HÓNAP MŰTÁRGYA Házaspár fejfái az őcsényi református temetőből Leltári szám: 34.10.13.          34.10.14. Magasság: 73 cm                    73 cm Hosszúság: 18 cm                  17 cm Szélesség: 6 cm                      5 cm A múzeum régi, második világháború előtti néprajzi anyagából megmaradt anyag. Csalog József gyűjtötte az 1930-as években Őcsényben, Andrásfalvy Bertalan leltározta újra. Leírásuk: „Keményfa, téglánykeresztmetszetű oszlop, végén, száron kerek korong, benne vésett csillag. Felirata: ÁLJ MEG VÁNDOR SIROM FELET ÖRÖK ÁLMOM IT PIHENEM VÁROM AZ ITÉLET NAPJÁT TESTEMNEK FELTÁMADÁSÁT BÉKE HAMVAIDRA BOLDOGULT PAPRIKA FERENCZ ÉLT 55 ÉVET MEGHALT 1849 BEN” illetve, „Keményfa téglánykeresztmetszetű oszlop, száron levélforma illetve fordított szív, benne hármas virág, felirata: E SIR UT AZ ÖRÖK ÉLETRE MELYET SZERZET JÉZUS A BENE HIVŐKNEK IT NYUKSZOM KI FÖLDI FÁRATSÁGOM JÉZUSOMBAN VIGASÁGOM BÉKE HAMVAIDRA BOLDOGULT SZUNDI ERZSÉBET ÉLT 65 ÉVET MEGHALT 1868BAN FEBRUÁR 18-ÁN.” Paprika Ferenc Sárpilisen született, házassága révén került Őcsénybe. 1824. február 11-én vette el Szundi Erzsébetet. István nevű fiuk 1826. május 19-én született. Paprika Ferenc 1849. december 6.án halt meg, hirtelen halállal, Szundi Erzsébet 1868. február 17-én halt meg tüdővészben. Mindkettőjüket prédikációval temette Szalacsy János lelkész. Ebből tudható, hogy a módos gazdatársadalomhoz tartoztak, a szegényebbek temetésén a kántortanító végzett szolgálatot énekszóval. A fejfa, fütül való fa, gombfa, kopjafa- több megnevezése létezik, valamikor a református temetők kizárólagos sírjele volt. A katolikusok keresztet használtak a sírjelzésre. Az evangélikusok attól függően milyen többségi vallású környezetben éltek, használták a fejfát és a keresztet is. A ma országosan ismert típusokat a 18. századig lehet nyomon követni a fa romlandósága miatt. Többféle elképzelés él a fejfákkal kapcsolatban, vannak kutatók, akik honfoglalás kori, vagy azt megelőző hagyományelemnek tartják, vannak, akik úgy vélik, hogy az ellenreformáció idején vált a katolikusoktól megkülönböztető jellé. A fejfa temetéskor került a sír fej felőli végéhez. Csalog József szerint a sárközi fejfák emberalakúak voltak, az 1930-as években még talált olyan fejfát melynek a kerek fejvégződése alatt karokra emlékeztető rész is volt. Egyes részeit- a Sárközben is- gyakran meg is nevezték, homloka-feje, nyaka, válla, törzse, dereka, lába, talpa.  Készítőjük a helyi bognár, ács, asztalos, famunkákhoz értő mesterember volt. A fejfára a halott nevét, vagy kezdőbetűit és feliratokat is véstek, gyakran verses formában, melyeket kifestettek. A fejrész formái gyakran az eltemetett nemét is jelképezték. Sok helyen festették magát az egész fejfát. A színnek életkor jelző szerepe volt, a fiatalabbaknak világos színekkel, az időseknek fekete színnel, hasonlóan, mint a koporsók esetében. Vannak tájegységek, ahol sajátos típusok is kialakultak, például a Bereg megyei csónakos fejfák, melyeknek a legtovább maradt fenn a használata és a legismertebbek. A sárközi reformátusságról elmondható, hogy önálló fejfatípust nem alakított ki. Megtalálhatók voltak a Sárközben