Mesélnek a tolnai erdők 3.

Középkori templommaradványok a Gyulaji-erdőben

A Gyulaji-erdő területén ma hét település határa osztozik, a török hódoltság előtt azonban legalább 13 önálló falu állt a területén. A középkorban a településhálózat a mainál jóval sűrűbb volt, a falvak lakossága és határa pedig kisebb, mint napjainkban.

Az említett települések közül négy: Biród, Dorog, Kospa és Tah is rendelkezett templommal, egy további településen, Tőlön pedig szerzetesház állt (erről később önálló bejegyzésben lesz majd szó). A felsoroltak közül ma már csak Biród és Kospa (Kosba alakban) nevét őrzi egy-egy erdőrész, Dorog és Tah viszont nyomtalanul elpusztult, nevük is feledésbe merült.

A téglából épült templomokon kívül rendszerint nem volt egyéb, szilárd anyagú épület a falvakban. A templom(rom)ok pusztulásuk után akár évszázadokkal is dacolhattak az időjárással és a természettel, így a 19. században kibontakozó helyismereti irodalom, majd a század végén meginduló régészeti kutatások idején is gyakran még látható maradványokkal rendelkeztek.

Biród és Kospa templomának romjait a 18–19. században több leírás is megörökítette, helyükön ma is látványosnak mondható kiemelkedések, földdel borított falomladékok láthatók, amelyekből részben alaprajzuk is kikövetkeztethető.

Legtöbb adatunk Kospa templomáról van. A feljegyzések szerint 1722-ben tornyának a harmadrésze még állt, 1800 körül tégláit pincék építéséhez hordták el, 1830-ra pedig eltűntek az épület felszíni nyomai. Helyét Torma István azonosította az 1970-es években. Az omladék egy kb. 18 méter hosszú, 8 méter széles, nyugati oldalán toronnyal, keleti végén félkörös záródású szentéllyel ellátott épületet rajzol ki, körülötte a téglából épült körítőfal is megfigyelhető.

Tah falu a középkori oklevelek földrajzi adatai alapján a mai Gyulajtól északra állt. A 19. század végén még emlegették a romjait, de a 20. század első felében falai már nem látszottak, tégláit állítólag az óbiródi erdészház építésénél használták fel.

A középkori Biród (amelyet 1357-ben Egyházasbiródként is említettek) templomát 2000-ben sikerült megtalálni, egy új erdőtelepítésben, ahol csak a megbolygatott falak sűrű törmeléke jelezte az épület helyét. Dorog templomának helyét egy régi térkép alapján csak nemrég azonosítottuk terepen.

Ezek az épületmaradványok páratlan kincsek, hiszen elpusztult középkori templomaink többségének területe ma szántóföldi művelés alatt áll, ahol a munkagépek előbb-utóbb elpusztítják a földben rejlő falmaradványokat, míg az erdőkben fekvő épületek alapfalai bolygatatlanul maradhatnak a következő nemzedékekre.

K. Németh András