A hónap műtárgya

Agancsból faragott csizma a regölyi pannon tumulusból

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: Ö 2012.9.1. Méret: hosszúsága: 10,1 cm; szélessége a lábfejnél: 6,2 cm, a száránál: 2,9 cm; vastagsága: 2,4 cm Lelőhely: Regöly-Strupka-Magyar birtok   „… az Isztroszon túl egyetlen nép lakik, a méd viseletben járó szigünnák.” (Hérodotosz V.9.)   Cziráki Viktor már gyerekkorától gyűjtötte Regölyben, a Strupka-Magyar házaspár Kölcsey utca 34. szám alatti házának udvarán álló halom ólakkal, pincével bolygatott rétegeiből kipergő szkíta kori régészeti leleteket. A tumulus feltárásának megkezdésekor gyűjteményét a szekszárdi múzeumnak ajándékozta. Az általa talált, szarvasagancsból faragott kis csizma alakú tárgytöredéknek a halom rétegeinek bontása során előkerült a szárrészből hiányzó darabja is, ezért a szórványnak tekinthető tárgyak közül az RHQ9 réteg zárt anyagához soroltuk át (RAQ9.1.). A csizmafaragvány orra hegyes, felfelé kunkorodó, amit a lábfej középvonaláról V alakban lefutó vésett díszítés is kiemel. A szár rész alsó felén V alakú vonaldíszek, felette párhuzamos vonalak, illetve hálóminta van, a szár teteje átfúrt.

A lelet három darabból ragasztott, a Kr. e. 7. század második felére keltezhető. A csizmadarabbal együtt gyűjtött tárgyak között egészen sajátos egy másik faragvány története is. A ferde- és körbefutó kannelúra-köteggel díszített csonthengerbe az egykor a telken lakó férfiember másodlagosan szőrt dugott, és borotvapamacsnak használta. Az elnéptelenedett házban a rag alól került elő. További, hasonló technikával díszített faragványok töredékei is szép számban vannak az anyagban. Mindezek teljesen egyedülálló leletek a Kárpát-medencében, mint a ferdén, szélesen kannelúrázott töredékek, köztük az egyik 4 cm hosszú, 1,5 cm széles félhengeres tárgy részlete, valamint a pikkelypáncélzat alsó díszítősorához tartozó, geometrikus díszítésű, trapéz alakú lemez is. Egy vékony falú, egész felületén nagyon finom geometrikus mintákkal díszített tárgyon pedig különösen jól látható a piros színű festés nyoma. A faragványok mintegy harmada pontkörös díszítésű. A korabeli ábrázolásokon jól látható, hogy a puha bőrből varrt, felfelé kunkorodó orrú csizma az ókori Keleten és a sztyeppén a szkítáknál is széles körben elterjedt. A regölyi pannon tumulus feltárása során további szarvasagancsból készített votív csizmafaragvány is előkerült, melyen szintén jól megfigyelhető az egykori viselet: mindkét esetben olyan ballábas faragvány került elő, amelyen puha bőrből varrt, felkunkorodó orrú csizma látható.

Ezek ábrázolása jól ismert az észak-pontuszi térség szkíta kori ezüstedényeiről, de Kis-Ázsia domborműveiről is. Azonban a regölyi leletek egyik fő jellegzetessége az, hogy bár többségükben egyértelműen keleti eredetűek és szkíta koriak, nem köthetők közvetlenül a szkíta kultúrkörhöz. Jól látható ez a csizmafaragványok és a többi tárgy alapján is, melyeknél az apró részletek megfigyelése jól mutatja, hogy a díszítésüket nem a szkíta leletekhez hasonlóan karcolták vagy késsel vágták az anyagba, hanem azokat speciális eszközökkel, jól felszerelt műhelyekben készítették. Ilyen, az íjas esztergához hasonló módon működtetett, a mai marógépekhez hasonló technológiát ebben az időszakban csak az ókori Keleten és az etruszkoknál használtak. Nem véletlen, hogy a regölyi tárgyak legjobb párhuzamai is éppen ezeken a területeken találhatók. Az Itáliában például a hasonló módon készített és díszített csonttöredékek a Bologna környéki, Kr. e. 8/7. század fordulójára keltezhető sírokból kerültek elő. A földrajzi közelség miatt logikus lenne a regölyi töredékek eredetét is ebben az irányban keresni, azonban az időbeli eltérés miatt csak közvetett, közös gyökerekre visszavezethető kapcsolatokról lehet szó. Az a népesség, amely a regölyi votív csizmafaragványokat, az ahhoz hasonló technikával készített tárgyakat magával hozta a Dél-Dunántúlra, történeti forrásokkal is alátámaszthatóan, hozzánk közvetlenül az ókori Keletről érkezett, s szokásait megőrizve, itt is perzsa módra öltözködött.   Szabó Géza