A Tolna megyei életképek sorozatunkban ez a harmadik cikk, ami kettős esküvőről tudósít.

Az első Garay Ákos festőművész és Soós Gizella, illetve Garay Irma és Zaparkanszky Árpád 1903-as házasságkötését mutatta be. LINK

A második cikk sárközi párok, Pörnyi István és Őrsi Sára, illetve Őrsi István és Kara Rákhel frigyét megörökítő felvétel kapcsán ismertette a díszes viseletet és a házasságkötési szokásokat: LINK

A 20. század elején, ha nem is túl gyakran, de előfordult, hogy testvérek egyszerre tartották menyegzőjüket. A testvéri szeretet szép példájának tekinthetjük, hogy a házasulók életük e boldog napját megosztották egymással. Bizonyára azonban praktikus és anyagi szempontok is szerepet játszottak egy kettős esküvő megrendezésében. Szekszárdon még egy „Kettős esküvő és hármas lakodalom” is előfordult, 1901 januárjában a város bírája, Nagy György és felesége, Hangonyi Júlia 30 éves házassági évfordulójukat ünnepelték és gyermekeik is ekkor tartották kézfogójukat. Ifj. Nagy György e napon vezette oltárhoz Vesztergombi Rozáliát, Nagy Juliska pedig Bencze Ferencnek esküdött örök hűséget. „Több, mint száz vendég gyűlt egybe a hármas lakodalomra; a vendégek zömét a rokonság alkotta; de az intelligencia több tagja is részt vett a vig lakodalmon” – tudósított az eseményről a Tolnavármegye.

Most ismét két pár esküvői fotóját mutatjuk be. Első pillantásra mintha sztereó felvételt látnánk, olyan nagy a hasonlóság közöttük. Ne csodálkozzunk, itt egy testvérpár kért meg egy testvérpárt: a tolnai Perler Ernő és József vette feleségül Ketterer Ilonát és Etelkát. Már az eljegyzés hírét is felkapta a sajtó: „Kettős eljegyzés. A maga nemében ritka eljegyzési ünnepélyt tartott Tolnán Perler Keresztély vállalkozó, kinek két életre való fia: Ernő és Józsi jegyet váltott Ketterer Antal tolnai pékmester csinos leányaival: Ilonkával és Etelkával. Nagykarácsony napján a karácsonyfa alatt történt a kézfogó, mely után az egybegyült rokonság lakomához ült és vig pohárköszöntők mellett töltötte el a kellemes estélyt. Csak az a kár, hogy az egyik vőlegény, még a katonai uniformist kénytelen viselni s nem tudja, mikor bocsájtják haza. Lévén ő ugyanis harmadéves katona, ki a volt ex-lexnek bűnbakja. Egyébként tartós boldogságot kívánunk a kötött frigyhez” – írta a Tolnamegyei Közlöny 1907. január 10-én.

A két család Tolna neves és vállalkozó szellemű iparosai, kereskedői közé tartozott. Perler Keresztély, az egyik örömapa, fakereskedő, birtokos, egy ideig a Szekszárd Szálló bérlője volt. Ketterer Antal, a másik örömapa, pékmester, háztulajdonos, a Tolnai Népbank egyik alapító tagja volt. Az idősebb házasuló, Ernő, huszonöt éves fakereskedő, a tolnai társasági élet ismert alakja, és műkedvelő színjátszó volt ekkor. Az ifjabbik Perlel, József, szintén kereskedéssel foglalkozott. Ketterer Ilona húsz éves volt, Etelka pedig még nem töltötte be a tizennyolcat. A kézfogókat 1907. április 16-án, egy keddi napon tartották a tolnai templomban.

Az esküvői felvételen a párok beállítása teljesen azonos. A menyasszonyok kissé jobbra fordulva ülnek és előre tekintenek. Ilona (bal oldal) ajkán halovány mosoly látható, Etelka komolyan néz előre. A vőlegények szorosan az arák mögött ülnek, áhítattal néznek a választottjaikra. Fekete zsakettet, keménygalléros inget viselnek, fehér kesztyűs kezükben cilindert tartanak. A kabátjuk hajtókáján mirtuszcsokrocska van. Hajviseletük és bajuszuk is hasonló, József (jobb oldal) bajusza talán egy kissé kackiásabb. A hölgyek is teljesen azonos szabású, uszályos ruhában vannak. A zárt nyakú ruha buggyos ujjai felett széles csipkefodor látható. A mirtuszkoszorús, szoborszerűen elrendezett, földig érő fátyol alatt lágy esésű kontyba fogva viselik hajukat. A kezükben szegfűből, rózsából és tavaszt idéző gyöngyvirágból álló művirágcsokrot tartanak.

A felvétel minősége és a beállítás profizmusa alapján készítője feltehetően Roth József, a helyi fotográfus volt. A fénykép nem műteremben, hanem szabadtéren, egy épület kapuja előtt készült. A párok mögött egy műtermi háttér vásznát láthatjuk, de ez nem takarja el teljesen a házrészletet. A fényképésznek retusálással sem sikerült maradéktalanul eltüntetni a kopottas környezetet, így maradt egy kis disszonancia az elegáns viseletű szereplők és a szegényes háttér között.

Fotó: WMMM újkortörténeti fotógyűjtemény, ltsz.: 1979.1.16. A felvétel vásárlással került a múzeum gyűjteményébe, Nahm Olga gyűjtéséből.

Írta: Lovas Csilla