2022 végén kezdődött az 1734 és 1742 között épült tamási barokk plébániatemplom felújítása. Mivel helyén a középkorban is templom állt, ezért a padló – a padok alatt padlótégla, a többi helyen pedig 1785-ben lerakott kőlapok – felszedése régészeti szakfelügyelet mellett zajlott (1. kép) a templomhajóban.

Már a padok kihordása után látható volt, hogy az északi oldalon a padlótéglák egy helyen megsüllyedtek (2. kép), felszedésük után pedig kirajzolódott egy sír laza betöltésű foltja (3. kép. A sírt rétegtani helyzete alapján – kiásását az 1734-ben építeni kezdett barokk templom padlója alatt húzódó, de a középkori padló feletti elhelyezkedő rétegből indították – elsőre török korinak vagy 18. század elejinek gondoltuk. Korabeli feljegyzésekből egyetlen adatunk van a templomba történő temetkezésről: a török hódoltság utáni Tamási első plébánosát, Győri Mátyást a plébánia 1719-es újraalapítása után a középkori templom romjain részben fából épített templomban temették el 1725-ben. Ez az épület is a mai, barokk templom helyén állt, de csak 15 évig, mert 1734-ben megkezdődött a mai templom építése (tehát ugyanazon a helyen ma lényegében a harmadik templom található).

Győri Mátyás életrajzát Brüsztle József 19. század végi egyházmegye-történetéből ismerjük. A későbbi tamási plébános mint győri papnövendék a Pázmáneum nevű bécsi papnevelő intézetben is tanult. 1706-ban a Hont megyei Kisgyarmat plébániáját vezette. 1712-ben Pécsen tűnt fel, de nem tudjuk, időközben mit csinált. 1719. áprilisban elnyerte az újonnan alapított tamási plébániát, nemsokára pedig alesperes lett. Az 1722-es egyházlátogatási jegyzőkönyv azt írja róla, hogy (Papp István későbbi esperes fordításában) „úgy a hit tanításában, az egyházi funkciók végzésében, mint a papi életben és az egyházi fegyelem törvényeinek betartásában” példásan járt el. A tamási anyakönyv vezetésének megkezdése is az ő nevéhez fűződik. Neki köszönhető, hogy a török hódoltság után a középkori plébániatemplom maradványain új templomot építettek, amelynek védőszentje Szent Mária Magdolna volt. Győri Mátyás Tamásiban halt meg 1725. október 14-én, 56 éves korában. Végrendeletében ezüstkelyhét a templomra, nem kevés könyvét pedig a plébániára hagyta. Érdekesség, hogy amikor 1819-ben a tamási hívek megünnepelték a plébánia alapításának centenáriumát, akkor Győri Mátyás egyik kései rokona, Győri Imre vásárosdombói plébános tartotta az ünnepi misét.

A temetkezés feltárásának kezdetén kiderült, hogy a sír már valamikor régen megsüllyedt, mert négy, habarcsba rakott padlótéglával egyenlítették ki a gödör felső részének megrokkanását (4. kép). A téglák alatti habarcsból 1812-es krajcár került elő, tehát az 1725-ben ásott sír már egy évszázaddal később látványosan megsüllyedhetett. A sírgödör egyik sarkán félkör alakú, valószínűleg tudatosan kialakított kiugrást találtunk, ami lejjebb egy kis padkába ment át: talán a sírásók készítették lépcső gyanánt. (Itt érdemes megemlíteni, hogy a sír falának kemény földjében jól kivehetők voltak a 18. századi szerszámok lenyomatai is.)

A sírgödör földjéből egyebek mellett III. Károly (1711–1740) denár címletű, évszám nélküli pénzérméje került elő (5. kép), igazolva, hogy a sírt a 18. század elején ásták. A gödör falában 20 cm mélyen két, jól elkülönülő, pár centiméter vastag habarcsos járószintet lehetett megfigyelni (6. kép), amelyeket a sír kiásásakor átvágtak: ezek a középkori plébániatemplom padlói voltak. 180 cm-es mélységben kirajzolódott a koporsó fedelének fakorhadéka (7. kép). A sírgödör bontásával lefelé haladva a középkori templom belsejébe eltemetett két sír maradványát, a gödör falából kilógó csontjait is meg tudtuk figyelni, amelyeket szintén az 1725-ös temetkezéssel bolygattak meg.

Mivel Győri Mátyás nyugvóhelye nem régészeti korú (azaz 1711-nél későbbi), és az egyházközség részéről is felmerült annak igénye, hogy a maradványokat ne bolygassuk, ezért a sírgödröt dokumentálás után visszatemettük. A kutatás a tamási katolikus közösséget is megmozgatta, mert elhatározták, hogy első újkori plébánosuk emlékének a felújított templom falán emléktáblával adóznak majd.

K. Németh András

Felhasznált irodalom

Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis Quinque-Ecclesiensis IV. Quinque-Ecclesiis 1880.

Gőzsy Zoltán – Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben. Századok 143 (2009) 5. sz. 1123–1161.

Papp István: A Tamási járás évszázadai. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Torma István. Tamási 2000.

Tolna Vármegyéből. Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1819. Pünkösd hava (május) 22. 41. sz. 322–323.