolitikához kapcsolódó irredentizmus beszivárgott az élet minden területére. Megjelentek az irredenta jelszavak: a „Nem! Nem! Soha!”, az „Így volt, így lesz!”, a „Mindent vissza!” vagy például a „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!”. Papp-Váry Elemérné Magyar Hiszekegy című verse nemzeti imádsággá vált, megzenésítve elmaradhatatlan részévé vált az ünnepségeknek és megemlékezéseknek. Ez a szellemiség mutatkozott meg az ifjúság hazafias nevelésében akár a közoktatásban, akár a testi nevelést előtérbe helyező legnagyobb ifjúsági szervezetben, a Leventemozgalomban is. Rendszeressé váltak a trianoni megemlékezések, egyre több irredenta emlékművet avattak. Az irodalom, a zene- és a színházművészet, de még a filmipar is az irredenta kultúra terjesztésének eszközévé váltak.  Megjelentek a kereskedelmi forgalomban a különféle irredenta árucikkek. Kezdetben a jellegzetes motívumok emléktárgyakon kaptak helyet, később azonban már a hétköznapi használati tárgyakon is láthatóvá váltak. A gyermekek iskolai füzeteit ezek a jelképek és felíratok díszítették, az otthoni nevelésükre pedig piacra dobtak olyan társasjátékokat is, amelyek Nagy-Magyarország visszaszerzését propagálták. Népszerű tárgyak voltak például a Trianonra emlékeztető jelvények, a revizionista jelszavakkal, vagy a Magyar Hiszekegy soraival díszített falvédők, plakátok, képeslapok, ceruzák, gyertyatartók, szódáspalackok, gyufás skatulyák.  Ezekben a mementónak szánt jelképes tárgyakban a két világháború közötti korszak emberei – a nagyszüleink és dédszüleink – hitüket, értékrendjüket, fájdalmukat hagyták ránk, az utókorra. A trianoni döntés súlyos, közvetlen hatással volt az életükre, és hatással van mind a mai napig mindannyiunk életére az azóta megélt történelmünkön keresztül.    Felhasznált irodalom: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest 2010. Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Kalligram, Pozsony 2009. Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz.  Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002.   Források:  Pesti Hírlap 1927. augusztus 7. 45. oldal Pesti Hírlap 1927. október 7.  Rendeletek Tára a Magyar Királyi Posta részére, 1927. január 9.  1. szám   Szöveg: Mácsainé Iván Éva Fotó: Retkes Tamás            

• 
•