Fényképalbum
Szekszárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat
Téglalap alakú, fekvő formátumú, sötétszürke kartonra ragasztott fényképek, világosabb barna színű zsinórral összefűzve. A bevezető szöveg két lapját a Molnár-féle Rt. nyomtatta Szekszárdon, sorozatszám 4178.
A borítón arany, nyomtatott nagybetűs felirat: SZEKSZÁRD-BÁTAI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT
Anyaga: karton, papír, fekete-fehér zselatinezüst pozitív képek, sodrott zsinór
Szélesség: 18,6 cm, magasság 12,2 cm, mélység: 1 cm. 26 fényképes, 2 nyomtatott lap.
Irodalmi gyűjtemény, Mészöly Miklós letét 164. sz.
A fényképalbum Mészöly Miklós hagyatékával került az irodalmi gyűjteménybe letétként. Az album több példányban készült, egyet a Duna Múzeum is őriz. Mészöly Miklós édesapja, Molnár Sándor a Szekszárd-bátai Ármentesítő Társulatnál 1916-tól mérnök, majd főmérnök volt, az 1920-as évek közepétől igazgató-főmérnök, mely pozíciót 1946-ig töltötte be. Az albumot 1931-ben állították össze. A fényképek egy része minden bizonnyal ebből az alkalomból, megrendelésre készülhetett, amit mutat a beállítás és a fotó minőségének professzionalitása, valószínűleg a Borgula műteremtől rendelték meg a helyszíni fotózást. Több képről tudjuk azonban, hogy korábban készült, illetve feltételezzük, hogy Molnár Sándor saját fotói is helyet kaptak a válogatásban.
.
„A Szekszárd-bátai ármentesítő és belvízszabályozó társulat rövid története.
A társulat 1869-ben alakult meg, árterülete 40.472 kat. hold. 1869-ig erdőség, nádas és legelőn kívül biztosan megmívelhető szántóföldet nem ismerünk árterünkön.
A szántók ezideig a környező hegység lankás lejtőin helyezkedtek el, ahol árvizek idején a lábas jószág is biztos szárnyékot talált.
1896-ig csak ármentesítő társulat voltunk, ez időtől kezdve a belvízrendezést is bevettük programunkba s a meglévő két belvízlevezető zsilip helyén szivattyútelepet építettünk.
A társulat védtöltéseinek hossza 41,5 km, belvízcsatornáké 191 km, míg vadvízárkoké 52 km.
Szivattyútelepek száma 2, összesen 800 HP-vel és másodpercenkint 9500 liter vízemelő képességgel.
A hidak, műtárgyak, zsilipek, tiltók, átereszek száma meghaladja a 100-at.
A központban az igazgató-főmérnökön kívül egy pénztáros-mérnök és egy nyilvántartó van alkalmazva, a külső perifériákon pedig egy vízmester, 2 gépész a szükséges számú fűtő- és segédgépész személyzettel, 5 gátőr és 3 csatornaőr teljesít szolgálatot.
Hogy a társulat ármentesítési és belvízrendezési munkálatainak haszna és eredménye milyen óriási, ide iktatjuk az árterület művelési ágak szerinti megoszlását az 1869. évi és a mostani 1931. évi állapotnak megfelelően:
1869-ben volt 1931-ben van
az árterületen: az árterületen:
Szántóföld 1,5% 80%
Rét 27% 12%
Legelő 25% 5%
Erdő 11,5% 0,25%
Nádas 11% 1,5%
Terméketlen terület 24% 1,25%
A megalakulás óta a társulat több mint 4.000.000 pengőt fektetett árvédelmi és belvízrendezési munkálatokba s az árterületen, melynek nagyon gyér számú lakossága a szabályozás előtt pásztorkodással és halászattal foglalkozott, ma 8 virágzó község van 36.933 lakossal s a vidék nagy számú tanyarendszerrel épült be.
Az árterületet vasútvonalak és kövesutak hálózzák be s a sokféle ’tóság’ elnevezés, mely számtalan dűlő nevében még mindig bennfoglaltatik –ma már csak a múlt idők emléke – s helyükön ősi televény földön virágzó mezőgazdasági kultúra fejlődött.
Szekszárd, 1931. évi július hava.
Molnár Sándor Jankó Ágoston
társ. igazgató-főmérnök társ. elnök”
Az albumban bemutatják a társulat valamennyi jelentős objektumát Bátától Lankócig, a sort két térkép – az 1818-as Schnéman József-féle, illetve az 1931-es állapotokat rögzítő Sárköz-térkép nyitja. A bátai szivattyútelep két külső felvétele után a gépházban megjelenik a főmérnök, Molnár Sándor is. A bátai zsilip előtt asszonyok mosnak, megismerhetjük a bátai gépészlakást, a vízmesteri lakás előtt a társulat gépkocsija is felbukkan. A IV. számú gátőrház előtt az ott élőket, a III. gátőrháznál a töltés oldalában pihenő munkásokat is megörökítették.
A másik nagyon jelentős vízügyi objektumot, a lankóci (decsi) szivattyútelepet távolabbi és közelebbi képen is láthatjuk. A betonlé bepréselése, a szivattyútelep megerősítését dokumentáló felvétel azonban az album készítése előtt több évvel korábban, 1926-ban készült. Itt is megjelenik a főmérnök, a gépházban Molnár Sándor bricsesznadrágban, világos kalapban pózol a kamera előtt. A Jolán kotróhajó – melyet a főmérnök feleségéről neveztek el – két felvétellel is helyet kapott az albumban. A Lajvér-patakot tisztító kubikosok mellett a főcsatorna egyik hídját, töltésrészleteket és a hullámteret is megismerhetjük.
Mészöly Miklós gyermekkorában sok időt töltött azokon a helyszíneken, melyekről az album is megemlékezik. Élményeit a „Fekete gólya” című ifjúsági regényben örökítette meg, ahol kimondatlanul ugyan, de Bátát és környékét, az ártéri világot választotta regénye helyszínéül.
Szöveg: V. Kápolnás Mária
Fotó: Retkes Tamás
Grafika: Vicze László
