augusztus 1942-ben talált kincslelet Tolnáról   A Tolnamegyei Újság 1942 július 15-i száma arról számolt be, hogy a tolnai Merk Mihály a Fürdőház utca 6. számú ház udvarán gödröt ásott és bronz kancsót talált, melyben arany fülbevalópár volt. A fülbevalókat rombusz alakú zöld kővel (feltehetően smaragddal) ékítették, valamint darabonként hat-hat db igazgyönggyel. A kőberakás hátoldalára szegfűvirágokat karcoltak be. Az edény talán a találáskor sérült meg, de mindhárom tárgy hiánytalanul jutott be a szekszárdi múzeumba, ahol Csalog József nyilvántartásba vette, majd a lelet szerencsésen túlélte a második világháború viszontagságait is. A találó és a telektulajdonos 1050 pengőt kapott, Csalog első nyilatkozatában 1541-re, Tolna török elfoglalásának idejére keltezte a kincset. Ezt követően a lelet tudományos feldolgozása nem történt meg. A nyomott félgömbtestű, sematizált állatfejes végű fogantyúval ellátott réz kancsó a török rézedények egyik ritkább típusába tartozik. A kancsó formájának eredetét mutatja egy I. Szülejmán tugrájával (kalligrafikus névjegyével) ellátott ezüst kancsó. Rézből a Balkánon és a hódoltság területén az egész török időszak alatt, a 16. század második felétől kezdve megtalálhatók párhuzamai. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében a tolnaihoz hasonló darabok több lelőhelyről ismertek, ezek nagyobb része kiöntővel és fedővel ellátottak. A kancsó fül nélküli legjobb párhuzama Felsőszentivánon (Bács-Kiskun megye), egy 16. századra jól keltezhető tallérlelet részeként bukkant elő. Arany fülbevalók a 16-17. századból viszonylag kis számban maradtak fenn, elsősorban nemesi gyűjtemények részeként jutottak múzeumokba. A csüngős, akár a sok csüngős szerkezet gyakori az időszakban és a smaragddíszítés is több darabon megtalálható (például a Nemzeti Múzeum Jankovich-gyűjteménye 183. leltári számú példányán). A fülkarika alatti kétgyöngyös díszítés általánosnak mondható a 17. századi darabokon. Ritka viszont az ékkőbetét duplazsanéros rögzítése, ahogy a foglalat hátlapjának karcolásos díszítése is. Növényi ornamentikát karcolt formában többfajta tárgyon is megfigyelhetünk a korszakból. A szegfűs motívum a 16. század utolsó negyedétől tűnik fel közép-európai ötvösműveken, leggyakrabban ezüsttárgyak, például poharak szájpereme alatti véséseken látható. A Tolna, Malom utcai kincslelet egyik ezüstpoharának perem alatt körbefutó bimbózó virágdíszítése jó példa erre. Egyes esetekben a véseteket beágyazott zománc díszítette, a tolnai darabon nincs zománcra utaló nyom. Az ékszerek Közép-Európában, nagy valószínűséggel a Magyar Királyság területén készülhettek. A Tolna, Fürdőház utcai fülbevalók szerkezeti szempontból legjobb párhuzama a dombóvári Gólyavár 2016. évi ásatásán került feltárásra a várárok 17. század végi - 18. század eleji feltöltéséből. A még publikálatlan fülbevaló a tolnaihoz hasonló méretű, hasonló szerkezetű, de kerek formájú foglalatba helyezett kőberakásos, ugyancsak duplazsanéros, és hasonló technikával készítették az igazgyöngy díszű csüngőit (a dombóvári példány kétcsüngős). A Tolna, Fürdőház utcai edényt párhuzamai inkább a 16. század második felére, a fülbevalókat pedig a 17. század elejére keltezik. A kincset legnagyobb eséllyel a két század fordulóján, a 15 éves háború idején rejtette el egykori tulajdonosa. A lelet városon belüli elhelyezkedése szintén említésre méltó, hiszen Tolna közép- és török kori városmagjában foglal helyet. A városmag beazonosításához az okleveles adatokon kívül elsősorban 17. század végi térképekre és néhány 19-20. századi leletleíráshoz kell folyamodnunk. A megye névadó településének ispánsági földvárát és főesperesi templomát Szent István emeltette. Az Árpád-korban ezt a két objektumot még egy plébániatemplom egészítette ki. Feltehetően a földvárat a középkor folyamán kőfallal vették körül, amelyet a 14. század elején megostromoltak. Az 1686-ban készített ábrázolás alapján négyzet alaprajzú volt a vár, sarkain, illetve a bejáratoknál félkör alakú bástyákkal megerődítve. A vártól északkeletre egy rövidebb külső várfal szakasz van. A vár északnyugati felében egy nagyobb, kereszthajós, köríves szentélyzáródású, templom alapfalai látszanak. A váron kívül egy-egy kisebb kőépületet, talán templomokat ábrázoltak. A középkori vár legvalószínűbb helye a régészeti leletek szóródása alapján a Selyemgyár északi részén, illetve a Fürdőház utca déli szakaszán keresendő. A plébániatemplomnak, amely a váron belüli építménnyel azonosítható, Szent István volt a védőszentje. Egy török kori leírás szerint toronyórája is volt, amelyet éppen reparáltak. A vártól északnyugatra elhelyezkedő épület lehetett a Szent Bertalannak dedikált kápolna. 