Az M6 autópálya Tolna megyei szakasza megelőző régészeti feltárása során megkutatott lelőhelyek közül kiemelkedik a későneolit-korarézkori Lengyel-kultúra hatalmas kiterjedésű telepe és temetője, amelyet Alsónyék és Bátaszék határában érint a nyomvonal. Itt a dombok előtti, időszakonként vízzel borított teraszon egy közel másfél km hosszú, átlag 3-400 méter szélességű lelőhelyből hasít ki a nyomvonal 15 hektárnyi területet, amely két lelőhelyre (10/B és 11.) oszlik, a kettő közötti határt a Lajvér-patak mesterségesen ásott medre jelenti. A telepobjektumok közül a nagy kiterjedésű, talán agyagkitermelő gödrök mellett mintegy 20 db feltárt, téglalap alaprajzú cölöpházat kell megemlíteni. Az cölöpházak tengelye észak-dél, hosszuk meghaladja a 15 métert. A házak körzetében találjuk a sírcsoportokat, amelyekben helyenként 80-90 zsugorított csontváz található. 2006-2007-ben összesen több mint 1400 sírt tártunk fel. A rangos sírok nagy méretűek és négyszögletesek voltak, több esetben a sarkukban lévő, sírépítményre utaló cölöplyukakat is megtaláltuk. A sírokból előkerült leletanyag változatos volt: kőkések, kőbalták, kőbuzogányok, spondylus kagylóból, és dentalium csigából, valamint rézből készült gyöngyök, rézgyűrű és nagy mennyiségű kerámia dominált. A zsugorított sírok közül többen figyeltünk meg spondylus kagylóból készített fej-, vagy övdísz maradványát. A kerámiaedények formája nagy változatosságot mutatott: csőtalpas és egyszerű tálak, kisebb ovális tálkák, Butmír-edények, poharak kerültek elő. Az edényeken általános volt a vörös festés alkalmazása. A leletek alapján a telepet és a temetőt a Lengyel-kutúra II. és III. fázisába sorolhatjuk. Hasonló méretű, mintegy 1,5 km hosszú későneolit korú lelőhely nem ismeretlen Tolna megyében: Györe-Bocok lelőhely hasonló paraméterekkel rendelkezik, annak feltártsági foka azonban eltörpül a bátaszékiéhez képest. A 10/B és 11. lelőhely Lengyel-kultúrás települése és sírcsoportjai az összességében 15 hektárig emelkedő feltárt területének és gazdag leletanyagának köszönhetően Európa egyik legnagyobb feltárt neolit lelőhelyévé vált. A 11. lelőhely déli felén található egyik legnagyobb sírcsoport 326. objektum számú sírja egy ritka leletet tartalmazott. A négyzet alakú sírgödörben zsugorított helyzetben eltemetett felnőtt csontváza mellett egy ún. antropomorf edényt tártunk fel. A sírban oldalára dőlt edény típusát tekintve a háromrészes korsók közé tartozik. A korsót kézzel formálták, soványításához durva szemcsés aprókavicsot használtak fel. Alapszíne sárgásbarna, egyik fele a redukálódott kiégetés miatt fekete. Magassága 20 cm, szájátmérője 11,5 cm. Érdekessége és ritkasága abban rejlik, hogy a korsó egyik fele férfit, a másik nőt ábrázol. Az edény enyhén kihajló peremsávjában, egymással átellenben egy-egy plasztikus, sematikus arc figyelhető meg. Az arcból a füleket, az íves szemöldököket, a kiugró szemeket és a hosszúkás orrot jelenítették meg. A női oldalon az edény kónikus vállán lévő két bütyök sematikus melleket ábrázol. A másik, valószínűleg férfi oldalon a karokat és a lábakat egy-egy pár puttonyedény fül jelzi, amely a Lengyel-kultúra jellegzetes edénytípusa. Az őskori figurális díszű edények között rendkívül ritka az egy edényen egymással háttal álló emberek "Janus-arcú" ábrázolása. A 2006-ben feltárt 7000 éves bátaszéki antropomorf edény a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum egyik legérdekesebb és legértékesebb kultikus tárgya, amelyet vendégeink hamarosan állandó kiállításunkban is viszont láthatnak. Ódor János Gábor

•