A hónap műtárgya 2021. július Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben XIII. kötete (Magyarország IV. kötet)   WMMM Könyvtári Gyűjtemény Ltsz: IV/689, raktári jelzet: 908 O89     A mű adatai   Kiadás helye, ideje: Budapest, 1896 Kiadó, nyomda: Magyar Királyi Államnyomda Mérete: 27x20 cm Oldalak száma: 600 oldal + XII tábla, 194 fekete-fehér és egy színes képpel Típus: nyomtatott könyvlapok vászonkötésben; a dombornyomással készült címer a fedlapon; kopottas borító     A gyűjteménybe kerülés körülményei A kötet érdekessége, hogy Debrecen szabad királyi város közművelődési könyvtárából került múzeumunk könyvtárába 1977-ben. Ezt támasztja alá az 1917-ből származó debreceni pecsét a könyv belső oldalán, és az előzéklapon található ex libris, mely Toroczkai Oszvald (1884-1951) magyar festő munkája.   A könyvsorozat   Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozat a dualizmus korának (1867-1918) monumentális vállalkozása volt, mely a nagyközönség számára népszerűsítő stílusban mutatta be a soknemzetiségű és soknyelvű birodalom tartományainak, országainak földrajzi, történelmi, néprajzi viszonyait. A sorozat ötletgazdája és kezdeményezője Ferenc József császár fia, Rudolf trónörökös volt. A könyvsorozat 21 kötetben jelent meg 1886 és 1901 között, először 396 darab füzetben, majd ezeket fűzték össze kötetekké. A német nyelvű változat Die österreichisch-ungarische Monarchie in Wort und Bild 24 részben jelent meg 1902-ig. A könyvsorozatnak osztrák és magyar részről is volt szerkesztőbizottsága. Az osztrák rész főszerkesztőjének Joseph von Weilen lovagot, a magyar résznek Jókai Mórt kérte fel Rudolf főherceg. A magyar részek megírásában a kor legjelesebb történészei, tudósai, írói, művészei vettek részt.   Baksay Sándor: Tolnamegye   Múzeumunk számára a sorozat XIII. kötete bír a legnagyobb jelentőséggel. E kötet a Magyarország IV. kötete címet viseli, mely a dunántúli vidékek bemutatását tartalmazza 14 írótól, 20 közleményben, 19 művész által készített 194 rajzzal, köztük egy színes népviseleti képpel. A magyar Millenniumra (1896), a honfoglalás ezeréves ünnepének évében adták ki, mikor a „boldog békeidők” romantikus szemléletét a Monarchián belüli nemzetiségi ellentétek már beárnyékolták. Tolna megye leírása A Mecsek környéke című részben található (p. 267-291.) Somogy és Baranya megye mellett. Ezt a részt Baksay Sándor (1832-1915) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke, író, költő, az MTA tagja írta. A megye nevezetességeit bemutató illusztrációkat a kor híres festői, grafikusai készítették el: Feszty Árpád, Kimnach László és Greguss János, akik mindhárman Morelli Gusztáv, a hazai fametszés legnagyobb mesterének tanítványai voltak. A Tolnamegye című rész röviden a megye földrajzi, gazdasági, kulturális érdekességeit, a nagyobb városok, falvak nevezetességeit, jellegzetességeit mutatja be, mint korabeli útikönyv. A nagyobb földrajzi vagy néprajzi tájegységeket külön tárgyalja, így a Dunaföldvártól Bátáig terjedő részt (pl. Dunaföldvár, Paks, Tolna, Szekszárd, Sárköz), a dombóvári járást (Kapos-Koppány völgyének települései), a Döbrököztől Simontornyáig terjedő részt (több német nemzetiségű településsel), Gyönköt és Bonyhádot, mint német településeket és Lengyel községet (gróf Apponyi Sándor kastélya, Wosinsky Mór ásatásai). Szekszárd leírásában a nevezetességek között a megyeháza, Béri Balogh Ádám fája, a takarékpénztár, az Augusz-féle „tornyos kastély”, a főtéri templom, a selyempete-tenyésztő intézet és szőlőkkel teli domboldalak szerepelnek. A Sárközről, mint külön „faji összetartozandóság”-ról írt Baksay, hiszen viseletük, szokásaik, szójárásuk, vallásuk azonos: „A férfiak fehér szűre, a nők kurta szoknyás viselete, faji szépsége, mézes beszéde” megkülönbözteti őket más népektől. „Tanúlt,  iskolázott, olvasni szerető […] énekes, dalos, kényes, tánczos, könnyen élő nép. […] Messze földön nem találni annyi szép piros embert és annyi szép piros fehércselédet, mint a Sárközségben”. A kötetek kiadásának kifejezetten a népszerűsítés, az egyes népek kultúrájának megismertetése volt a célja, így nem csoda, hogy útikönyv jelleggel, romantikus stílusban íródtak. A leírások a legkirívóbb példákon keresztül, mintegy tipizálva mutatják be az egyes tájakat, népcsoportokat. Ennek ellenére a későbbi korok történészei, etnográfusai is nagy haszonnal forgatták és elemezték e művet.   Felhasznált irodalom  N.: Morelli Gusztáv. Művészet 8 (1909) 3. 187-191. Rácz András: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. https://konyvkultura.kello.hu/kritika/2014/10/monarchia Rudolf – a reményvesztett imádó. Titánia lovagjai I. Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumában 2008. június 5–szeptember 28. Szerk. F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó. Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély Kht. 2008.   Szöveg: Hucker Veronika Fotó: Retkes Tamás          

• 
• 
• 
• 
• 
•