Vegyesmázas kályha oromdísze az ozorai várkastélyból

A csempék fehérre égő agyagból készültek, hátoldalukon gyakran kereszt alakú bekarcolás, vésés figyelhető meg. Két töredéken a zöld színű, csúcsíves részekből indulnak a balra hajló fehér mázas, kampószerű nyúlványok, amelyek felső íves részéhez zöld mázas rész csatlakozik. Ez a zöld rész még ismeretlen formában folytatódik. Egy másik zöld, csúcsíves részből kék mázas rész indul, amely jobb és bal oldalt félköríves részben folytatódik, valamint a középső kék rész, mintegy szár, hármas, fehér virágfejszerű részben végződik. A darabokhoz még egy kék színű, toboz-szerű, egyik felén zöld leveles rész tartozik.

A Tolna vármegye északi részén található egykori várkastély (1. kép) régészeti-műemléki kutatása 1980-tól másfél évtizedig folyt Feld István kutatócsoportja által (Koppány Tibor, Gerelyes Ibolya, Gere László és Vizi Márta). A munka az épület történetének kutatása mellett kiterjedt a feltárásokból előkerült jelentős mennyiségű leletanyag feldolgozására is. A kályhákhoz tartozó leletanyagot Feld István és Tamási Judit vizsgálták, majd jelen sorok írója vette át a munkát. A feldolgozó munka napjainkban is folytatódik.

Az épületet az 1420-as években készítették, majd a század közepén átépítették. Az 1520 körüli években, a Hédervári családhoz köthető reneszánsz stílusú elemeket tartalmazó építkezésekkor kerülhettek új kályhák is a dísztermekbe (2. kép). Az épület török általi elfoglalása, 1545 után ezek a kályhák minden bizonnyal megsemmisültek, és mint szemét a vár körüli feltöltési rétegekbe kerültek. A hódoltságkor alatt teljesen más típusú kályhákat használtak a várban élő katonák. Az 1700-as évektől Esterházy birtok kastélyépülete újabb korszakot jelent az ottani kályhák történetében.

A 15. század elején épült várkastély története során több időszakát különíthetjük el az épületben felépített kályháknak. A Filippo Scolari által építtetett palotában a Zsigmond-kori királyi udvarra jellemző, azokkal majdnem teljesen azonos mintájú, minőségű csempékből felépült kályhák voltak. A 15. század közepén az ún. lovagalakos kályhák terjedtek el, majd az 1500 évek elején jött divatba a vegyes, ón- és ólommázzal borított, színes kályhacsempék kályhája. Ennek legékesebb példája a salzburgi érseki palota vegyesmázas csempékből készített kályhája (6. kép).

A sokféle típusú kályhák közül a színes mázas csempéket alkalmazó kályhát, annak egy részét mutatom be. A vegyesmázas körhöz tartozó, a vár körüli rétegekből előkerült töredékek száma százas nagyságrendű. A komoly problémát az okozza, hogy ezek a töredékek a kályha alsó és felső részéhez tartozó, téglalap formájú, sekélyebb vagy mélydongás kialakítású csempék erőteljesebb kialakítású szélei, valamint a dongás rész vékony lemezének töredékei, kevésbé olyan darabok, amelyek teljes mintázatát rekonstruálni lehetett volna (5. kép).

Címerdarabokat, fejeket, kezeket és egyéb töredékeket láthatunk, de a darabokból sajnos nem lehet egész csempét rekonstruálni. Hasonló a helyzet a kályha felső részén elhelyezkedő záróelemmel, a koronapárkánnyal. A korszak ilyen típusú kályháin díszes, igen apró részletekig tagolt párkánnyal találkozunk. Legutóbb Sándor Ildikó mutatta be a salzburgi, raurisi kályhákat, köztük ilyen tagolt orompárkánnyal (3. kép). Ilyen felső párkányt például Esztergomból is ismerünk (4. kép).

A most bemutatott darabok egy vegyesmázas kályha felső párkányát képezték. A pontos kialakítást nem ismerjük. Magyarország területén csak kevés ilyen színes mázas kályhát ismerünk, például Pécsváradról, Tatáról, Esztergomból. Sajnálatos módon mindenhol az ozoraihoz hasonló, igen apró töredékek kerültek elő. Ezek a kályhák nagy valószínűséggel a királyi udvar, valamint a királyi udvarhoz igen közel álló, és a kályhákat megfizetni képes főurak lakóhelyeihez tartozhattak. A kályhákat minden bizonnyal a Salzburgban és környékén dolgozó műhelyekben készítették (6. kép).

Felhasznált irodalom

Feld István – Kisfaludi Júlia– Vörös István – Koppány Tibor – Gerelyes Ibolya – Miklós Zsuzsa: Jelentés az ozorai várkastélyban és környékén 1981–85-ben végzett régészeti kutatásokról. A Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve XIV (1988) 261–337.

Szívmelengető középkor. Kályhák és kályhacsempék a középkori Magyarországon, 14–16. század. Kiállítási katalógus, Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum 2018. április 11 – szeptember 2. Szerk. Kiss Virág – Spekner Enikő – Végh András. Budapest 2018.

Vizi Márta: Újkori kályha darabjai az ozorai várkastély régészeti feltárásából. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk. Terei György – Kovács Gyöngyi – Domokos György – Miklós Zsuzsa – Mordovin Maxim. Budapest 2011, 275–290.

Vizi Márta: Az ozorai várkastély színes mázas kályhacsempéiről. In: Szerk. Kovács Gyöngyi – Zatykó Csilla. Budapest 2024, 417–437.

Voit Pál: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye. Budapest Régiségei XVII (1956) 73–150.

Wagner, Jasmine: Der Ofen in der Goldenen Stube der Festung Hohensalzburg. Teil I: „The Dark Side(s)”. Fragen zu Standort und historistischer Renovierung des Festungsofens sowie Vorstellung des polychrom glasierten Kachelensembles an dessen Rückwand. Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich 28 (2012) 33–80.

Vizi Márta