search
  • 2012. december - Szerelmi pavilon – gloriette
Hármas, kör alakú talpazaton öt karcsú oszlop kupolát tart, tetején kitárt szárnyú, előre hajló, nyitott csőrű turulmadár. Karmai alatt levéldísz, közepén gombdíszítéssel. A gloriette alján tölgyfalevél hever rüggyel. Talapzatán felirat: „Drága szüleink házasságának huszonötödik évfordulójára hálateljes szívvel Aurél, Dezső, Béla, Bertalan, Irma 1878-1903” Anyaga: zsírkő, bronz Magassága: 52 cm, átmérője: 23 cm Ltsz.: iparművészeti gyűjtemény 2012. 2. 1. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum iparművészeti, képzőművészeti és történeti gyűjteményébe számos nemesi család hagyatékából kerültek be műtárgyak az 1948-1950-es évek államosításai során. Mindeddig feldolgozatlanul állt a raktár polcán egy azonosítatlan, listákon nem szereplő dísz. Mivel vezetéknév nem szerepel rajta, szorgos kutatás derítette ki, ki kaphatta ezt az ajándékot. A gloriette az építészetben kisméretű körtemplom vagy pavilon. Főleg a 17-18. századi kertekben alkalmazták, gyakran dombtetőn vagy magaslaton építették, hogy látványos formája hatásosan érvényesülhessen. A módosabb családoknál a 19. század elejétől divatos a biedermeier stílusú, asztali díszként szolgáló szerelmi pavilon, melyet eljegyzéskor, házasságkötéskor ajándékoztak az ifjú párnak. Bebizonyosodott, hogy ezt a gloriettet Perczel Dezső I. (1848-1913) és Perczel Júlia III.(1852-1911) kapta gyermekeitől. Házassági évfordulóra különleges ajándék, és kérdéses, miért nem valamilyen békés, boldogságra emlékeztető motívumot választottak, hanem a magyarok eredetmondájának mitikus madarát állították a középpontba. Ugyanakkor hiányzik a kard, ami a madár talpa alatt, vagy a csőrében szokott lenni. A turulszobrok és emlékművek divatja a millenniumi ünnepségekkel kezdődik, a zoborhegyi emléket Perczel Dezső avatta fel a kormány képviseletében. A madár akár sas is lehetne, emlékeztetve az édesapa porosz királytól kapott magas kitüntetésére. Perczel Dezső a család egyik legkiemelkedőbb tagja, alispán, képviselőházi tag, belügyminiszter, majd a képviselőház elnöke. Díszruhája, Vilmos porosz királytól kapott Vörös Sas rend. I. osztályú kitüntetése, kitüntetéseinek lánca, személyes tárgyai múzeumunk becses darabjai. Szerető, hű társa Perczel Mór tábornok lánya, Júlia. Házasságkötésüket hosszadalmas procedúra előzte meg, lévén első unokatestvérek, akiknek a házasságát a katolikus egyház tiltotta, külön egyházi engedéllyel kelhettek csak egybe. Az esküvőre Bonyhádon került sor 1878. október 23-án. A frigyből hét gyermek született, Melinda (1879-1900) és Edit (1882-1902) fiatalon meghalt, a negyedszázados évfordulót öt gyermekkel ünnepelték. Aurél II. (1880-1943) jogot végzett, 1903-ban Tolna vármegye szolgálatában állt, de betegsége miatt lemondott tisztségéről, nem alapított családot. Dezső II. (1881-1951) 1902-ben a bécsi Pazmaneumban tanult. A Bonyhádi Takarékpénztár igazgatója, a család iratainak rendezője. Első felesége Perczel Judit, második Kardoss Mária, utódaik nem születtek. Béla IV. (1884-1945) szintén a család egyik sikeres karriert befutott tagja. A politikai tudományok doktora, a völgységi járás főszolgabírója. 1927-től felsőházi póttag, majd rendes tag. 1931-1933 között főispán, utána alispán 1937-ig, 1937-től parlamenti képviselő. A Hűséggel a hazához mozgalom vezetőségének elnöke 1942-ben. Felesége Perczel Etelka, házasságukból három gyermek született. Bertalan I. (1887-1914) 1903-ban érettségizett, felsőfokú tanulmányokat a keszthelyi gazdasági akadémián folytatott. A világháború első évében hősi halált halt. Mária XIII. illetve Irma V. (1890-1946) néven is találkozunk a forrásokban a gloiretten szereplő ötödik gyermek nevével, aki szintén nem alapított családot. Szöveg: V. Kápolnás Mária Grafika: Frankné Sági Apollónia A fényképek forrása: Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára, Perczel család iratai
  • www.womm.hu
  •  • 
  • 2024 © Copyright
  •  • 
  • Minden Jog fenntartva
Az oldal betöltési ideje: 0.03 másodperc