Hónap Műtárgya

2026. június

A faddi zsinagóga 1912-es felújításának emléktáblája

Újkortörténeti gyűjtemény, leltári szám: 2026.7.1.

Méret: szélessége 80 cm, hosszúsága 151 cm, vastagsága 3,5 cm

Leírás

Szürke mészkő lap, rajta aranyozott, bevésett betűkkel a felirat: EMLÉKTÁBLA / A MINDENHATÓ IRÁNTI KEGYELETBŐL / 1912. évben eszközölt templom átalakítási költségekhez / adományaikkal hozzájárultak. / GRÜNWALD ADOLF és neje szül. WINTERNITZ ROZÁLIA / özv. GRÜNWALD MÓRNÉ szül. FISCHER FÁNNY / FISCHER SALAMON és neje szül. POLLÁK JETTI / GRÜNWALD LAJOS és neje szül. MÜLLER SAROLTA / STERN SIMON és neje szül. BERGL TERÉZ / STERN MÓR és neje szül. ÁDLER MÍLCSÍ / STRASSER ÁRMIN és neje szül. FISCHER RIZA / BRAUN LAJOS és neje szül. BRAUN REGINA / ERDŐS LIPÓT és neje szül. TAUSZIG SAROLTA / STRASSER ZSIGMOND

A faddi zsidóság és zsinagóga

Tolna vármegyében a török alóli felszabadítást követően a 18. század első harmadában jelentek meg zsidó kereskedők. Három nagyobb központjuk alakult ki vidékünkön jelentősebb lakossággal, Pakson, Bonyhádon és Hőgyészen. 19 zsinagóga épült az idők során vármegyénkben, ezen kívül 21 egykori imaszobát és négy imaházat tartanak számon a nyilvántartások.

Faddon 1828-ban 96, 1851-ben 112, 1910-ben 123 izraelita vallású lakos élt, számuk 1941-re lecsökkent 58 főre. Fadd jelentőségét a zsidó közösségek között a 19. században jól mutatja az az 1851-es átfogó jelentés, amely a vármegye zsidóságának iskolai viszonyairól számol be. A vármegye három, hitközségek által fenntartott iskolájának egyike Faddon működött, ahol két tanító oktatott 54 gyermeket, négy osztályban. A holokauszt során minden zsidó vallású faddit elhurcoltak, többségüket meggyilkolták. A kataszteri telekkönyvi nyilvántartás szerint 1855-ben már imaházzal rendelkeztek a faddi zsidók, 1853–1862 között rabbijuk is volt Venetianer Albert személyében, akinek Sándor (eredeti nevén: Ézsaiás) nevű kikeresztelkedett fia (1853–1902) neves református lelkész lett. A helyi közösség megfogyatkozása miatt rabbit később már nem tudtak tartani, 1944-ben az anyakönyvi feladatokat Altmann Simon paksi főrabbi látta el, a faddi fiókhitközség kántora Kramer Aladár, méhész és angóranyúl–tenyésztő volt. A közösség létszáma ekkor már csupán 48 fő volt.

A faddi zsinagóga építésére vonatkozóan pontos adattal nem rendelkezünk. A Széchenyi utca 10 számon, a ma is álló egykori kántorlakás előterében két, vörösmárvány adományozási tábla található, melyek egykor a zsinagógához tartoztak, Bartal György és neje, Perczel Erzsébet, valamint báró Augusz Antal és felesége, Schwab Clara nevével. Közülük legkorábban Bartal György helyi földbirtokos, egykori mezőgazdasági miniszter hunyt el 1875-ben, tehát feltételezhető, hogy a zsinagóga ezt megelőzően épülhetett. 1895-ben egy újságcikk számolt be arról, hogy betörők a perselyt sikertelenül el akarták lopni. Egyetlen ábrázolását ismerjük az épületnek, ez alapján egyszerűsített, de jellegzetes mór stílusban építették meg. A fotón megfigyelhető a kántorlakás széle és a ma is álló vaskerítés. Helyi emlékezet szerint 1952-ben adták el az akkor már gyülekezet nélküli zsinagógát és ezt követően bontották le a tégla építőanyaga miatt.

