A hónap műtárgya

2026. március

Ujfalvy-Bourdon Mária: Ujfalvy Károly utazása Páristól-Samarkandig

WMM Könyvtári gyűjtemény

Ltsz.: 3088/I-II., raktári jelzet: 915 U33

A mű adatai

Kiadás helye, ideje: Budapest, 1. kötet: 1885, 2. kötet: 1883

Kiadó, nyomda: Révai Testvérek

Mérete: 23×17 cm

Oldalak száma: [4] VII, 663 p., 177 fekete-fehér, egészoldalas és szövegközi rajz

Típus: nyomtatott könyvlapok; korabeli aranyozott, dombornyomásos gerincű, erősen kopott félbőr kötés; bőrsarkok, színezett lapélek

A kétkötetes mű több tulajdonos után került Wosinsky Mór (1854–1907), a szekszárdi múzeum alapítójának könyvtárába, illetve az ő hagyatékából a múzeum jelenlegi könyvtárának állományába. Az előzék- és címlapokon található pecsétek és a tintával írt possessori névbejegyzések szerint a második kötet a marosvásárhelyi Csiki Lajos könyv-, papír- és zenemű-kereskedő (a Marosvásárhelyi Református Főgimnázium tanára, igazgatója) tulajdona volt, később mindkét kötet dr. Molnár Gáborhoz kerülhetett (1885. február 18-ai bejegyzés). A két kötet különböző kiadású, az elsőt 1885-ben, a másodikat 1883-ban adták ki a Révai Testvérek nyomdájában. A második kötet a Világhírű utazások könyvtára sorozatban, először füzetekben (harminc füzet), folytatásokban jelent meg. Egy-egy füzet ára 30 korona volt.

A kötetek szerzője Ujfalvy-Bourdon Mária (1842–1904) francia írónő, akinek francia nyelven írt köteteit Günther Antalné Kégl Emerika fordította magyarra. Bourdon Mária 1868-ban ment feleségül Ujfalvy Károly Jenőhöz (1842–1904), a magyar származású, Párizsban élő tanárhoz. Ujfalvy családja Erdélyben, majd Mezőkövesden élt, de ő maga már Bécsben született. Katonai tanulmányok után bölcsészetet tanult Bonnban, Párizsban, majd a versailles-i gimnáziumban, később a Keleti Akadémián Ázsia földrajzáról és történelméről tanított. Elnyerte a francia állampolgárságot, de magyar származását büszkén vallotta. Rendszeresen levelezett magyar családtagjaival és híres magyar személyiségekkel. Irodalmi munkáiban francia nyelven népszerűsítette a magyarok történelmét és az ország földrajzát, nyelvészeti vitákban a finnugor rokonság mellett foglalt állást.

1876-ban Ujfalvy megbízást kapott a francia kormánytól egy közép-ázsiai tanulmányútra, az ottani földrajzi, antropológiai, néprajzi, nyelvészeti, régészeti viszonyok tanulmányozására. A tizenhét hónapig tartó expedícióra felesége is elkísérte. Az utazás Párizsból indult a mai Oroszország területeire, Szentpéterváron, Helsinkin, Moszkván át, érintve Orenburg, Taskent, Szamarkand városait, Fergána, Kuldzsa és Nyugat-Szibéria felé (a mai Nyugat-Turkesztán területein át). Az élményekkel és tapasztalatokkal teli utazás során Ujfalvy becses anyagokat gyűjtött az ott élő népekről, életmódjukról, szokásaikról, tárgyakat, leleteket hozott magával. A magyarság őstörténete iránt érdeklődő Ujfalvynak lehetősége volt találkozni az osztjákokkal is. A tudományos megfigyeléseket egy hatkötetes műben foglalta össze (magyarul sajnos nem jelent meg). Bourdon Mária az utazás során férje segítője, munkatársa volt. 1882-ben nem tudományos, hanem inkább szellemes, olvasmányos úti beszámolót írt élményeiről, megfigyeléseiről, saját érzéseiről idegen környezetben Ujfalvy Károly utazása Páristól-Samarkandig. A Ferganah, Kuldzsa és Nyugati Szibéria. Egy párizsi nő úti élményei címmel francia nyelven, melyet magyarra is lefordítottak. A huszonegy fejezetből és egy függelékből (Ujfalvy Indiában) álló mű gazdagon illusztrált, a kor neves festői, grafikusai készítettek rajzokat a házaspár utazási fotói alapján. Ujfalvyné kiemeli a helyi emberek, különösen a közép-ázsiai nők helyzetét, társadalmi, családi viszonyait, összehasonlítva Nyugat-Európával. Részletesen ír a különböző területeken élő emberek ruházatáról, lakásviszonyairól, ételeiről, a kor nehéz utazási körülményeiről, műemlékekről, tájakról.

Hazatérve Ujfalvy Franciaországban megkapta a Francia Becsületrend keresztjét, hazánkban Ferenc József-renddel tüntették ki. A Francia Földrajzi Társaság mellett a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Az 1902-ben Párizsban megjelent A földrajz aranykönyve című munkában Ujfalvyt a világ leghíresebb földrajzi utazói közt említik. Az első utazást követte egy második 1880-ban szintén Közép-Ázsiába és egy harmadik 1881-ben az angol fennhatóság alá tartozó Nyugat-Himalájába. Bourdon Mária ezekre az utakra is elkísérte férjét és tudósított az úti élményeiről, de ezeket sajnos nem adták ki magyar nyelven. 1886. április 30-án a Magyar Földrajzi Társaság elnökeinek (Hunfalvy János és Vámbéry Ármin) meghívására az Ujfalvy házaspár Budapestre érkezett. Ujfalvy Károly súlyos szembetegsége miatt felesége tartotta meg a tudományos felolvasást közép-ázsiai utazásaikról, fotókkal illusztrálva, franciául, az egyetem vegytani intézetének nagytermében.

Ujfalvyné utazási írásaira a szépirodalomban is találunk utalásokat, pl. Jules Verne Claudius Bombarnac című regényében, ahol a főhős is Ázsián keresztül utazik. Wosinsky Mór 1895-ben gróf Zichy Jenő expedíciójával járt Közép-Ázsiában. Az utazás során részben érintette Ujfalvyék útvonalát (pl. Szamarkandot) a magyarság őstörténetének nyomait kutatva. Elképzelhető, hogy Wosinsky az expedíciójuk előtt olvasta Ujfalvyné úti beszámolóját, mert ekkor talán már az ő tulajdonában volt a kötet.

Felhasznált irodalom

Calloc’h, Bernard Le: Egy feledésbe merült magyar-francia földrajztudós: Ujfalvy Károly. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 2 (1986) 9–14.

Erődi Béla: Ujfalvy Károly és neje Bourdon Mária. Vasárnapi Ujság 1880. december 19. (XXVII. évf. 51. sz.) 829–830.

Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Szerk. Havasné Bede Piroska – Somogyi Sándor. Budapest 1973.

Pataki Béla Pál: Híres magyar világjárók 20. Háromszor Ázsiában. Népszava 1975. április 4. (103. évf. 79. sz.) 16.

Az Ujfalvy-pár Budapesten. Vasárnapi Ujság 1886. május 2. (XXXIII. évf. 18. sz.) 289–290.

Zichy-expedíció. Kaukázus, Közép-Ázsia, 1895. Szádeczky-Kardoss Lajos útinaplója. Szerk. Joó István. Budapest 2000.

https://elbidaprojekt.hu/2017/08/ujfalvy-karoly-utazasa-paristol.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bombarnac_Klaudius

Szöveg: Hucker Veronika

Fotó: Retkes Tamás