A hónap műtárgya

Vas Gereben: A régi jó idők (1855) A 200 éve született Vas Gereben emlékére.

WMMM Irodalmi Gyűjtemény Ltsz: 827, raktári jelzet: V53.

A kiállított könyv adatai: Kiadás helye, ideje: Budapest, 1886 Kiadó: Franklin Társulat, 4. kiadás Mérete: 20x15 cm Oldalak száma: 492, számos fekete-fehér szövegközi és néhány egész oldalas illusztrációval Típus: nyomtatott könyvlapok; aranyozott gerincű kiadói egészvászon-kötés; a borítón dombornyomás; állapota kopottas Teljes cím: Vas Gereben összes munkái. Képes kiadás. I. kötet.

A szerzőről Vas Gereben Petőfi és Madách kortársaként 200 éve, 1823 áprilisában született Radankovics (Radákovits) József néven a Tolna vármegyei Fürgeden. Az urasági gazdatiszt jogásznak álló fia az 1848–49-es szabadságharc idején a magyar kormány megbízásából szerkesztette a Nép Barátja című, nagy példányszámú, propagandisztikus hetilapot, ahol egy ideig Arany János volt a társszerkesztő. Később börtönbe került, ezután felhagyott az ügyvédi pályával és egészen az irodalomnak szentelte magát. 1868 januárjában, Bécsben halt meg. A 19. század második felében az ország egyik legolvasottabb, legnépszerűbb írója volt. Írói álneve Harapófogó Dániel, illetve Vas Gereben. Utóbbit a csípős, gúnyos, élcelődő humora miatt kapta. A gereben fésűforma „goromba” mezőgazdasági eszköz, mellyel a növényi rostokat (pl. kenderét) kényszerítik rendre. Ha a gereben vasból készül, még „gorombább”. A társaságok kedvelt alakja, de nyughatatlan természete miatt sokat költözött: szertelenül élt és úgy is írt. Anyagi gondjai a siker ellenére egész életén át követték. Az 1850-es évektől az elbeszélések, adomák, anekdoták mellett már a regények, regényes korrajzok kerültek nála előtérbe. Termékeny író, aki húsz év alatt huszonegy önálló kötetet adott ki.

A kötetről Vas Gereben első regénye 1855-ben jelent meg Régi jó idők címmel, mely nagy sikert aratott. A Hónap műtárgyaként választott kötet a Vas Gereben összes munkái sorozat 1. kötete, mely az 1886–1900 között kiadott 12 kötetes díszkiadás első része. A címlap melletti oldalon Vas Gereben aláírása és portréja látható, melyet Theodor Mayerhofer (1855–1941) osztrák származású festő, illusztrátor készített az íróról. A regény 49 fejezetből áll (minden fejezet külön címet kapott), illetve a végén négy oldal betoldás található, mely a Franklin Társulat kiadásában Budapesten megjelent köteteket sorolja fel. A szöveget számos fekete-fehér szövegközi és néhány egész oldalas, Gyulay László (1843–1911) festőművész, grafikus által készített rajz szakítja meg. A regény cselekményének korszaka a napóleoni háborúk és az 1848-as forradalom közötti időszakot öleli fel. E korszak Magyarországát és annak társadalmi rétegeit mutatja be az író humorral és élcelődéssel, a korrajz és a fikció határvonalán mozogva. A cselekmény szinte mozaikszerű, a fő- és mellékszálak váltogatják egymást, az élőbeszéd közvetlensége váltja a leíró részeket. Vezérmotívum a majoresco (az elsőszülött fiúgyermek) története, egy magyar mágnás, ki külföldön nevelkedik, idegen emberekre bízza birtokait, akik lassan a „romlás szélére juttatják”. E történettel párhuzamosan halad több mellékszál, egy-egy regényalakkal: Szántay Sándor, a törekvő köznemes; Pista, a huszár; Jakab, a zsidó stb. A régi idők utáni nosztalgia, a régi erkölcsök és szokások fontossága mellett megjelennek a szabadelvűség és a haladás eszméi is a történetben a nemességtől kezdve az alsóbb néprétegekig.

Vas Gereben kultusza Tolna vármegyében Vas Gereben jól mérte fel, illetve szándékosan kereste és kiszolgálta olvasói elvárásait. A 20. század folyamán az irodalmi ízlés átalakulása és a társadalmi változások miatt a korábbi népszerűsége megkopott, bár szülőföldjén még voltak kezdeményezések kultuszának megtartására. Vas Gereben több kötetében is kiemeli Fürged és Tamási környékét, így a Nagy idők, nagy emberek (1856) című regényében a tamási erdőt, vagy a Tekintetes urak (1864) című írásában Ozorát és Tamásit. 1904-ben a fürgedi szülőházán emléktáblát állított az Országos Irodalmi Szövetség és a székesfehérvári Vörösmarty-kör. 1909-ben Tamásiban Vas Gereben-emléktáblát helyeztek el a vadaskert régi tölgyfájára. Születésének 100 éves évfordulóján, 1923-ban nagyszabású ünnepségeket tartottak Fürgeden és Tamásiban. Kultusza a második világháború után leáldozott és csak az 1980-as években éledt újjá, mikor 1983-ban újra felavatták emléktábláját Tamásiban. 1995-ben Tamásiban cserkészcsapat, 2003-ban iskolaszövetség vette fel a nevét. 1998-ban Fürgeden felállították Nagy Benedek Vas Gereben-szobrát a községháza előtt. 

Felhasznált irodalom   Barabás Ábel: Vas Gereben. Budapest, 1903 Németh András: Vas Gereben kultusza. Tamási Kalendárium 2012 (2012) 193–195. Nagy Péter: Egy derék honfi emlékkoszorúja (Vas Gerebenről). Irodalomtörténeti Közlemények 100 (1996) 1–2. sz. 145–160. Schweitzer Gábor: „… a jurátus-fészek mindig a kávéház volt”. Vas Gereben emlékezete. In: Iustitia mesél. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből. Szerk. Fekete Balázs – H. Szilágyi István – Nagy Tamás. Budapest, 2013. 11–19.  Vas Gereben (1823–1868). In: Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka (https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/index.htm)  

Szöveg: Hucker Veronika

Fotó: Retkes Tamás