Szőlőmetsző kés a középkori Kis-Bat falu területéről

Régészeti gyűjtemény, leltári szám: 2025.47. 1.

Méret: szélesség: 16 cm, magasság: 32 cm

Szekszárd nyugati határában az utóbbi évek szisztematikus terepbejárásainak köszönhetően egy 14–16. századi falu nyomaira bukkantunk a városhoz tartozó Sötét- és Fazekas-völgyben. A völgyekben a falu ház- és pincehelyei kerültek elő, ezek ugyanis szabad szemmel is láthatóak a bolygatatlan erdei talajviszonyoknak köszönhetően, kirajzolva a falu magjának és a hozzá tartozó tanyáknak a hálózatát. A Fazekas-völgyben található Haramia-forrástól északra lévő tisztáson, annak szélén a házhelyekről néhány 14. századi érmén kívül számos 15. századi és még több 16. századi érem került begyűjtésre, néhány 17. századi érmével záródva. Itt a házhelyek sorokat, utcákat alkotnak, melyeket a mélyutak kötnek össze. A tisztás tágabb környezetében található terepi jelenségek környékén leginkább 16. századi éremanyagot találtunk. Az objektumoknál középkori vaseszközök, patkók, szőlőmetsző kések, sarlók stb. kerültek elő. A tisztás szélétől nem messzire, keleti irányban egy középkori mélyút szélén található a 22. számú házhely, melynél a nagyobb mennyiségben talált fémtárgyak között egy szőlőmetsző kés is volt. A házat az ott begyűjtött 14 érem alapján a 16. századra lehet keltezni. Habsburg Ferdinánd (1526–1564), Habsburg Miksa (1564–1576) denárjai mellett III. Zsigmond lengyel király 1595-ös évben vert garasa és Habsburg Rudolf (1576–1608) hamis dénárja alapján a házat, pincét a 16. század legutolsó évtizedéig használták, a szőlőmetsző kés is ekkor kerülhetett a földbe, tehát a század végén még használatban volt.

Maga a tárgy egysarkos, előreívelő pengéjű és nagyméretű baltával (6 cm) rendelkező szőlőmetsző, kacorkés. A fej közepén mesterjegy látható: két „C” betű egymásnak háttal fordítva, végeiken virágmotívummal. A hosszúra nyújtott nyéltüske átmetszete téglalap alakú, a vége visszahajlított. Ez a formatípus az Árpád-korban jelent meg, és még a török korban is használatban volt. Ezt a típust gyakran tartják rómainak, igazolandó a római szőlőkultúra kontinuitását, de ez téves nézet, mert ezeknek a szőlőmetsző késeknek a legjobb külföldi analógiái a középkori francia területekről ismertek, a római koriak teljesen más alakúak, keskenyebbek és kevésbé íveltebbek, baltakiképzésük is más formájú. A néprajzi anyagban található szőlőmetsző kések közül a Balaton-vidéki metszőkésekhez hasonlít leginkább a fazekas-völgyi darab, nem véletlen, hogy a legjobb középkori párhuzamai Fonyódról, az Alsóvár területéről, Alsódörgicséről és Nagyvázsonyból kerültek elő.

K. Tóth Gábor

Felhasznált irodalom

B. Wellisch Márta: Középkori lakóházak az alsódörgicsei templomnál. Castrum 8 (2008/2) 49–65.

Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig I–II. Zalaegerszeg 1982. (Zalai Gyűjtemény 19.)

Szabados Ákos: Fémleletek a fonyódi Alsóvár területéről. In: A Fiatal Középkoros Régészek VIII. Konferenciájának tanulmánykötete. Szerk. Ringer István. Sátoraljaújhely 2018, 267–288.

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2. A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 29 (2019) 197–248.

Fotók: ©Retkes Tamás