2017. március - Rákosi Mátyást köszöntő zománctábla

A személyi kultusz helyi megnyilvánulása - Rákosi Mátyást köszöntő zománctábla   Újkortörténet, tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 98.210.1. Méret: szélessége: 39,5 cm, magassága 30 cm. Anyag: zománcozott fém   A Wosinsky Mór Megyei Múzeum újkortörténeti gyűjteménye 1998-ban három zománctáblát vásárolt László Zoltán bonyhádi régiség-kereskedőtől. A tárgyak érdekességét készítésük helye, keletkezésük ideje és felirataik adják: egy olyan kor jellemzői, amely történelmünk legnehezebb, legszomorúbb időszakai közé tartozik. A második világháború után Magyarország a nagyhatalmak döntései nyomán a szovjet érdekszférába került, hosszú évtizedekre meghatározva a politikai, gazdasági, társadalmi fejlődés irányvonalát. A demokratikus átalakulás rövid ideig tartó illúziója után az 1940-es évek végén mindjobban kiteljesedtek a szovjet mintára berendezkedő diktatúra, a rendőrállam formái, melyről néhány szó is érzékletesen mutatja be az 1950-es évek elejének Magyarországát. A törvénysértések, koncepciós perek, a mezőgazdaság rovására erőltetett iparosítás, erőszakos tsz-szervezések, kulákok, értelmiségiek üldözése, kitelepítések, egyházak elleni retorziók, a félelem légköre, jegyrendszer, áruhiány és súlyos szegénység jellemezte a mindennapokat. Ugyanakkor a teljes állami irányítás alá vont tömegkommunikáció, az újságok, rádió, a munkahelyi, iskolai propaganda a sikert közvetítette, amit Rákosi Mátyásnak, a kommunista párt főtitkárának tulajdonították. Rákosi Mátyás államilag gerjesztett mítoszának mintáját a Szovjetunióban már évtizedek óta egyre erősebb Sztálin kultusz adta, melynek csúcsa 1949-ben a 70. születésnap volt. Rákosi 60. születésnapját is erre a forgatókönyvre tervezték, persze kínosan ügyelve arra, hogy a tömjénezés ne szárnyalja túl a „nagy tanítómesterét”, ezért Rákosi csak Sztálin „legjobb tanítványa” lehetett. Az 1952. március 9-i születésnapot több mint fél évig készítették elő, szocialista munkaversenyeket hirdettek, a gyárak, dolgozók, iskolák, pártszervezetek „önként” vállaltak túlmunkát, ajándékok készítését. A születésnap előestéjén nagyszabású ünnepséget és a születésnapi ajándékokból grandiózus kiállítást rendeztek. Ezen ajándékok sorába tartozik kiállított műtárgyunk is. A táblán középen Rákosi Mátyás arcképe van, baloldalt háborús romok, jobbra a kommunista pártot és az ötéves tervet dicsőítő jelmondatok, a portré az évfordulót éltető köszöntés: „Éljen szeretett vezérünk, a 60 éves Rákosi Mátyás elvtárs, a dolgozó magyar nép régi harcosa, rombadöntött hazánk újraalkotója!” A táblát a Bonyhádi Zománcgyárban készítették, melynek ideje is viszonylag jól körülhatárolható: 1952. február 4-én kapták meg a II. fokozatú élüzem címet, a születésnap március 9-én volt, tehát a tábla készítésének idejét 1952. február közepére-végére tehetjük. Külön érdekesség, hogy a Völgységi Múzeumban található egyik faliújság, mely a 60. születésnap tiszteletére készült és a zománcműhely falán volt, fő helyen az általunk kiállított tábla pontos rajza helyezkedik el. A tervet a gyárban 1927 óta dolgozó kiváló litográfus, Kollmann Jenő készítette, korábban ő rajzolta meg a gyár oroszlános emblémáját is. A kor szellemének megfelelően minden jeles politikai eseményről, nevezetes személyről, baráti országok politikusairól készítettek táblákat általában két példányban, egyiket a zománcműhely falán helyezték el, a másikat a megfelelő helyre küldték. A táblagyártásnál alkalmazott technológia megegyezik a litográfiák készítésével, azzal a különbséggel, hogy míg a kőlapról a papírlapra történő átnyomtatással a papírplakát már készen van, zománctábla még koránt sem. A táblát először egy alapszínnel, többnyire fehérrel lezománcozzák, az ábrát tartalmazó selyempapírt ráfektetik, a zsíros réteget gumihengerekkel átradírozzák, átnyomják, hogy a rajz a táblára kerüljön. A papírlap lefejtése után az ábra zsíros réteg formájában ott marad a táblán. Ekkor viszik rá a színes zománcot - többnyire - sima írótollal: a tollat bemártották a színes zománciszapba, és átvitték a beszínezendő felületre, melyet a végén kiégettek. A különleges zománctáblák közül még kettő található gyűjteményünkben, a pártkongresszus tiszteletére készült és a Bonyhádi DISZ-szervezet zománctáblája is.   Felhasznált irodalom „Rákosi elvtárs élete” – egy hatvan évvel ezelőtti sztárkiállítás rétegei. Ethnographia, 2012/1. 1-47.No. 1. Gergely Jenő‑Izsák Lajos, A huszadik század története. Bp. 2000. http://magyarmuzeumok.hu/kiallitas/506_rakosi_szuletesnapja http://rakosi60.blogspot.hu/ Kolta László: Bonyhádi arcképek. Bonyhád, 2000. Pünkösti Árpád, Rákosi a csúcson 1948-1953. http://mek.oszk.hu/05300/05372/05372.htm Steib György szíves közlései. Steib György-Tarcsay István: A Bonyhádi Zománcgyár története. Üzemtörténeti füzetek 8. Székesfehérvár, 1973. Szabó Bálint: Az „ötvenes évek”. Bp. 1986. Századvég 1956. 1989.1-2.   V. Kápolnás Mária   [ngg_images source="galleries" container_ids="390" display_type="photocrati-nextgen_basic_thumbnails" override_thumbnail_settings="0" thumbnail_width="120" thumbnail_height="90" thumbnail_crop="1" images_per_page="20" number_of_columns="0" ajax_pagination="0" show_all_in_lightbox="0" use_imagebrowser_effect="0" show_slideshow_link="0" slideshow_link_text="[Show slideshow]" order_by="sortorder" order_direction="ASC" returns="included" maximum_entity_count="500"]