május   Franek János: Wosinsky Mór gipsz mellszobra (1908)   Újkortörténeti tárgyi gyűjtemény, ltsz.: 2001.27.1. Méret: 22×15×11 cm   Múzeumunk igazgatói irodájának egyik állandó dísze egy kisméretű, gipszből készült mellszobor, amely az intézmény alapítóját és névadóját, az 1907-ben alkotóereje teljében, 53 éves korában elhunyt Wosinsky Mórt ábrázolja. A fehérre festett gipszszobor az 50 év körüli apát-plébánost a fényképekről megszokott megjelenéssel, frontálisan ábrázolja, fejtetője kopasz, hosszú barkója a füle alatt ér véget. A karok nélkül ábrázolt felsőtest felső részén szorosan gombolt papi reverenda, öt kerek gombbal. A felsőtestet és a kétszeres párkányzattal körülvett talapzatot aranyszínűre festett olajág köti össze. Készítőjére az aljába vésett „Franek” felirat utal, akinek személye könnyen azonosítható a 19–20. század fordulójának egyik közismert szekszárdi alakjával Franek Jánossal. Franek János ékszerész, rajztanító, népbanki tisztviselő 1856-ban Baján született. Ékszerésznek tanult, Szekszárdon önállósította magát – ahol „a kirakatában elhelyezett mechanikai műremekével ragadtatta el a város közönségét” –, majd az iparostanonciskola rajztanára is lett, de a népbanknál is dolgozott tisztviselőként 1923-ban bekövetkezett haláláig. Széleskörű tevékenységét jelzi, hogy több jótékony egyesületnek és a kereskedelmi kaszinónak is tagja volt, egyben tűzoltóalparancsnokként is szolgált. Nem csoda, hogy ügyes kezű emberként művészeti tevékenységgel is próbálkozott, egyik legismertebb festménye Babits Mihály édesanyját ábrázolja, de mint látni fogjuk, Wosinskyról is készített egy ránk nem maradt festményt. A Wosinsky-mellszobor készítésének körülményeire szerencsésen rávilágít egy korabeli újságcikk. A Közérdek című lap 1908. június 27-i száma így ír: „Az idegen, ha betekint a Báter-czég papirüzletébe, csinos képes levelezőlapokat szerezhet be Wosinski szobrával. Nini, hát ilyen sólyomszárnyon jár a kegyelet, egy év is alig telik el a jeles tudós halálától s már is szobor örökíti az ő emlékét? »Hol, merre is van hát az a szobor, hogy megnézzük«, a legtöbb ember igy fog gondolkodni s elindul a szobrot keresni, de természetesen nem találja, mert nincs, azaz, ha nagyon keresi, megtalálhatja, mert mégis – van. Nincs és mégis van? Hol e rejtélynek a nyitja? Hát csak ott, hogy Franek János, Szekszárd ezermestere ismét mesterkedett. Eddig ő festette meg a hasonlatosságra legjobb Wosinski arczképet s ime most elkészítette Wosinskinak szobrát is s ő az ezermester már le is leplezte a saját kertjében. A kis agyagminta mindössze 25 cmtr. magas; a talapzaton a régészt és tudóst szimbolizáló bagolylyal és könyvvel. A szobrot szemlélő czilinderes alak is agyagból van (…). A forgalomba hozott képes levelezőlapoknak különben az a czéljuk, hogy ébren tartsák a Wosinski emléke iránt való méltó kegyeletet.” Kétségtelen, hogy a múzeumban őrzött szoborról van szó a cikkben, bár kiállított szobrunk talapzatán nem látható bagoly és könyv. A ma ismert szobor első ábrázolásával szintén a Közérdekben találkozunk, az 1908. november 28-i szám hirdetései között- „Wosinsky Mór volt szekszárdi apátplébános sikerült mellszobra elkészült és beszerezhető a Molnár-féle könyv- és papiráruházban Szekszárdon. Ára 3 korona.” – olvashatjuk. A szobor feltűnik egy szintén 1908-ban készült fotón is, amely a frissen kinevezett Kovách Aladár múzeumigazgatót ábrázolja irodájában. A múzeumban őrzött darabon kívül a gipsz mellszoborból egyetlen további példányról van tudomásunk. Gaál Attila Wosinsky Mór emlékezetéről írt tanulmánya szerint a szekszárdi plébániahivatalban ugyanennek a szobornak egy feketére patinázott változatát őrizték (a tárgy azonban ma már sajnos nincs meg). Wosinsky Mór váratlan halála után Szekszárdon szinte azonnal kezdeményezés indult a régészként is maradandót alkotott plébános emlékének szobor formájában történő megörökítésére. A Wosinsky-szoboralap javára sokáig gyűjtöttek pénzt, de az ügy lassacskán elhalt. Nem tudjuk, hogy a szobrot ki készítette volna – elképzelhető, hogy a Franek János-féle Wosinsky-mellszobor talán éppen e kezdeményezés egyetlen tárgyi emléke.   Felhasznált irodalom Fránek János képei. Közérdek 1907. szept. 14. (III. évf. 37. sz.) 5. Gaál Attila: Wosinsky Mór emlékezete. In: Wosinsky Mór „…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…” 1854–1907. Szerk. Gaál Attila. Szekszárd 2005, 213–231. Mikó György mellszobra. Tolnamegyei Közlöny 1895. okt. 27. (XXIII. évf. 43. sz.) 4. Tolna vármegye adattára. Szerk. Zsadányi Oszkár. Pécs 1937. Tóth Zoltán: Szekszárd a dualizmus korában (1867–1918). In: Szekszárd város történeti monográfiája. I. Szerk. K. Balog János. Szekszárd 1989, 253–348. Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még…” Szekszárd 1998. (Múzeumi füzetek) Wosinski szobra Szekszárdon. Közérdek 1908. jún. 27. (IV. évf. 26. sz.) 8.   K. Németh András   Wosinsky Mór gipsz mellszobra (Fotó: Retkes Tamás) A Wosinsky Mór mellszobrát népszerűsítő hirdetés (Közérdek 1908. nov. 28., 7.) Kovách Aladár múzeumigazgató az igazgatói irodában, háta mögött a falon Wosinsky Mór gipszszobra (WMMM Újkortörténeti fotógyűjtemény, ltsz.: 1984.162.1.)

• 
• 
•