október Képóra a világosi fegyverletétel ábrázolásával   Iparművészeti gyűjtemény: 1984.18.2. Aranyozott keret óraszerkezettel, a zenélőszerkezet hiányzik Festmény: Olaj, rézlemez, 48×63 cm     A képórák a 19. század, főként a biedermeier korszak lakáskultúrájának jellegzetes darabjai. Sokszor rejtett zenélőszerkezettel is rendelkeztek, és több rövid, a korban jól ismert dallamot játszottak. A képórák festményein ábrázolt jelenetek egyik jellegzetes csoportja a táj-, város- vagy életképek idillikus ábrázolásai. A másik csoport a történelmi jeleneteket bemutató képórák. A magyar történelem sorsfordító eseményeit jelenítik meg, a 19. századi újságokban, folyóiratokban, almanachokban megjelent sokszorosított grafikai ábrázolások nyomán. Ezek részben a Habsburg birodalmi patriotizmus eszméjének szűrőjén átjutott, történelmi festészeti témaként preferált események ábrázolásai. Ilyen például a „Vitam et sanguinem”-jelenet: az 1741-es pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek felajánlották segítségüket Mária Teréziának. Erre a gyűjteményünkben őrzött másik képóra is példát szolgáltat. Kedvelt téma Zrínyi Miklós kirohanásának jelenete, mely Peter Kraft monumentális festménye (1825) után készült metszetek nyomán vált népszerűvé. A magyar történelem dicsőséges napjaiból pedig Árpád pajzsra emelése és Hunyadi Mátyáshoz kapcsolódó események megjelenítésével találkozhatunk. A 19. század második felében, feltehetően inkább a kiegyezés után készülhettek az 1848–49-es szabadságharc eseményeit bemutató óraképek: az egyik téma Buda várának 1849. május 21-i visszafoglalása, a másik pedig a világosi fegyverletétel.   A világosi fegyverletétel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentette. 1849. augusztus 13-án Görgei Artúr tábornok az orosz fősereg előtt tette le a fegyvert. A fegyverletétel képi ábrázolásának egyik forrása Szilágyi Sándor: Görgei és fegyverletétele című 1850-ben, Pesten megjelent könyvecskéjének fametszetű melléklete. Szilágyi, amikor a szabadságharc utolsó hónapjáról szóló beszámolójában a kapituláció leírásához ér, olvasóját a kép megtekintésére utasítja, mert nem tudja szavakba foglalni a fájdalmas emléket. Horváth Mihály történetíró tizenöt évvel később, mintha a Szilágyi által közölt kép leírását adná a világosi események bemutatásakor: „Csak katona érezheti voltaképpen a fájdalmat, mely a katona szívét elárasztja, midőn fegyvereitől, dicsősége ezen eszközeitől, ily módon kell megválnia. Sokan a kétségbeesés dühében, fegyvereiket eltörték; mások forró könnyek közt csókkal illették a hideg vasat; míg mások szitkozódva kiabálák, hogy vezettessenek ellenségre, de ily gyalázattól kíméljék meg őket. Voltak elég számosán, kik önmagokat végezték ki. Tisztek s közvitézek zokogva borulának egymásra s vőnek egymástól búcsút. Más csapatoknál a közlegénység átkozódva tört ki a tisztek ellen, őket önzésről, árulásról vádolván. Legsiralmasb volt a huszárok tekintete, kiknek lovaiktól kelle megválniok. A ki máskor egy tagját vonaglás nélkül metszeté le, most gyermek módjára siránkozék, midőn lovától elszakadt. Sokan kedves lovukat inkább agyba lőtték vagy leszúrták, mintsem hogy más kézre kerüljenek.”   A Szilágyi-féle metszeten a háttérben a hegyek karéjában az egyik csúcson a világosi vár romjait látjuk, alatta a település épületei és templomtornya látszanak. Bal szélen, a távolban Görgei és Rüdiger tábornok találkozása jelenik meg. Az előtérben az elkeseredett huszárok csoportja látható: az egyik a kardját töri össze, a másik a lovát lövi le, a harmadik saját maga ellen fordítja a fegyverét, a negyedik fenyegetőzve integet az oroszok felé, előttük két tiszt áll. A kép jobb szélén a honvédek a csapatzászlót csókolják, az előtérben pedig egy letargiába esett katona ül. A kép a katonák érzelmi megnyilvánulásainak katalógusát adja. Az elkeseredés ábrázolása más képen is megjelenik, de csak a fegyverletétel eseményeinek kísérőjeként. A Szilágyi-féle metszet különlegessége, hogy itt a szélsőséges érzelmi reakciók kerülnek előtérbe, ezt teszi a kép fő témájává.   Az ábrázolás népszerűségét mutatja, hogy a fegyverletétel 20. évfordulóján a Vasárnapi Ujság még mindig időszerűnek látja a névtelenül kiadott rajz újraközlését. Sőt 1898-ban a szabadságharc történetét képekben bemutató kiadvány is felveszi a világosi ábrázolások sorába, több másik jelenettel együtt. De hangsúlyozzák, hogy ezek az ábrázolások pontatlanok, mivel nem helyszíni tudósítások, a képzelet szüleményei. Különösen a szélsőséges érzelmi reakciók ábrázolását tartják hiteltelennek.   A múzeumunk gyűjteményében található képóra a Szilágyi-féle metszet vagy 1869-es újraközlése alapján készült, ismeretlen mester alkotása. A téma további érdekessége, hogy a múzeumunkban őrzött képóra mellett egy aukción felbukkant egy másik, szintén a Szilágyi-féle metszet képe alapján készült darab is. A képek lényegi vonásai megegyeznek, de ugyanakkor apró eltéréseket mutatnak mind az előképhez, mind egymáshoz képest. Különböző mester keze munkája a két festmény. Abban a törekvésben viszont megegyeznek, hogy míg a metszeten ábrázolt személyek nem rendelkeznek egyéni vonásokkal, addig a festmények előterében megjelenő főalakok mintha az aradi vértanúk vonásait viselnék.     Felhasznált irodalom: Mészáros Ágnes: Idő-kép zenekísértettel. Jellemző képtémák és ikonográfiájuk a 19. századi képórákon. http://www.centrart.hu/letolt/arsperennis/19Ars_perennis_Meszaros.pdf (Letöltés 2019.09.11.) Szilágyi Sándor: Görgei és fegyverletétele. Egy honvédtiszt naplójából. Pest 1850. Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben, Genf 1865.     Szöveg: Lovas Csilla Fotó: Retkes Tamás Grafika: Vicze László          

• 
•