Németalföldi eredetű középkori pecsétnyomó Bonyhádról

Régészeti Gyűjtemény

Leltári szám: 2024.4.1409

Méret: 3,9x2,5 cm, vastagsága: 0,2 cm

Lelőhely: Bonyhád, Zrínyi utca 35.

A bronzból készült, mandorla alakú pecsétnyomó (tipárium) 2023-ban került elő a Bonyhád középkori előzményeként azonosított Bonyha települést érintő megelőző feltárás során.

A tárgy szélén gyöngysorkeretezéses sávban vésett gótbetűs szöveg fut körbe, amely a felső résznél, a keresztnél kezdődik. A körirat olvasata: S[IGILLUM] SIGERI PR[ES]BI[TER] DE LOPIGHEM. A szöveg jelentése: „Lopighemből való Sigerus presbiter (pap) pecsétje”.

A pecsétképben Agnus Dei-ábrázolás látható: a heraldikai jobb oldal felé tartó, de a bal oldal felé visszahajtott fejű, bal mellső lábát felemelő bárány, feje körül kerek glóriával. A bárány kialakítása aprólékos és realisztikus: füle, gyapja, farka, párosujjú patái érzékletesen lettek vésve. A glória felett szabálytalanabb kialakítású hatágú csillag található. A bárány mögött egy zászlós kereszt áll, amelynek a szövegmezőbe nyúló keresztszárai talpas kialakításúak. A három ágú és a rovátkolt tagolás alapján három sávosnak tűnő zászló balra néz.

A bárány alatt, részben a lábai közé nyúlva egy háromágú liliom található.

A pecsétnyomó hátulján lévő fül lehetővé tette, hogy a gazdája a nyakában hordja azt, így is biztosítva, hogy illetéktelenek ne használhassák.

Az emberiség ötezer éve ismeri, használja a pecsétet, mint hitelesítő, érvényesítő, valamely tartalom titkosságát garantáló vagy magát a tulajdonjogot bizonyító jelet. A pecsétnyomó lapjába vésett negatív kép, szöveg valamilyen olvadt, képlékeny anyagba (pl. viaszba) nyomva hozza létre azt a pecsétet, amely különböző módokon utalt annak tulajdonosára. Az egyértelmű szöveges utalás mellett, helyett akár a családi címer, akár a társadalmi, hivatali rangot, egyházi méltóságot jelölő szimbólumok tették egyértelművé a kortársak számára, hogy kinek a pecsétje szerepel például egy oklevélen. Az egyházi személyek, méltóságok esetében érthetően gyakori, hogy főpapi jelképeket, illetve – ahogy a bonyhádi esetében is - szentek konkrét vagy jelképes alakját vésték a pecsétnyomóra.

A pecsétnyomó tulajdonosát, Sigerus presbitert magyarországi forrásokban nem találjuk meg, viszont Németalföldön szerepel ilyen nevű egyházi személy a 14. századi dokumentumokban. Így a gótikus betűforma mellett ez is azt erősíti, hogy a pecsétnyomó 14. századi lehet, s használója átutazóban járva Bonyhádon veszítette azt el.

A latin Agnus Dei (magyarul: Isten Báránya) kifejezés Jézusra vonatkozik: Keresztelő Szent János nevezte Krisztust így, utalva arra, hogy a húsvéti (áldozati) bárányhoz hasonlóan a vérével fogja megmenteni azokat, akik hisznek benne. A jövendölés szerint Jézus azért jött az emberek közé, hogy engesztelő áldozatával, az üdvösséget szerző halálával megváltsa a bűnöket, az egész világ bűnét. (János 1:29) Az Agnus Deit feje körül glóriával övezett, fekvő vagy álló helyzetben lévő, lábával zászlós keresztet emelő bárányként szokták ábrázolni.

Az ún. heraldikai (vagyis a címerképekben szereplő) liliom a virágot stilizáltan három szirommal ábrázolja, amely ősi motívumként számos (elvont) dolog jelképévé vált, mint például a fény, az élet, a tisztaság, az ártatlanság, a termékenység, a remény. A keresztény ikonográfiában a fehér liliomot egyrészt vonatkoztatják Szűz Máriára, az angyali üdvözletre, a szeplőtelen fogantatásra, de a húsvéti oltár szokásos díszeként Krisztusnak, a világ világosságának jelképe is. Ha így nézzük, akkor a pecsétkép Jézus (Agnus Dei) mellett akár Máriát is megidézi, vagy esetleg a Megváltó személyét duplán.

Szöveg: Czövek Attila

Fotó: Retkes Tamás

Felhasznált irodalom:

K. Németh András: Középkori pecsétnyomók és idézőbillogok Tolna és Somogy megyékből WMMMÉ XXXIX. (2017) 235-261.

Németh Gábor: A Magyar Nemzeti Múzeum pecsétnyomó-gyűjteménye. Történeti Múzeumi Közlemények 1987-1988, 37-51.

Orgona Angelika: A Pecsétnyomó Gyűjtemény. In: A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk: Pintér János. Budapest, 2002, 576-588.