létezett formák a tolna- és baranyai megyei református temetőkben is. A fejfa mellett sok helyen szúrtak lábfát is a sírok láb felőli részére, ezek azok a rudak voltak, melyeken a koporsót vitték a sírhoz. Jelen fejfa az eredetivel megegyező másolat az őcsényi temetőből, mely az 1934-es Országos Református Kiállításra készülhetett. A kiállítás szervezője dr. Csikesz Sándor egyetemi tanár volt, mely a Vajdahunyadvárban volt megtekinthető 1934. szeptember 30 és október 10. között. A célkitűzés a magyar reformátusság történeti emlékeinek, vallási szokásainak, népikultúrájának, életmódjának, az egyházközségek akkori állapotának a bemutatása volt, tárgyak és fényképek által. A kiállítási anyagok összegyűjtésére helyi szervezőket kértek fel. A sárközi és a környező egyházközségek anyagának gyűjtését Szilágyi Béla őcsényi lelkész, a sárközi lelkészkör elnöke végezte. A helyi anyagok mellett a szekszárdi múzeum néprajzi anyagából is kölcsönöztek tárgyakat. Erre a kiállításra készülhetett ez a fejfa másolat is, mely Budapestről visszakerülve a múzeum gyűjteményébe került. A kiállítással kapcsolatos levelezésben megemlíti többször is a lelkész, hogy készülnek a fejfamásolatok. A válaszlevelekből pedig megtudható, hogy közel 300 fejfa másolatot állítottak ki az ország református temetőiből. A kiállítás a maga nemében páratlan és máig meg nem ismételt alkalom volt, talán a 2009-es Kálvin hagyománya a Duna mentén kiállítás hasonlítható hozzá. Az 1934-es református kiállítás abból a szempontból is jelentős volt, hogy felhívta a figyelmet a református egyházközségek néprajzi, művészettörténeti emlékeire és fellendítette ezeknek a kutatását. A jelenleg is használt őcsényi református temetőt 1779 júniusában nyitották meg. A fejfákat a 19. század közepétől a lakosság gazdagodásával párhuzamosan felváltották először a homokkőből, majd a süttői vörösmészkőből készült sírkövek, az 1880-as évektől a kriptaépítések megindulásával pedig a márványból és gránitból készült obeliszk alakú sírkövek, de nagyon sokáig párhuzamosan jelen volt a fejfa használat is. A különféle verses feliratok alkalmazása a sírköveken is tovább élt. Bocskár Ferenc őcsényi, majd alsónyéki kántortanítónak Utolsó órák címmel vaskos kötete jelent meg halott búcsúztató versekkel, melyben régi fejfákra faragott versek is szerepeltek, a sárközi temetők régi sírkövein tucatjával olvashatjuk ezeket.   Felhasznált irodalom és források Az Őtsényi Reformata Szent Eccelesiában születetteknek és megkereszteltetteknek, meghóltaknak és eltemettettek feljegyzése az 1811-ik esztendő Januárius hónapjának 1ső napjától – Őcsényi Református Egyházközség irattára Csalog József: A sárközi református temetők emberalakú fejfái. In: Néprajzi Értesítő XXXII. Bp. 1940. 381-385. Csapai János: Az Őcsényi Református Egyházközség története (kézirat) Magyar Néprajzi Lexikon 2. Akadémia Kiadó, Bp. 1979. Meghaltak anyakönyve 1860-1910. – Őcsényi Református Egyházközség irattára Iktatott iratok 1934. év, Őcsényi Református Egyházközség irattára Zentai János: Sárközi fejfák WMMM NA 447-77   Szöveg: Csapai János Fotó: Retkes Tamás Grafika: Vicze László        

• 
•