A Hónap Műtárgya szeptember   Barokk breverl Bonyhádról   Régészeti gyűjtemény, gyarapodási napló száma: 2019-352.

Méret: 3×3×0,8 cm.   Rombusz alakú bronz ereklyetartó. A kerete egy darab hosszabb, félköríves bronzlapból hajlított, melynek végei kerek alakúak és egyenesek. Ezen a kerek részen két apró lyuk látható, melyből az alsóban egy apró szegecs van, mely összefogja a keretet a tárgy egyik sarkánál, a felső pedig felfüggesztés céljára szolgál. A keretben vékony bronzlapok találhatóak Jézusra és Máriára utaló ábrázolásokkal. Előlapján kör alakú koszorúban IHS rövidítés olvasható. A H betű vízszintes szárából latin kereszt emelkedik, alatta három darab szög, melyek Jézus kereszthalálára utalnak.

Az IHS betűjel eredetileg Jézus görög nevének rövidítése volt, amelyet kései latin olvasatai különböző jelentésekkel ruháztak fel: Iesus Hominum Salvator (Jézus az emberek megváltója); Jesum Habemus Socium (Jézus a mi társunk). Hátlapján szintén kör alakú koszorúban MRA, Mária rövidítése olvasható, felette Ω jellel, alatta tőrrel átszúrt szívvel. Az Ω a görög ábécé utolsó betűje, vagyis a vég, az öröklét szimbóluma. Az átszúrt szív a gyermeke halálát sirató Szűzanya jelképe. A tárgy belsejében egy kis méretű, vékony, rossz állapotban levő szerves anyag volt. Előlapja sérült. A tárgy Bonyhádon K. Németh András vezetésével végzett terepbejárás és műszeres felderítés alkalmával, 17. századi érmékkel és gyűrűkkel együtt látott napvilágot és került be a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Régészeti gyűjteményébe.

Az ereklyetartók egyik csoportja a főként német nyelvterületről ismert, 17–18. században népszerű úgynevezett oltalomlevél (breverl). A kis ereklyetartók közepébe kis méretű, ritkábban öt, hat, hét vagy leggyakrabban kilenc apró négyzetre osztott papírlapot tesznek. A képek zarándokhelyeket, imaszövegeket, szenteket ábrázolnak, akihez a breverl tulajdonosa áldásért, védelemért folyamodott. Emellett előfordulnak apró amulettek, szerencsét hozó tárgyak, mint keresztek, érmek, Szent Sebestyén nyila, szárított gyógynövények, magok, ásványok, lenyelhető, bélyeg nagyságú szentképek a betegségek, rontások ellen. A tok anyagát és kidolgozását tekintve sokféle lehetett: fémből, bőrből, szövetből készített, nyakba akasztható. Területileg legközelebbi párhuzama kialakítása tekintetében a 2005-ben Tolna városában feltárt barokk temető 74. sírjából került elő, melynek fedlapjai hiányoznak, de ismerünk hasonlót Visegrád belvárosából is. Felirat és ábrázolás tekintetében szintén a tolnai temető 74. sírjában találhatunk párhuzamot.

A csontváz mellkasának bal oldalánál került elő egy csepp alakú bronz ereklyetartó. Homorú kialakítású elő- és hátlapján Ω / MRA = Maria / ♡, valamint egy S és egy T betű látható. A tárgytípus a német földről érkező, saját szokás- és kultuszformával, valamint adománytípusaikkal betelepülő lakosság, valamint az ausztriai, délnémet és svájci területekre kiterjedt barokk kori zarándoklatok révén került Magyarország területére.  

Felhasznált irodalom Horányi Ildikó – Magyar László András: Démoni ragály: a pestis.

Kiállításvezető: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 2007. október 30.–2008. szeptember 3. Budapest 2007. Kováts István:

Templomok és vallásosság a XVIII. századi Visegrádon. Az első visegrádi plébániatemplom és temető a XVIII. században. Magyar Sion Új folyam II (XLIV) (2008) 2. sz. 256–262. Kováts István: 18. századi temető Visegrád központjából. In: Magyar Régészet Online Magazin 2013 ősz, http://www.magyarregeszet.hu/wp-content/uploads/2013/10/Kovats_13O.pdf Németh András: Hódoltság kori gyűrűöntőműhely leletei Bonyhád-Óhegyről. Kézirat 2020. Ódor János Gábor – Vindus Melinda: Középkori kápolna és 16–18. századi temető Tolnáról. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum Évkönyve XLI (2019) 175–228. S. Lackovits Emőke: Egy 18. századi oltalomlevél, azaz a breverl. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden 2009. október 1–3. Szerk. Pilipkó Erzsébet. Veszprém 2013, 463–480. Tüskés Gábor – Knapp Éva: Osztrák–magyar interetnikus kapcsolatok a barokk kori zarándoklatok tükrében. Századok 125 (1991) 527–576.   Szöveg: Vindus Melinda Fotó: Retkes Tamás