A Hónap Műtárgya 2015. február Római kori aranyozott bronz lovas szobor töredéke Régészeti Gyűjtemény Leltáriszám: R 46.933.1. Lelőhely: Aparhant, Csorgó Az Aparhant déli határrészében lévő lelőhely Wosinsky Mór kutatása által vált ismertté, ahol múzeumunk alapítója az 1880-as években több területen is végzett ásatásokat. Ennek eredményeképpen került elő a kiállított szobortöredék. Wosinsky 1896-os publikációjában így ír róla: „Ugyane részen találtatott Kriszt nevű polgár dülőjében egy aranynyal plakirozott, óriási bronz szobor töredéke, mely egy ló hátsó két lábának részét és s nemzőszervét ábrázolja. A szobor, arányai után itélve, a kettős természetes nagyságnál nagyobb volt.” A csődör genitáliáját ábrázoló töredék jelentőségét egyrészt az adja, hogy az egész Római birodalom területéről alig száz lovas szobortöredéket ismerünk, mivel a bronzból öntött szobrok értékes fémanyaguk miatt (a Róma városi Marcus Aurelius lovas szobor és néhány Vezúv városból származó emlékmű kivételével) jórészt megsemmisültek, beolvasztásra kerültek. Másrészt pedig az a leletünk jelentősége, hogy a készítésének technikájáról sokat tudhatunk meg általa. A lelőhelyen a római korban egy nagyméretű épületegyüttesből álló birtokközpont (ún. villa) állt. Előfordul ugyan, hogy a birodalmi arisztokrácia egyes tagjait saját villáikban lovas szoborral tisztelték meg, azonban ilyen Pannoniában egyelőre nem bizonyított. Az a valószínűbb, hogy a lelőhelyre később, feldolgozandó bronz nyersanyagként hurcolták el a valamelyik nagyobb városban, vagy erődben a császárkultusz kötelező elemeként állított lovas szobor egy töredékét. (A település lakott volt a népvándorlás korban is, mint azt Csiszér Antal és Ódor János Gábor terepbejárásai igazolták.) A tárgy leírása: Ló életnagyságú alhasi része a vaszorával (vaszora a lovaknál a hímvesszőt ernyedt állapotban rejtő tasak), a herezacskó helyével és mindkét comb belső tövével. A töredéket mindenhol szabálytalan törésfelület határolja, amelyből több helyen is repedések indulnak. A vaszora tövében, annak bal oldalán az öntvény eltörött, amely mentén enyhén torzult, deformálódott. Az öntvény külső felületén az aranyozás alig sérült. Méretei: 34,5 x 24 x 12,3 cm, falvastagság: 0,35–0,5 cm. Technikai megfigyelések: Az öntvény falvastagsága vékony és egyenletes, amely követi a szobor külső felületének vonalát. A vaszora belső oldalán a viasz ujjakkal való bedolgozásának nyomai látszódnak, ezért a készítés segédnegatívokkal történt. Az öntvény jó minőségű, intenzív hidegmunkára csak a herezacskónál volt szükség. A comb hajlatában és a vaszorán a külső felületen sűrű ráspolynyomok látszanak. Két távtartó szeg négyzetes lyuka azonosítható. A vaszora jobb oldalán, távolabb egy 0,35 x 0,35 cm nagyságú négyzetes lyuk ismerhető fel, amelyet kívülről nem tüntettek el tapasszal. A combhajlatban levő lyuk valószínűleg nem volt feltűnő helyen, ezért nem került sor az eltüntetésére sem. A bal oldali közelebb elhelyezkedő lyukat viszont 0,7 x 0,9 cm nagyságú tapasz fedi, amely kívülről az aranyozás miatt alig látszik. A jobboldali törésfelület mentén egy kiesett téglalap alakú tapasz fészke őrződött meg. A herezacskót külön, még a tűzaranyozás munkafolyamata előtt illesztették a szoborhoz. (A vaszora két oldalán ugyanis az aranyozás hiányzik, ívelt széle jól kirajzolja a herezacskó széleit.) Erre az eljárásra minden bizonnyal öntési hiba miatt került sor. A helyén látható 3,9 x 7,3 cm nagyságú ovális hiány széle ugyanis nem törésfelület, hanem varratos, amely arra utal, hogy a bronz itt nem tudta teljesen kitölteni a negatívot. Az utólag öntött herezacskót nem forrasztással, hanem csapolással rögzítették, amelynek négyzet keresztmetszetű vastüskéje a helyén őrződött meg, belül derékszögben meghajtva. A vaszora hátsó oldalán hidegmunkával egy fészket alakítottak ki abból a célból, hogy a pótlás jobban illeszkedjen, nagyobb felületen felfeküdjön az öntvény felületére. Felhasznált irodalom: Wosinsky Mór: Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig I–II. Budapest 1896. Thomas Edit: Anyag és technika. In: (Szerk. Fitz J.) Római bronzművesség Pannoniában. IKMK D sorozat 148. Székesfehérvár 1982. Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról. In: (Szerk. Bende L.–Lőrinczy G.–Szalontai Cs.) Hadak útján. Szeged 2000. Mráv Zsolt.: Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Odiavumból (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye). Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17. Tata 2011. Szöveg: Czövek Attila Grafika: Frankné Sági Apollónia Marcus Aurelius lovas szobra 1) Ráspolynyomok 2) Távtartó szeg négyzetes lyuka 3) Az egyik távtartó szeg négyzetes lyukát a külső felületen elfedő tapasz 4) Kiesett téglalap alakú tapasz fészke 5) A herezacskót rögzítő vastüske 1) A viasznegatív ujjakkal való bedolgozásának nyoma az öntvényen 2) A herezacskót rögzítő vastüske 3) A külső felületen tapasszal fedett négyzetes lyuk 4) Távtartó szeg négyzetes lyuka

• 
• 
•