Magyarországon a középkori mezőgazdaság, ezen belül a különböző művelési rendszerek kutatása kezdetben főként a néprajz- és a történettudomány keretében folyt. A régészet az 1970-es évektől, a régészeti lelőhelyek rendszeres összegyűjtését célzó régészeti topográfiai kutatások megindulásával kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe.

Bár korábban az intenzív talajművelés miatt nehezen tűnt elképzelhetőnek, hogy hazánkban középkori eredetű szántóparcellák kerüljenek elő, erre mégis sor került olyan, a török hódoltság alatt elpusztult falvak környékén, amelyek határát a törökök kiűzése után nem vették újra használatba. Ezek többnyire periférikus helyzetű települések voltak, amelyek határa részben nehezebben művelhető, dombos területen feküdt. A parcellák úgy alakultak ki, hogy a meredek domboldalban a szántást a nehéz középkori ekékkel (a nehézkes fordulás miatt) hosszú ideig ugyanabban az irányban végezték, a földet lefelé fordították, ennek következtében tereplépcsőkkel elválasztott hosszúkás sávok alakultak ki a szintvonalakkal párhuzamosan. Az egykori parcellákat a szántás által létrehozott talajlépcsők és földteraszok segítettek a terepen felismerni.

Az országban először éppen a Gyulaji-erdőben sikerült középkori szántóföldnyomokat kimutatni. Ez a kutatás a tamási születésű Torma István nevéhez fűződik, aki Tamásitól délre, az e helyen már sokszor említett, a török hódoltság kezdetén, a 16. század közepén elpusztult Kospa falu környékén ismert fel olyan szántóparcellákat, amelyek eredetét teljes bizonyossággal lehet a középkorra keltezni. Ezek négy nagyobb csoportba fekszenek, teljes területük csaknem 1 km²-t tesz ki. A Torma István által megfigyelt szántóföldnyomok hosszúsága 200 és 800 méter között váltakozik (de van több mint 1 km hosszú is), szélességük pedig 5 és 50 méter között mozog.

Az azóta eltelt időben az ország más részein is sikerült kimutatni hasonló középkori művelési nyomokat (Sümeg-Sarvaly, Bánokszentgyörgy-Szentmihály), bár további, nehezen keltezhető szántóföldnyomok máshonnan is ismertek. Ezért is fontos, hogy a Gyulaji-erdőben újabban több elpusztult falu környékén is figyeltünk meg hasonló kisebb-nagyobb régi szántóparcellákat. Ezek pontos feltérképezése, a különböző művelési rendszerek által hátrahagyott nyomok elkülönítése a jövő feladata. Mindez jól mutatja, hogy a mai erdő területe egykor sokkal intenzívebb mezőgazdasági művelés alatt állt, mint ahogyan sokáig gondoltuk.

K. Németh András