A szekszárdi postahivatalt díszítő mázas korona 2009 nyarán a múzeum padlásán végzett kisebb pakolás során került elő az itt kiállított nagyméretű, mázas kerámia korona.

Méretéből, jellegéből adódóan első pillantásra világossá vált, hogy valamelyik középületet díszíthette korábban. A 19. század végi, 20. század elejei szekszárdi képeslapok, fényképek átnézése során kiderült, hogy ez a korona nagy bizonyossággal azonos lehet az 1912-ben átadott szekszárdi postapalota eredeti (Széchenyi utcai) főbejáratát az 1940-es évek végéig díszítő alkotással. A 19. század második felében az Osztrák-Magyar Monarchiában lezajlott gazdasági-társadalmi fejlődést követően a postaforgalom növekedését postahivatal építési hullám követte, hiszen a hírközlés terjedése következtében szűkké váltak az addigi épületek.

Szekszárdra Fleischl Róbert tervei alapján építették azt a hagyományos építészeti elemekkel ötvözött „U” alakú emelettel ellátott postapalotát, amely többszörös átépítés, bővítés után ma is helyt ad a szekszárdi 1. számú postahivatalnak. Az „U” alakú emelet öblében volt hajdanán a felülvilágított felvételi terem, ahova az ügyfelek épp a koronával ékített bejáraton juthattak. A képek tanúsága szerint a korona alatt a korabeli címer és a „Magyar Királyi Posta és Távirda” felirat volt a homlokzaton. A mintegy 70 cm átmérőjű, a kereszt nélkül 40 cm magas, körülbelül 100 kg-os korona a Szent Korona hiteles, kissé stilizált másolata.

Közelről szemlélve feltűnő az eredetihez képest a rekeszzománc képek hasonlósága, ami természetesen az épületen már nem volt érzékelhető a szemlélődőknek. Készítőjéről egyéb adatok hiányában csak feltételezhetjük, hogy a pécsi Zsolnay gyár lehetett. Sajnos az elmúlt évszázad alatt több helyen is megsérült, így a kereszten túl több részlet is hiányzik róla. A múzeum vezetése a Postamúzeummal és a szekszárdi postahivatal vezetőivel egyeztetve úgy döntött, hogy nem veszi leltárba, így nem kerül a gyűjteményébe, hanem „visszaadja” a Magyar Posta Zrt-nek azzal a kéréssel, hogy megfelelő módon állítsák azt ott ki az eredeti épületében, közép távon pedig restaurálva lehetőség szerint az eredeti helyén.

Felhasznált irodalom: Postaépítészet Magyarországon.Távközlési Kiadó, Budapest, 1992; Vitéz Attila – V. Kápolnás Mária – Erky-Nagy Tibor: Szekszárd Anno. Szekszárd, 2014. Grafika: Frankné Sági Apollónia Szöveg: Czövek Attila