A tárgy előkerülésének története

2018-ban Szűcs András, a faddi zsinagóga egykori területén felépített családi ház (Széchenyi u. 10/A) tulajdonosa jelezte a szekszárdi múzeumnak, hogy töredékes, faragott kőtáblát talált, melyet átadna megőrzésre. A nagyobb méretű táblát egykor több darabra törték, hogy az 1960-as években épített pince lépcsőjét burkolják le vele. A helyi köztudatban él a faddi zsinagóga emlékezete. Lebontása után a megmaradt belső, faragott kődíszeket a helyszínen használták fel, ahogyan az egykori belső padlóburkolat hatszögű kis tégláit a helyi kútház környékére rakták le. A közelmúltban egy újabb, ívelt peremű vörösmárvány töredék bukkant elő a földből, ez az egykori Mózes táblák egyikének felső része lehetett. A faddi kántorházban őrizték a második világháborút követően egy ideig Rubinstein Mátyás szekszárdi rabbi arcképét, mely korábban volt a Hónap műtárgya.

Összegzés

Tolna vármegyében ma már csak öt településen hat zsinagóga épület maradt hírmondónak. Többségüket a faddihoz hasonlóan, fenntartó közösségek hiányában eladták az 1950-es években és lebontották. Az ajándékozás révén múzeumunkba jutott emléktábla a faddi zsinagóga ma már nem ismert mértékű, 1912-es belső átépítéséről tanúskodik és a helybeli, tehetősebb izraelita lakosoknak állít emléket, akik anyagilag támogatták a munkát.

A táblán szereplő emberek közül Grünwald Lajos halálhírét 1913. március 31-én közölte a Tolnavármegye és Közérdek című újság. Ekkor írták, hogy a 46 éves korában elhunyt Grünwald Faddon birtokosként és bérlőként tevékenykedett, virilistaként tagja volt a vármegyei törvényhatóságnak. Grünwald Lajos elnöke volt az 1909-ban alakult Faddi Takarékpénztár Rt.-nek, ahol két másik érintett, Fischer Salamon és Stern Mór földbirtokosok is tagok voltak. Egy másik adományozónak, a vegyeskereskedéssel és pálinkafőzéssel foglalkozó Strasser Árminnak (1863–1924) a sírja megtalálható a faddi zsidó temetőben. Felesége, Fischer Riza a helyi izraelita születési anyakönyv bejegyzése szerint 1872. október 26-án látta meg a napvilágot és a síroszlop felirata szerint 1944-ben szállították el a haláltáborba, ahol életét vesztette. Erdős Lipót 50 évig működtette Fadd főterén vegyeskereskedését, amelyet 1925-ben adott el, 1928-ban hunyt el. A táblán szereplő feleségek többsége tagja volt az 1897-ben alakult faddi izraelita nőegyletnek, egyúttal gyakori szereplői voltak a helyi és környékbeli jótékonysági báloknak.

A tárgy gyűjteményünk kevés, zsidó témájú vármegyei műtárgyainak számát gyarapítja, egyúttal emlékeztet egykori zsidó vallású vidéki honfitársainkra.

Tárgyfotó: Retkes Tamás

Szöveg: Ódor János Gábor

Felhasznált irodalom

Elblinger Ferenc: A zsidó emlékek Tolna megyében. Bevezetés. In: Régmúlt. Elbi blogja. https://regmult.blogspot.com/2017/06/a-zsido-emlekek-tolna-megyeben-1.html (Elérés: 2026. 05. 04.)

Gazda Anikó: Zsinagógák és zsidó hitközségek Magyarországon. Budapest, 1991.

Szilágyi Mihály – Schweitzer József: A Tolna megyei zsidók története 1868-tól 1944-ig. Tolna megyei Levéltári Füzetek 2 (1991) 51–95.

Vajs Tibor: Venetianer Sándor - egy igaz református lelkész. Acta Papensia XV/3-4 (2015) 314–352.