Magyar Tudomány Ünnepe 2025

11.

III. Béla rézpénzeinek utóéletéről tartott előadást Czövek Attila, a szekszárdi múzeum régésze a Magyar Tudomány Ünnepén a Wosinsky Mór Múzeumban.

III. (Nagy) Béla magyar király (1172-1196) nemcsak fizikai adottságai, lovagi termete miatt kapta a „Nagy” jelzőt, hanem a közel negyedszázados uralkodásának eredményei miatt is. Bátyjának és elődjének, III. Istvánnak a Keletrómai Birodalommal való háborúskodását lezáró békekötése révén egyfajta „biztosítékként” került a bizánci udvarba, I. Manuél császár mellé, ahol csaknem megörökölte a trónt.

Végül bátyja halála után, közel tíz év után hazatérve, koronázása után egy sor modernizáló intézkedést vezetett be, amelyek gazdaságilag, politikailag és katonailag is megerősítették Magyarországot. Ezek sorába tartozik a bizánci mintát követő pénzreformja, amelynek részeként értékálló ezüstdénárt és mellé rézből váltópénzt veretett. A két, igen jellegzetes típusú (az ún. „máriás” és a „kufikus”) rézpénzek viszont hamar elértéktelenedtek és kiestek a pénzforgalomból. Ezt követően azonban többféle módon átalakítva (kilyukasztva, ketté hajtva, kúposra, vagy hengeresre összetekerve) használta a lakosság, amiből igen jelentős számú példány került eddig elő a Duna mentén. A rézpénzek ilyetén való utóéletéről, lehetséges másodlagos funkciójukról a jövő évi múzeumi évkönyvben olvashatnak további részleteket.

Czövek Attila: régész-főmuzeológus, osztályvezető magyar-történelem tanári, majd régészet szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Tíz évet tanított a szegedi Deák Ferenc Ginmnáziumban, 2006-tól dolgozik a Wosinsky Mór Múzeumban. Kezdetben elsősorban a kelta és a római kori régészettel foglalkozott, később gyakorló megyei régészként már egyéb korok is az érdeklődési körébe kerültek. Jelenleg a Duna menti területek intenzívebb kutatásával foglalkozik, ahol a bronzkortól, a római limesen át, az Árpád-kori topográfia és az 1686-os török ellenes harcok jelentik a vizsgálódásai fókuszpontjait.

Fotó: @Retkes Tamás