A hónap műtárgya

2025. május

Jósa András: Barangolás Németországba és visszaemlékezések

Könyvtári gyűjtemény

Ltsz: IV/374, raktári jelzet: 914 J76

A mű adatai

Kiadás helye, ideje: Nyíregyháza, 1906

Kiadó, nyomda: Jóba Elek könyvnyomdája

Mérete: 23×16 cm

Oldalak száma: 181 p., nyomtatott könyvlapok

A dedikált kötet Wosinsky Mór (1854–1907) római katolikus plébános, régész, a szekszárdi múzeum alapítójának könyvtárából származik, melyet a nyíregyházi múzeum alapítója, az orvos, régész Jósa András (1834–1918) ajándékozott neki 1906. április 14-én tisztelete jeléül. A könyv ezután valószínűleg a Szekszárdi Katolikus Olvasókör könyvtárába került, erről tanúskodik a könyv elején található pecsét. Egy ceruzás bejegyzés szerint 1923. április 22-én már Polgár Elek tulajdonában volt, innen a múzeumba került, ahol most a könyvtár leltárjában szerepel.

Wosinsky és Jósa a századforduló polihisztorai, a magyar múzeumalapítás hőskorának kiemelkedő személyiségei voltak. Jósa Szabolcs vármegye tiszti főorvosaként megszervezte és modernizálta a vármegye egészségügyét. Jelentős az egészségügyi, régészeti, közírói munkássága. Magánemberként jókedélyű ezermester, feltaláló, színész, rendező, díszletfestő, hangszerkészítő, fotográfus volt. Már fiatal korától érdekelte a régészet. 1868-ban Rómer Flórissal és báró Vécsey József főispánnal végezte első ásatásait Geszteréden. Ezen felbuzdulva alakult meg a Szabolcs Vármegyei Régészeti Egyesület, melynek elnöke is lett. Nyugdíjazása után különösen sok időt szentelt a régészeti feltárásokra, a tudományos feldolgozó munkákra, a múzeumi gyűjtemények gyarapítására. A honfoglalás kora és a bronzkor érdekelte legjobban. A leletek mennyiségének növekedése egy állandó múzeum létrehozására ösztönözte. 1899-ben a nyíregyházi vármegyeháza termeiben nyitotta meg első régészeti kiállítását.

Jósa korának szaktekintélyeivel állandó kapcsolatot tartott fent. Orvosi eljárásokat és régészeti, technikai újdonságokat tanulmányozott külföldön, számos utazást tett Európában (Németország, Ausztria, Svájc, Olaszország, Erdély, Párizs, London). Tanulmányútjai során európai és magyarországi múzeumokat is felkeresett tapasztalatcsere szándékával. Szakmai kapcsolatba került Wosinsky Mórral is, akit 1901-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége régészeti felügyelőjévé neveztek ki. Wosinsky papi teendői mellett, sokszor szabadidejében végezte ezt a feladatot. Miután Szekszárdon sok fáradozás után megalapította a múzeumot, kellő tapasztalattal és rátermettséggel rendelkezett a régészet és múzeumszervezés területén, sorra látogatta az országban a vidéki múzeumokat, ahol ellenőrzött, tanácsokat adott, bemutató ásatásokat végzett. Így járt Jósa Andrásnál is Nyíregyházán, a készülő múzeumban. Jósa nagy tisztelettel tekintett Wosinskyra és a szekszárdi „mintamúzeumra”, így 1903 áprilisában öt nap alatt hat másik dunántúli múzeum mellett felkereste Wosinskyt a szekszárdi múzeumban, ahol egy teljes napot töltött el. Az itt átélt tapasztalatait Jósa a Nyírvidék című hetilap hasábjain írta meg Görömbey Péter főesperes barátjának. A látogatás egyik fő célja a múzeum berendezésének megtekintése volt, ahol „az ember nem csak bámul, hanem tanul is”. Jósa csodálta a példás nyilvántartást és a régészeti gyűjtemény mellett létrehozott iparművészeti, néprajzi, természetrajzi, könyvtári gyűjteményt is.

A belföldi múzeumok után három héten át a német múzeumokat kereste fel (Regensburg, Nürnberg, Würzburg, Aschaffenburg, Hanau, Frankfurt am Main, Mainz, Heidelberg, Karlsruhe, Stuttgart, Ulm, Augsburg, München). Ezekből az élményekből született meg 1906-ban a Barangolások Németországba és visszaemlékezések című kötete, melyet Nyíregyházán, Jóba Elek nyomdájában adtak ki. Jósa szenvedélyes cikkíró volt, először a Nyírvidék hasábjain jelent meg folytatásokban a szöveg 1904 és 1906 között. A kötet útirajz, de egyben színes emlékképek, élőképek sorozata a saját gyermek- és felnőttkorának élményeiből. Önvallomás, de egyben a német nép lélek- és jellemrajza is. Utazásának eredeti célja a német múzeumok szakszerű berendezésének tanulmányozása volt az ősrégészeti gyűjteményekre fókuszálva, illetve, hogy a múzeumokban megtalálja a hasonlóságot azokhoz a leletekhez, amelyeket a nyíri hazájában kiásott. Ezek mellett sok más tapasztalattal is gazdagodott a mindennapi élet minőségi jelenségeiben, pl. Nürnbergben tapasztalta a játékipar fejlettségét, Mainzban a tárgyakról készült gipszmásolatok sokaságát, Regensburgban a sörözők minőségét. A külföldön szerzett tapasztalatokat később saját múzeumának fejlesztésére is felhasználta.

Wosinsky Mórhoz hasonlóan ma Jósa András emlékét is köztisztelet övezi. A nyíregyházi vármegyei hatókörű múzeum mellett a kórház is a nevét viseli.

Felhasznált irodalom

Egy nyíri tudós és polgár, Dr. Jósa András. Szerk. Istvánovits Eszter. Nyíregyháza 2009.

Felvinczi Takáts Zoltán: Jósa Andrásról. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve I (1958) [1960] 250–257.

Jósa András (1834–1918) irodalmi munkássága. Összeáll. Csallány Dezső. Budapest 1958. (A Jósa András Múzeum kiadványai 1.)

Jósa András régészeti és múzeumi vonatkozású hírlapi cikkei (1901–1907). Budapest 1968. (A Jósa András Múzeum kiadványai 5.)

Jósa Jolán: Dr. Jósa András (1834–1918) és elődei. Miskolc 1934.

Margócsy József: A civil Jósa. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve XLIV (2002) 363–382.

Muzeumunk érdekében. Tolnamegyei Közlöny 1903. április 30. (XXXI. évf. 18. sz.) 2.

Wosinsky Mór „…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…”, 1854–1907. Szerk. Gaál Attila. Szekszárd 2005.