Mesélnek a tolnai erdők 5.

A középkori Től falu prépostságának maradványai

A mai Gyulaji-erdő területe a török hódoltság előtt sűrűn lakott volt, egymástól két-három kilométerenként kisebb falvak sorakoztak a vízfolyások mentén. Négy településnek temploma is volt, az egyik faluban pedig szerzetesi közösség is megtelepedett.

Től falu nevét a természeti környezetről nyerte: a ’től’ szó tölgyet jelent, tájnyelvi formában ma is használatos. A településen a Szent Ágoston szerzetesi reguláját követő kanonokok közössége telepedett meg, számukra 1268 előtt a közeli Kecsel faluba (amely valószínűleg a mai Kocsola előzménye volt) való nemesek alapítottak prépostságot Szent Imre tiszteletére. A 14–16. századból a monostorról csak néhány írásos adat maradt fenn, prépostja főleg különböző környékbeli birtokügyekben szerepelt, de a rendház belső életéről nem maradt feljegyzés. Utoljára egy 1543-as adójegyzék említi, valószínűleg ekkortájt hagyták el a szerzetesek a török hódítás miatt. A hódoltság alatti sorsáról nem tudunk, a magára hagyott templom és szerzetesház lassanként összedőlt és benőtte az erdő.

Az épület maradványaira vonatkozó legkorábbi adatunk 1784-ből való, amikor Magyarország első katonai felmérése idején a Gyulaji-erdő egy nagyobb tisztásán romokat tüntettek fel, minden magyarázat nélkül. Bregovics Pál tamási plébános feljegyzése szerint 1827-ben a monostor romjai még látszottak, körülötte sokféle gyümölcsfa, egész szilvás nyomaival. A legrészletesebb beszámoló 1864-ből, a nagykónyi elöljáróságtól származik, akik megemlékeztek a „vörös barátok” „klastromának”, temetkezőhelyének, sőt, a kert kerítésének ekkor még látható helyéről, és megemlítették, hogy helybeli idős emberek gyermekkorukban, tehát 1800 körül még ettek a monostor környékén nőtt gyümölcsfák terméséből. 1866-ban Rómer Flóris, a magyar régészettudomány egyik első jelentős személyisége is felkereste a lelőhelyet és megörökítette az egyetlen, akkor még fennálló falsarok alaprajzát is. Papp István tamási esperes-plébános a 20. század közepe táján egy 30×40 méter nagyságú területen talált épülettörmeléket, a monostor dombjának északi oldalában pedig – ma is látható – beomlott pincéket figyelt meg. A régi feljegyzések alapján az épület pontos helyét 1997-ben azonosítottuk, a maradványokat Romhányi Beatrix és az ELTE régészhallgatói mérték fel.

Az egykori prépostságnak helyet adó dombot ma is Templomdombnak hívják. A dombtetőn felmenő falak már nincsenek, csak az egykori helyiségek belső tereire utaló, téglatörmelékkel borított mélyedések figyelhetők meg. A felszíni nyomok alapján egy kisebb, kelet–nyugati tájolású templom állhatott itt, amelyhez csak egy rövid kolostorszárny csatlakozott. A domb tövében, a patak partján a monostor körül létezett falu helyét középkori kerámiatöredékek jelzik. A szántóföldi művelésnek kitett épületmaradványokhoz képest viszonylag jó állapotban megmaradt tőli prépostság maradványait egyszer talán feltárják, és többet is megtudunk történetéről.

K. Németh András