1647-ben leírták a kápolnáról, hogy a lutheránus vallás győzelme után a katolikusoknak megengedték, hogy az épület mellé temetkezzenek. 16. századi török leírások Szent Iván (István?) és Boldogasszony templomok birtokairól értekeznek. Ezek egyike lehetett a vártól délnyugatra álló épület, a másik pedig a Duna túloldalán lévő Kis-Tolna településrész kápolnájával azonosítható. A török korban a várat még használták. A belvárosban karavánszeráj, kisebb dzsámi és fürdő is volt. Régészeti szempontból jelentősebb kőépület lehetett még a városháza, a lelkészlak, valamint a 16. század második felében jelentős református középiskola. A középkorban, sőt a török kor első felében virágzó Tolna fejlődésének a 15 éves háború vetett véget. A katonai felvonulási területté vált várost írott források szerint 1597-ben dúlták fel a hajdúk. Lakosai elmenekültek és csak évekkel később települtek vissza. 1599 nyarán a város közelében zajlott egy kisebb csata, szabad hajdúk sikerrel rajtaütöttek török dereglyéken. Minden háborús krízisben a lakosság menti és elrejti értékeit. Tolnán a 16-17. század fordulóján valóságos kincshorizont mutatkozik. A jelenleg bemutatotton kívül további négy kincslelet is jelzi a pusztulás nyomait: Tolnaszigeten (az egykori Kis-Tolnán) találtak 68 db Rudolf-kori aranydukátot, a Malom utcában egy ezüst- és aranyozott ezüsttárgyakból álló jelentős reneszánsz kincsleletet. A belterületről 1983-ban egy ezüst és aranypénzekből álló lelet ismert, valamint 1902-ből egy újabb, ezüst ékszereket tartalmazó kincslelet. A 15 éves háború lezárultával Tolna a 17. században már csak árnyéka volt egykori önmagának. 1580-ban még több mint négyezren laktak a településen, 1602-re rövid időre elnéptelenedett. Az 1686-os visszafoglalás után készült metszeten az egykori palánkvár belterületén álló plébániatemplomot és kápolnákat, valamint a házak nagy részét tető nélkül, leégve ábrázolták.   A Tolna, Fürdőház u. 6. számú ház telkén 1942-ben talált és vásárlás útján múzeumba jutott tárgyak leírása M1. 942. 1–3. A 2–3 számú fülbevalókat átleltározták az arany leltárkönyvbe 62.7.1. számon      1. Bronz kancsó Totyakos félgömbös testű, egyenes nyakú bronz kancsó. Megszélesedő pereme enyhén kihajlik. A nyak indításából kiugró kis borda fut körbe. Jelenlegi magassága 9,2 cm, súlya 278 g. Alja egy 9x7 cm-es felületen hiányzik, egykor körgyűrűn állhatott. Egyik oldalán füllel rendelkezik, mely profilált, a perem felől tulipán formában kiszélesedik. A peremnél szegeccsel erősítették a kancsóhoz. A fül külső felületén középen elhúzódik, melyből felül kis taréj emelkedik ki. Legnagyobb szélessége 11 cm, peremátmérője 7 cm.      2–3. Arany fülbevalópár Igazgyöngyökkel és smaragdkövekkel díszített 22 karátos arany fülbevalópár. Súlyuk egyenként 4 g. Az ovális, vékony fülkarikához alul négyzetes, zsanéros elemet illesztettek, két oldalán egy-egy igazgyönggyel A zsanéros elem alatt rombusz alakú foglalatban egy-egy nem teljesen egyforma, más arányú – smaragd (?) – világoszöld színű drágakövet illesztettek. A foglalat hátán bekarcolt keretben kis kompozíció: egy nagyobb és két kisebb búzavirág, valamint köztük egy-egy levél látható. A foglalatok éle szintén díszített, bekarcolt háromszögformában vonalak és pontok figyelhetők meg. A foglalatok aljához újabb négyzetes zsanéros elem kapcsolódik, ennek oldalán egy-egy újabb igazgyöngy ül. A zsanérhoz alul egy aranyhuzalra ráhúzott két darab igazgyöngy csüngő került. Hosszuk 4,5 cm. A foglalatok mérete: 1,2x0,9 cm valamit 1,3x1 cm.   Köszönettel tartozom Berta Adriánnak (MTA BTK RI), dr. Gerelyes Ibolyának (MNM), dr. Kiss Erikának (MNM) és Varga Mihálynak (Tolna).   Irodalom Fehér Géza: Vases de cuivre Turcs dans le Musée National Hongrois. In: Folia Archaeologica 14 (1962) 153–167. Gerelyes Ibolya: Chinese Elements in Provincial Ottoman Goldsmithing. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 2001, 217–226. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI–XVII. században. Reprint, Budapest 1986. Lovag Zsuzsa – T. Németh Annamária: A tolnai XVI. századi kincslelet. In: Folia Archeologica 25 (1974) 219-246. Szakály Ferenc: A Mohácsi csatától a Szatmári békekötésig 1526–1711. In: Tolna mezőváros monográfiája. Szerk. Glósz József - V. Kápolnás Mária. Tolna 1992, 91-174.   Szöveg: Ódor János Gábor Grafika: Vicze László Tárgyfotó: Retkes Tamás          

• 
• 
• 
• 
• 
•