HÓNAP MŰTÁRGYA   szeptember   Kerámiakulacs   Újkortörténeti tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 2019.15.1. Méretek: magasság: 18,5 cm; szélesség: 16 cm; mélység: 5,5 cm   Kisméretű, öntött mázas, bézs színű kerámiakulacs, amely 2019-ben Mező Józsefné Németh Veronika ajándékaként került a múzeum Újkortörténeti gyűjteményébe. Egyik oldalán egy táncoló, másikon egy pincében üldögélő pár látható. A kerámiát az ajándékozó édesapja, Németh Lajos (1886–1966) készítette fia számára 1938-ban. A kulacs készítésének apropóját az adta, hogy ifjabb Németh Lajos cserkészként részt vett az ebben az évben megrendezésre kerülő 34. Eucharisztikus Világkongresszus budapesti programjain, magával víve apja ez alkalomra készített ajándékát. A Németh családban hosszú idő óta öröklődött a fazekasmesterség. A szekszárdi céhiratokban 1736-ban jelenik meg először egyik felmenőjük, György neve, akit a fazekas dinasztia alapítójának tekinthetünk, a kulacsot készítő Németh Lajos pedig az utolsó családtag volt, aki a mesterséget űzte. Életének utolsó évtizedeiben saját műhelyt már ő sem tartott fenn, főállásban a vízügyben dolgozott, de szabadidejében, majd nyugdíjasként rendszeresen korongolt Steig István mellett. Munkásságát 1955-ben népi iparművész címmel ismerték el. A kulacs szeptemberre való kiválasztásának aktualitását az adta, hogy az eredeti tervek szerint ebben a hónapban adott volna másodszor otthont a magyar főváros az Eucharisztikus Világkongresszusnak. Mára ez az aktualitás elveszett, mivel a járványhelyzet miatt, mint sok más esemény, ez is törlődött a naptárból. 1938-ban azonban szerencsére semmilyen akadályozó tényező nem merült fel, és Budapest – egybehangzó hazai és nemzetközi értékelések szerint – egy nagy sikerű világrendezvény házigazdája lehetett. A világkongresszus célja az Eucharisztia, azaz az Oltáriszentség mélyebb megértése és tiszteletének erősítése volt. Az első rendezvényt 1881-ben Lille-ben tartották, és ezt követően rendszeresen megszervezték, az 1. világháborút követően, 1922-től kétévente, mindig más országot választva helyszínül. A magyar diplomácia kiemelkedő eredményének tekinthetjük, hogy a világkongresszust 1938-ban Budapestre sikerült hozni. A folyamatban fontos előzmény volt 1930-ban a Szent Imre-év megrendezése, ami a világkongresszus főpróbájának is volt tekinthető, s melynek sikere megerősítette Serédi Jusztinián esztergomi érseket és hercegprímást a kongresszus Budapestre hozatalának szándékában Szent István halálának 900. évfordulójához kapcsolva. 1936 novemberében született meg a döntés arról, hogy a rendezés jogát a magyar főváros nyerte el. A katolikus egyház ezt követően a 1937. május 23. és 1938. november 5. közötti időszakra kettős szent évet hirdetett, melynek középpontjában az Eucharisztia, illetve Szent István emléke állt. A világkongresszus számokkal igazolt sikerét jelzi, hogy összesen 27 országból érkeztek magas rangú egyházi személyiségek és zarándokok, köztük a pápai legátussal, Pacelli bíborossal, a későbbi XII. Pius pápával. A Szentszék és a hitleri Németország viszonyát jelzi, hogy Németországból és Ausztriából nem érkezhettek vendégek a rendezvényre. A külföldi látogatók száma közel 30 000, a hazai résztvevőké pedig több mint 550 000 fő volt. Különvonatok sokasága szállította a vidéki érdeklődőket a fővárosba. Tolna megyéből Szekszárdot érintően három járat indult, melyeket filléres zarándokvonatokként hirdetett a helyi újság. Feltételezzük, hogy ifjabb Németh Lajos is ezek egyikével utazhatott Budapestre. A családi emlékezetben arról nem maradt adat, hogy a fiatalember a többnapos programsorozatnak melyik rendezvényén vett részt, vagy hogy esetleg cserkészként rendezői feladatokat is ellátott volna. Az eucharisztikus kongresszus legfőbb helyszíne a Hősök tere volt, ahol a római Szent Péter-bazilika oltárának pontos másolatát építették fel, a hívők számára pedig tribünöket emeltek 140 ezer ülőhely kialakításával, úgy, hogy a leeresztett Városligeti-tó medrébe is padsorokat helyeztek el. A megnyitóünnepséget a Hősök terén tartották május 25-én. A kongresszus első napjának, május 26-ának két kiemelkedő eseménye volt: az egyik a gyermekek és fiatalok tömeges szentáldozása a Hősök terén, a másik az esti, hajós körmenet, amely technikai megoldásaival egyedülállónak számított a korabeli Európában. A rendezők messzemenően kihasználták a város fekvésében rejlő lehetőségeket, a díszvilágosításban pompázó épületek, a királyi vár, az Országház, a Koronázó Főtemplom, valamint az ugyancsak kivilágított Lánchíd látványa felejthetetlen élményt nyújtott minden látogatónak. A május 29-éig tartó kongresszuson a későbbiekben már kisebb szerepet kaptak a látványosságok, nagyobbat a szakmai eszmecserék, illetve a vallási elmélyülésre alkalmat adó események. A kongresszus lezárulta után a szent év első királyunk halálának 900. évfordulójára való emlékezéssel folytatódott, melynek kiemelkedő programja a Szent Jobbot vivő aranyvonat országjáró körútja volt. A vonat Szekszárdra is eljutott, erről részletesen múzeumunk honlapján olvashatnak. http://terkeplap.wmmm.hu/az-aranyvonat-szekszardon   Szöveg: Gaál Zsuzsanna Grafika: Vicze László Fotó: Retkes Tamás   Felhasznált irodalom Balázs Kovács Sándor–Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. Szekszárd 1999. Kosztolányi Tímea: Magyarország a nemzetközi katolicizmus pódiumán: az 1938. évi eucharisztikus világkongresszus. http://ujkor.hu/content/magyarorszag-nemzetkozi-katolicizmus-podiuman-az-1938-evi-eucharisztikus-vilagkongresszus          

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•