Hónap műtárgya

2025. november

 

Babits Mihály Hazám! című versének fogalmazványa (1925)

 

Leltári szám: Irodalomtörténeti kéziratgyűjtemény, leltári szám: 71.1.1.

 

Gyűjtötte Vendel-Mohay Lajosné vásárlás útján 1966-ban, dr. Babits Istvánné, újraférjezett Olaszi Sándornétól. Egy fólió, vékony, elsárgult papír mindkét odalán Babits Mihály tintaceruzával írt kézírásával a Hazám! című vers egy töredékes változata. Mérete: 21×16,8 cm. A lap másik, egykor összetartozó felén (leltári száma: 71.1.2.) Babits publikálatlan, töredékes Szobámban egy nagy madár kezdetű versfogalmazványa két oldalon. Mindkét fogalmazvány után és keresztben is, részben áthúzva algebrai képletek ugyanazzal a ceruzával, valamint keretezve „J. 80-00”, alatta „Gyergyai” (Gyergyai Albert) felirat Babits írásával. Az eredetileg kettéhajtott papírlapot kissé ügyetlenül kettétépték.

 

„Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!

Áll a régi ház még, zöld zsalúja (kapúja)

mögött halkul anyám mélabúja:

ősz hajú, de gyermekarcú bánat.

Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!

Itt a szoba, melyben megszülettem,

melyet szemem legelőször látott;

itt a kert, amelyben építettem

homokból az első palotákat.

Amit én emeltem, mind homok volt:

de nagyapám háza bizton áll még

s éveimből (vágyaimból), e fojtó romokból

hogy révébe meneküljek, vár még.”

 

Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!

Nem egy szűk ház, az egész kis város

mint egy árchipelagus vár (minden útja otthonos és) nyájas

zöldje közt a tenger (írjában a meghitt) akácfának.

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!

Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,

mely előtt ülve ha szertenéztem,

dallá ringott (elhallgatott) bennem kétség és láz

s amit láttam tejszín napsütésben,

mind hazám volt! Lenn az utca híven

nyúlt alattam, mint a futószőnyeg

és a dombsor hullámzott, mint szívem,

halkan hullva (tartva) égig a (Duna-/végtelen/égbekelt/alföldi/égignyúlt) mezőnek.

 

Babits Mihály Hazám! című nagyívű verse száz éve született meg, elsőként a Nyugat folyóirat 1925. évi március 1–16. számában látott napvilágot, majd a Sziget és tenger című kötetben olvashatták az érdeklődő olvasók. A vers a költő hazája és nemzete iránti féltő aggodalmát fejezi ki, és a magyar sorskérdésekre adott válaszként született meg.

Babits feleségének, Tanner Ilonának (Török Sophie-nak) 1925. február 5-én, Szekszárdon kelt levelében az alábbiakat írta. „Kedves Csacsókám! Itt küldök egy egészen uj és hirtelen keletkezett verset, a szerencsétlen ’nagyvers’ helyett amibe még mindig nem vagyok belenyugodva. Ez a kis vers talán jobb, Mikesnek mindenesetre nagyon jó lesz.” Mikes Lajos ebben az időben Az Est lap olvasószerkesztője volt és az említett „kis vers” minden bizonnyal az Önéletrajz című költemény, melyet az újság 1925. február 15-én hozott le. Fenti idézet is bizonyítja, Babits Szekszárdon is dolgozott egy általa is kiemelkedően fontosnak gondolt versén, ami nem más, mint a Hazám!

Babitsnál vérhast állapítottak meg 1924 októberében, majd azt követően sokízületi gyulladásban szenvedett, járni sem tudott, jelentősen lefogyott. Az év fordulóját, több, mint két hónapot a Bálint-klinikán töltötte, majd onnan rehabilitáció céljából Szekszárdra látogatott feleségével 1925. január 24-én. Török Sophie naplójából tudjuk, hogy például a helyi Világ moziban megnéztek egy némafilmet január 27-én, az 1922-ben forgatott Istenítélet (eredeti címe: The Town That Forgot God) című amerikai filmdrámát. A költő gyógyulásást Dragits Imre szekszárdi járási orvos felügyelte. Budapestre február 12-én utazott vissza a költő, édesanyja kíséretében. Ebben a rövid, szűk háromhetes időszakban is élénk levelezést folytatott, többek között feleségével is, aki már február 3-án elment. A levelekből kiderül, hogy az egyre erősödő Babits dolgozni is tudott szülőházában.

Babits Hazám! című ódájának három kézirata ismert, kettő az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található meg. A szekszárdi múzeumban őrzött példány a majdani végleges vers első két szakaszát tartalmazza. A költő 1925 januárjában, még a Bálint-klinikán kezdte papírra vetni gondolatait, és Szekszárdon, a betegségből való lábadozása idején fejezte be azt. A kézirat szülőházában maradhatott, innen juthatott Babits István feleségének birtokába. A Vendel-Mohay Lajosné által 1977-ben publikált szekszárdi kézirat az egyik első változata a viszonylag gyorsan véglegesített, 1925 márciusában már megjelent költeménynek.

A Hazám! szekszárdi fogalmazványa a végleges, hét szakaszból álló versnek az első két versszakát, a később A ház és A város címmel ellátott részt tartalmazza, de részleteiben is vannak még különbségek. A legtöbb változást a második versszakban fedezzük fel, zárójelben és kövérítve a szekszárdi változat látható.

 

Szöveg: Ódor János Gábor

 

Felhasznált irodalom

Babits Mihály Bibliográfia. Összeállította: Stauder Mária – Varga Katalin. Budapest, 1998.

Babits Mihály kéziratai és levelezése (Katalógus) I. Összeállította: Cséve Anna – Kelevéz Ágnes – Melczer Tibor – Nemeskéri Erika. Budapest, 1993.

Babits Mihály levelezése 1923–1925. Sajtó alá rendezte: Szőke Mária. Budapest, 2018.

Szállási Árpád: Babits Mihály belgyógyászati kórtörténete. In: „… Kínok és álmok közt…” Babitsról. Szerk. Sipos Lajos. Budapest, 2004, 121–170.

Török Sophie naptárai 1921–1941. I. kötet 1921–1933. Szerk. Papp Zoltán János. Budapest, 2010.

Vendel-Mohay Lajosné: Négy Babits kézirat. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6–7 (1975–1976) [1977] 255–278.

 

Képaláírások

1. kép: A szekszárdi versfogalmazványok elülső oldala

2. kép: A szekszárdi versfogalmazványok hátsó oldala

3. kép: A Hazám! című vers szekszárdi versfogalmazványának elülső oldala (leltári szám: 71.1.1.)

4. kép: A Hazám! című vers szekszárdi versfogalmazványának hátsó oldala

5. kép: Török Sophie Babits Mihály betegágyánál 1924. október 24-én (Diskay Sándor felvétele, WMM Irodalomtörténeti fotógyűjtemény, leltári szám: 1994.109.)

• 
• 
•